Baden-Württemberg

	Baden-Württemberg
; Baden-Württemberg zászlaja	; Baden-Württemberg címere
Fővárosa	Stuttgart
	é. sz. 48° 46′ 43″, k. h. 9° 10′ 46″48.778611°N 9.179444°EKoordináták: é. sz. 48° 46′ 43″, k. h. 9° 10′ 46″48.778611°N 9.179444°E
Legnagyobb város	Stuttgart
	Vezetők
Miniszterelnök	Winfried Kretschmann (Zöldek)
Hatalmon lévő párt	Zöldek-CDU koalíció
Hivatalos nyelv	német
Beszélt nyelvek	német
Tagság	Lista Four Motors for Europe; IT Planning Council;
	Népesség
Népszámlálás szerint	11 069 533 fő (2018. dec. 31.)
Becsült	10 747 905 fő (2009. június 30.)
Népsűrűség	301 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	35 751,65 km²
Időzóna	CET (UTC+1) ; CEST (UTC+2)
	Egyéb adatok
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	euró
Nemzetközi gépkocsijel	D
Internet TLD	.de
Villamos hálózat	230 V 50 Hz
Közlekedés iránya	jobboldali
	A Wikimédia Commons tartalmaz Baden-Württemberg témájú médiaállományokat.

Baden-Württemberg (német kiejtés: [ˈbaːdn̩ ˈvʏɐ̯təmbɛɐ̯k] pfalzi nyelven Bade-Wirddebärsch) a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi tartománya. A Németország kertjének is nevezett tartomány adta az 1990-es évek Németországának a nemzeti össztermék 15,4%-át. Mind területe, mind lakossága nagysága szerinti sorrendben a tartományok között a harmadik helyet foglalja el. A Rajna felső folyása mentén fekszik. Rajna–Pfalz, Hessen és Bajorország szövetségi tartományok határosak vele, illetve délről Svájc, nyugatról pedig Elzász Franciaországhoz tartozó része határolja.

Története

Bővebben: Badeni Őrgrófság

Bővebben: Badeni Nagyhercegség

Történelem előtti idők

A mai Baden–Württemberg területén az ember letelepedésének nyomai félmillió évre visszamenőleg bizonyíthatóak. A Mauernél talált Homo heidelbergensis és a Steinheim an der Murrnál felfedezett Homo steinheimensis a maguk 500 000 és 250 000 éves leleteivel az Európában talált legidősebb leletek között vannak.

A különböző kultúrák megjelenése Baden–Württembergben kb. 350-400 ezer évvel ezelőtt következett be. Ilyen korúnak számít a legrégibb ismert hangszer, amit az ember készített – egy elefántcsontsíp, amit 1979-ben a geißenklösterlei barlangban végzett ásatásoknál találtak, valamint azok a művészeti emlékek, amelyeket a Schwäbische Alb hegység barlangjaiban fedeztek fel.

A hallstatti kultúra idején a vidéket nagyrészt kelták lakták. Ezt számos halomsír bizonyítja, amelyek közül a Hochdorf melletti kelta vezérsír a legismertebb.

A rómaiaktól 1945-ig

I. sz. 70–150 között a rómaiak uralták annak a területnek a nagy részét, ahol a mai Baden–Württemberg található. 260-tól kezdődően az alemannok vették át az uralmat a rómaiaktól. Miután a Frank Birodalom leigázta az alemannokat, a tartomány területe a frank és sváb hercegségekhez tartozott 496 és 746 között. A 13. századra mindkét hercegség felbomlott, így egy több száz kis grófságból, birodalmi városból, egyházi területből és akár önálló faluból álló igencsak széttagolt terület jött létre. A napóleoni háború következményeként végrehajtott területegyesítések elindítottak egy olyan folyamatot, amelynek eredményeképpen végül mindössze három különálló részből állt a terület; ezek Württemberg, Baden és Hohenzollern voltak, illetve Wimpfen városa egy, a Hesseni Hercegséghez tartozó exklávét képezett a területen. 1806-ban Napóleon saját szövetségi rendszerében létrehozta a Württembergi Királyságot ill. a Badeni Nagyhercegséget, melyek a bécsi kongresszus után is fennmaradtak. 1871-ben mindkét terület a Német Birodalom részévé vált – Hohenzollern már 1850-re Poroszországhoz tartozott. 1919-ben már Badennek és Württembergnek is demokratikus alkotmánya volt. 1933-ban az önálló tartományi kormányzatot a nácik által kinevezett vezetők váltották fel.

