Zsögön Lenke

Zsögön Lenke
Született	Zsögön Ilona Lenke Irma 1906. február 11. Kolozsvár
Elhunyt	1995. április 17. (89 évesen) Budapest
Állampolgársága	román magyar
Házastársa	Szabó Andor (h. 1926) Laczó István (h. 1942)
Gyermekei	két gyermek: Laczó Ildikó
Szülei	dr. Zsögön Béla Bányai Irma
Foglalkozása	operaénekes
Iskolái	Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1929)
Sírhelye	Farkasréti temető (34/2-1-35/36)
Sablon • Wikidata • Segítség

Osdolai Zsögön Lenke (férjezett nevén dr. mohai Szabó Andorné, majd Laczó Istvánné) (Kolozsvár, 1906. február 11. – Budapest, 1995. április 17.) opera-énekesnő (szoprán).

Életpályája

Édesapja postafőigazgató volt. Már gyermekkorától rendszeresen szerepelt nyilvánosság előtt. Gimnáziumot, felsőkereskedelmi iskolát, végül a Zeneakadémia opera szakát végezte el.

1924-től rendszeresen fellépett operettszerepekben. 1929-ben mutatkozott be az Operaházban Myrtale szerepében (Massenet: Thaïs). 1929–1930 között a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa volt. 1930-ban a Városi Színházhoz szerződött. 1941–1942 között a Kolozsvári Nemzeti Színház tagja volt.

Elsősorban Wagner-zenedrámák és Strauss-operák főszerepeiben volt sikeres. Házasságkötése után visszavonult a fellépéstől, de vendégként több alkalommal szerepelt. A drámai szoprán szerepkörben énekelt.

Magánélete

Férje, Laczó István (1904–1965) magyar operaénekes volt. Lánya, Laczó Ildikó énekes.

Sírja a Farkasréti temetőben található (34/2-1-35/36).

Szerepei

• Verdi: Aida – Aida
• Mozart: Figaro házassága – Második leány
• Strauss: A rózsalovag – Marianne
• Humperdinck: Jancsi és Juliska – Boszorkány
• Wagner: Parsifal – 3. viráglány
• Puccini: Tosca – Floria Tosca
• Puccini: Turandot – Turandot hercegnő

Források

• Magyar asszonyok lexikona. Összeáll., előszóval és történelmi résszel ellátta Bozzay Margit. Budapest, 1931. Stephanum ny. 879. hasáb
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  

További információk

• A magyar muzsika könyve. Szerkesztette: Molnár Imre. Budapest, Havas Ödön, 1936.