Wigner–Seitz-sugár
A kondenzált anyagok fizikájában a Wigner–Seitz-sugár egy szilárdtestet felépítő részecskék átlagos méretét jellemző mennyiség, mellyel például szilárdtestekben fennálló kitöltöttség, illetve sűrűségviszonyok adhatók meg. A mennyiség a nevét Wigner Jenő és Frederick Seitz fizikusokról kapta.
Meghatározása
[szerkesztés]Ha egy háromdimenziós szilárdtest egy adott térfogatában darab részecske található, a Wigner–Seitz-sugarat az alábbiak szerint határozzák meg:
,
ahol Wigner–Seitz-sugár, n pedig a részecskék térfogati darabsűrűsége. A fenti kifejezést a sugárra kifejezve azt kapjuk, hogy:
.
Ha felhasználjuk, hogy a részecskék térfogati sűrűsége kifejezhető az moláris tömeggel alakban, ahol az Avogadro-szám, akkor a képlet átírható az
alakba.
A gyakorlatban például fémrácsokban található iontörzsek jellemző távolsága a Wigner–Seitz-sugár kétszerese: .
Néhány elemi anyag Wigner–Seitz-sugara Bohr-sugárnyi () egységekben megadva:[1]
Elem | |
---|---|
Li | 3,25 |
Na | 3,93 |
K | 4,86 |
Rb | 5,20 |
Cs | 5,62 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ashcroft, Neil W.. Solid State Physics. Holt, Rinehart and Winston (1976). ISBN 0-03-083993-9
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Wigner–Seitz radius című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Ashcroft, Neil W.. Solid State Physics. Holt, Rinehart and Winston (1976). ISBN 0-03-083993-9
- Girifalco, Louis A.. Statistical mechanics of solids. Oxford: Oxford University Press, 125. o. (2003). ISBN 978-0-19-516717-7