Bővebben: Badeni Őrgrófság

Bővebben: Württembergi Hercegség

Bővebben: Badeni Nagyhercegség

Bővebben: Württembergi Királyság

Bővebben: Baden (tartomány)

Bővebben: Württemberg

A délnyugati szövetségi tartomány kialakulásáig

A második világháború után Baden és Württemberg északi részei Bad Wimpfennel együtt az amerikai megszállási övezetbe kerültek, Baden és Württemberg déli területei pedig Hohenzollernnel együtt a francia megszállási övezethez tartoztak. A felosztás a korábbi körzethatárokat követte, és az amerikai zónához azok a körzetek tartoztak, ahol a Karlsruhe-München autópálya (a mai A 8) elhaladt. A megszállási övezetek katonai kormányzatai 1945–46 folyamán létrehozták Württemberg-Baden tartományt az amerikai ellenőrzés alatt lévő területeken, illetve Württemberg-Hohenzollern és Baden tartományokat a francia ellenőrzés alatt lévő területeken. (A Baden tartománynév valamelyest félrevezető lehet, mert a tartomány valójában csak Baden déli részét foglalta magába.) Az így létrehozott tartományok 1949. május 23-a óta képezték a Német Szövetségi Köztársaság részét.

Az NSZK alaptörvénye a 118-as cikkelyében előírta ezen három szövetségi tartomány számára, hogy jussanak megegyezésre egymással a területük újrafelosztásáról. Arra az esetre, ha egy ilyen szabályozás mégsem jönne létre, a szabályozást egy szövetségi törvény írta elő megvalósítani. Két lehetőség merült fel: az egyik, hogy ezek a tartományok egyesülnek egyetlen délnyugati szövetségi tartománnyá, a másik pedig, hogy újra létrehozzák Baden és Württemberg tartományokat, ahol az utóbbi magába foglalta volna Hohenzollernt is. Ezek közül Württemberg–Baden és Württemberg–Hohenzollern kormányzata az előbbit, Badené pedig az utóbbit támogatta. A kormányzatok megpróbáltak megegyezni abban, hogy népszavazás döntse el a kérdést, de ezt a megegyezési kísérletet is meghiúsította, hogy nem tudtak megegyezni a népszavazás módjában. Az erre vonatkozó 1951. május 4-én elfogadott szövetségi törvény a népszavazás által érintett területet négy zónára osztotta: Észak-Württemberg, Észak-Baden, Dél-Württemberg–Hohenzollern, Dél-Baden. Akkor tekintették elfogadottnak a tartományok egyesítését, ha egyrészről a népszavazáson résztvevők többsége emellett dönt, másrészről a négy zóna közül legalább háromban is az ott szavazók többsége az egyesítés mellett dönt. Mivel a többség mindkét württembergi zónában, illetve Észak-Badenben is nagy valószínűséggel az egyesítés pártján lett volna (végeztek felméréseket erre vonatkozóan), ezért a szövetségi kormányzat is az egyesítés pártjára állt. A dél-badeni kormányzat alkotmányossági pert indított a törvény ellen, ami először sikertelen maradt és csak 1956-ban vezetett a megegyezés felülvizsgálatához.

A végül 1951. december 9-én megtartott népszavazás előtt elkeseredett választási harc folyt a „délnyugati tartomány” támogatói és ellenzői között. Az IGEN oldal vezető képviselői Württemberg-Baden miniszterelnöke, Reinhold Maier és Württemberg-Hohenzollern elnöke, Gebhard Müller voltak, az egyesítést ellenzők vezetője pedig Baden elnöke, Leo Wohleb volt. A népszavazáson a választók a következő arányban szavaztak az egyesítés mellett: mindkét württembergi zónában 93% támogatta, Észak-Badenben 57% támogatta, Dél-Badenben azonban csak 38% támogatta. A négy zónából háromban megvolt a többség az egyesítés mellett, így az egyesítés kérdése eldőlt. Ha azonban az eredményt úgy összesítették volna, hogy a két badeni tartományban leadott szavatokat együtt veszik figyelembe, akkor az ott leadott szavazatok 52%-a az önálló Baden újbóli létrehozását támogatta volna.

