Yehudi Menuhin

Yehudi Menuhin
1976-ban
Életrajzi adatok
Született	1916. április 22. New York
Elhunyt	1999. március 12. (82 évesen) Berlin
Házastársa	Diana Gould (1947–1999, 2) Nola Ruby Nicholas (1938–, 1)
Gyermekei	Zamira Menuhin Krov Nicholas Menuhin Gerard Menuhin Jeremy Menuhin
Szülei	Marutha Sher Moshe Menuhin
Iskolái	San Franciscó-i Konzervatórium
Pályafutás
Műfajok	komolyzene
Hangszer	hegedű
Díjak	a francia Becsületrend főtisztje Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja Order of Merit a Brit Birodalom Rendjének lovagparancsnoka Glenn Gould-díj Kennedy Center Honors Walter Willson Cobbett Medal (1959) Royal Philharmonic Society Gold Medal (1962) Jawaharlal Nehru Award for International Understanding (1968) Léonie Sonnings musikpris (1972) Honorary doctorate from the University of Paris 1 Pantheon-Sorbonne (1976. február 14.) A német könyvszakma békedíja (Pierre Bertaux, 1979. október 14.) Hans von Bülow Medal (1979) Ernst Reuter-emlékérem (1980) Albert emlékérem (1981) Kulturpreis der deutschen Freimaurer (1982) Ernst von Siemens Music Prize (1984) Moses-Mendelssohn-Preis (1986) Buber-Rosenzweig-Medal (1989) Brahms-Preis (1990. július 17.) Művészeti Wolf-díj (1991, Luciano Berio) Musikpreis der Stadt Duisburg (1992) Grand Cross of the Order of Civil Merit (1995) Gramophone-életműdíj (1996) Princess of Asturias Award for Concord (1997) Otto Hahn Peace Medal (1997) Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (1997) a Valenciai Egyetem díszdoktora (1999) a Brüsszeli Vrije Egyetem díszdoktora (1999) Fellow of the Sangeet Natak Akademi Grand Cross of the Military Order of Saint James of the Sword csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
Tevékenység	zeneművész, karmester
Kiadók	EMI Classics
Yehudi Menuhin aláírása
Yehudi Menuhin weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Yehudi Menuhin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Yehudi Menuhin OM (New York, 1916. április 22. – Berlin, 1999. március 12.) amerikai zsidó hegedűművész és karmester, aki művészi pályájának nagy részét az Egyesült Királyságban futotta be, végül brit állampolgár lett és lovaggá is ütötték. Louis Persinger, George Enescu és Adolf Busch tanítványa volt.

Élete

Yehudi Menuhin New Yorkban született belarusz zsidó család gyermekeként. Apja, Moshe Menuhin révén – aki anticionista ortodox zsidó tudós és író volt – rabbicsaládból származott.

Hároméves korában kezdte a hegedülést, első tanára Sigmund Anker volt. Hétévesen mutatkozott be a közönség előtt, Mendelssohn: Hegedűversenyével a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekarral, annak székhelyén. Sidney Ehrman ottani jogász felfigyelt a csodagyerekre, és támogatta taníttatása és utazásai költségeit. Így került Európába és tanulhatott Enescu és Busch hegedűművészektől. A következő néhány évben végigturnézta Európát a legjobb zenekarokkal, mindenhol ámulatba ejtve hallgatóit.

Tizenegy évesen mutatkozott be a Carnegie Hallban, Beethoven Hegedűversenyét játszotta Fritz Busch vezényletével. A közönséget és a kritikusokat is megragadta kivételes zenei intelligenciája és érzékenysége.

1935-ben tette első világ körüli útját, ennek során tizenhárom ország hatvanhárom városában 110 koncertet adott. Két év szünet után, 1937-ben visszatért a koncertpódiumra, rendkívüli mesterségbeli tudásról téve tanúbizonyságot, miközben nem veszítette el az intuitív művész érzékenységét.

A II. világháború alatt több mint 500 alkalommal játszott a szövetségi erők katonáinak, és Benjamin Britten angol zeneszerzővel a bergen-belseni koncentrációs tábor túlélőinek is adott koncertet. Németországban Wilhelm Furtwänglerrel is dolgozott, hozzájárulva a náci-szimpátiával vádolt karmester rehabilitációjához. 1949-es fellépésén, a Luzerni Szimfonikus Zenekarral, találta meg igazi, egyéni stílusát, fejlesztette ki különleges technikáját és hangvételét.

Mély emberségéért Menuhint több ország becsületrendjével is kitüntették, és számos lovagrend tagjává választotta. II. Erzsébet brit királynő tiszteletbeli lovaggá ütötte. Megkapta a Nehru Békedíjat is a nemzetközi megbékélésben vállalt kiemelkedő szerepéért. 1969-ben titkos szavazással az UNESCO Nemzetközi Zenetanácsának elnökévé választották, és a későbbiekben többször is elnyerte ezt a címet.

Az új zenészgeneráció támogatásának is elkötelezettje volt, iskolát alapított Stoke d’Abernonban, Surreyban, Gstaadban, Svájcban, és többek között létrehozta a „Live Music Now” jótékonysági szervezetet. Tanítványai közé tartozik például Nigel Kennedy és Erdélyi Csaba magyar brácsaművész is.

Menuhin a zene több stílusát is kedvelte, jazz-felvételeket készített többek között Stéphane Grappellivel, és a kelet zenéjéből Ravi Shankar szitárművésszel. 1985-ben megkapta a brit állampolgárságot. Surrey megyétől bárói rangban részesült, és élethosszig tartó peer címet kapott. 1990-ben életművéért kitüntették a „Glenn Gould” díjjal is.

Kedvelt zeneszerzői sorába tartozott Bartók Béla is, aki az ő felkérésére írta a Szonáta szólóhegedűre című művét, amelyet természetesen Menuhin előadásában ismert meg New York közönsége 1944-ben, majd a magyar közönség, 1946-ban.

A zene világnapja

Yehudi Menuhin javasolta 1975-ben, hogy október 1-én tartsák a zene világnapját, legyen ez az a nap, amelynek főszereplője a zene.

„Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói.” – mondta Menuhin.

Írásai

• Theme and Variations (Téma és variációk), 1972
• Unfinished Journey (Befejezetlen utazás), 1976
• Violin and Viola (Hegedű és brácsa) – társszerző: William Primrose, 1976
• The Music of Man (Az ember zenéje) – társszerző: Curtis W. Davis, 1979

Magyarul megjelent írásai

• Yehudi Menuhin–Curtis W. Davis: Az ember zenéje; ford. Dávid Gábor; Zeneműkiadó, Budapest, 1982 ISBN 963-330-453-9
• Életreceptek. Egy világjáró hegedűs gondolatai, gyakorlatai és elmélkedései; szerk. Cristopher Hope, ford. Kremsier Zsuzsa; Gondolat, Budapest, 1991
• Yehudi Menuhin–Christopher Hope: A király, a macska és a hegedű Dánielnek, aki hegedül és Dávidnak, aki számol; ford. Göncz Árpád, ill. Angela Barrett; Ab Ovo, Budapest, 1997
• Yehudi Menuhin: Befejezetlen utazás. Életem emlékei; ford. Gáti István; Typotex, Budapest, 2012 ISBN 978-963-2797-45-8

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Yehudi Menuhin témában.

Források

• Angol nyelvű életrajz