A tartomány megalapítása után

A népszavazás eredménye következtében 1952. április 25-én megalakult Baden–Württemberg szövetségi tartomány. Reinhold Maier (FDP/DVP) lett az első miniszterelnöke, miután létrehozott egy SPD, FDP/DVP és BHE alkotta koalíciót, kizárva a hatalomból a legerősebb frakciót, a CDU-t. Ez felszínre hozta az elégedetlenséget mindkét déli tartományrészben, Dél-Badenben és Dél-Württemberg-Hohenzollernben is, amelyek ebben a kormányzatban nem érezték magukat képviseltetve, illetve ezzel szembefordult Gerhard Müller is, a CDU frakció vezetője, aki a CDU hatalomból való kirekesztését saját maga elleni személyes támadásnak értékelte.

Az 1953. szeptember 6-án tartott előrehozott szövetségi választáson, amit Reinhold Maier a politikája elleni tiltakozás eredményeként kiírt, a CDU abszolút többséget ért el a tartományban. Reinhold Maier levonta a konzekvenciákat és visszalépett a miniszterelnökségtől. Az utódja Gebhard Müller lett, aki négypárti nagykoalíciót hozott létre a CDU, SPD, FDP/DVP és BHE részvételével, ami 1958-ig fenn is maradt. Müller utódja Kurt Georg Kiesinger lett, aki a tartomány harmadik miniszterelnöke volt.

A tartomány neve szintén sokáig vita tárgyát képezte. Az 1952. május 15-i Überleitungsgesetz által bevezetett Baden–Württemberg nevet először csak átmeneti névnek tekintették, azonban végül ez maradt a név, mert semmilyen más névben sem tudott az összes fél megegyezni. Az 1953. november 19-én hatályba lépett szövetségi alkotmányt már egy alkotmányozó szövetségi gyűlés fogadta el, és nem népszavazással erősítették meg. 1956-ban a szövetségi alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy az 1951-ben megállapított módja a népszavazásnak nem vette kielégítően figyelembe a Badenben leadott szavazatokat, és ezért Badenben újabb népszavazás kiírását tette lehetővé. Megállapította továbbá, hogy a népszavazás módjának a megállapításakor a badeni népakaratot „átjátszották” és a számbeli fölényben lévő népesség a számbeli hátrányban lévőt leszavazhatta. Ezután azonban a népszavazás újbóli kiírását többször is elhalasztották. Egy újabb szövetségi alkotmánybírósági döntésre volt szükség 1969-ben, ami a szavazás megtartását legkésőbb 1970. június 30-i végrehajtással elrendelte. Ennek hatására 1970. június 7-én sor került a népszavazás megismétlésére, ami azonban 81,9%-ban már az új szövetségi tartomány fenntartását támogatta. Az utólagos egyetértéshez nyilván nem kis mértékben hozzájárult a már adott helyzet utólagos elfogadásának a hatása. A választási részvétel 62,5%-os volt.

Földrajza

Baden–Württemberg Németország délnyugati részén fekszik. Keletről Bajorországgal, illetve Bajorországtól északra Hessennel határos. A déli és nyugati határát a Rajna és a Boden-tó képezi (kisebb kivételektől eltekintve, mint például Schaffhausen). Ezen határok mentén déli szomszédja Svájc, nyugati szomszédja pedig Franciaország, illetve Németország Rajna–Pfalz tartománya. Baden–Württemberg a terület nagysága és a lakosság száma alapján is a harmadik legnagyobb tartománya Németországnak.

A Rajna menti síkvidék körülbelül 20 km széles sávjától eltekintve a tartomány felszíne dombság és hegység. A délnyugati részén egy 160 km hosszú és maximum 60 km széles sávban a Fekete-erdő található, a Német Középhegység legmagasabb pontja, a Feldberg is itt található a maga 1493 méteres magasságával. A Schwäbische Alb a tartomány déli határától északi irányba húzódik egészen a bajor határig Nördlingennél. Ezenfelül itt található még az Odenwald északon, a Kraichgau északnyugaton, a Hohenloher Ebene és a Sváb-Frank-erdő északkeleten, a Neckar medencéje Stuttgartnál, illetve Oberschwaben délkeleten.

A hegyvidéki topográfia adottságainak köszönhetően a folyók és folyóvölgyek kiemelt szerepet játszottak és játszanak településszerkezetében, közlekedési hálózatában és történelmében egyaránt. A Rajna mellett elsősorban a Neckar és a Duna völgyét kell ebben a vonatkozásban megemlíteni. A Neckar a Fekete-erdő szélén ered Villingen-Schwenningennél és keresztülhalad a tartományon amíg az északnyugati részen Mannheimnál a Rajnába nem torkollik. A Neckar torkolatánál a Rajna vízállásának tengerszint feletti 85 méteres magassága a tartomány legalacsonyabb pontja. Teljes egészében a Rajna alkotja a tartomány nyugati határát és ugyanakkor ez Baden nyugati határa is – Mannheimtől Karlsruheig, amíg Rajna–Pfalzot el nem éri, illetve délről Franciaország és Svájc felé is ez a határ. A Duna a két fekete-erdei forrásából ered és megközelítőleg kelet-északkeleti irányba halad a Schwabische Albtól délre, illetve az Oberschwabentől északra és Ulm után lép át Bajorországba. A tartomány többi folyója közül a leghosszabbak az ún. „ikerfolyók”, a Kocher és a Jagst, amelyek a tartomány északkeleti részén találhatóak. A tartomány legészakkeletibb határát pedig a Maina alkotja.

Baden–Württemberg földrajzi középpontja Tübingen városánál van, az Elysium kiserdőben, aminek a közelében botanikus kert is található. Ezt a pontot kúp alakú 3 tonnás kőszikla szimbolizálja, ami a Német-középhegységből származik. A kúp oldalának dőlésszöge 11,5°, ami Föld dőlésszögét szimbolizálja.

Címere és zászlaja

Bővebben: Baden-Württemberg zászlaja és Baden-Württemberg címere

Baden-Württemberg nagycímerén három járó oroszlán látható, a háttere aranyszínű. Ez a Stauf-ház és a sváb hercegek címere volt. E címer fölött van a tartomány hat történelmi részének a címerei, amelyből létrehozták a mai Baden-Württemberget: Elő-Ausztria (egy piros pajzs egy fehér sávval) a Rajnai Palotagrófság (oroszlán), Württemberg (három szarvasagancs), Baden (egy piros sáv az aranyszínű háttér előtt), Hohenzollern (két fekete és két fehér négyzet) és a frankok (piros háttér három ezüst csúccsal). Ezek közül Baden és Württemberg címere nagyobb, mint a másik négy címer. Az egész címert a badeni griff és a württembergi szarvas tartják.

Kiscímere is van a tartománynak. Ahogy a nagycímeren is, a kiscímeren is a három oroszlán látható, de a fenti hat tájegység címerének helyén csak egy korona körvonala van.

A három oroszlán egyfajta változata az úgynevezett „Baden-Württemberg-Signet”-en is látható, ez a logó közkincs.

A zászló fenti felét egy fekete sáv alkotja, a másik fél pedig aranyszínű.

A nagycímer
A kiscímer
A Signet (a.m. pecsét)
A zászló

Önkormányzat és közigazgatás

Baden-Württemberg kerületekre (Regierungsbezirke), járásokra (Landkreise), járási jogú városokra (kreisfreie Städte) és községekre (Gemeinden) tagolódik.

Kormányzati kerületek

Kerület	Főváros	Terület (km²)	Lakosság (fő, 2020)	Népsűrűség (fő/km², 2020)
Freiburg	Freiburg	9356,39	2 276 924	243
Karlsruhe	Karlsruhe	6917,64	2 807 601	211
Stuttgart	Stuttgart	10 556,84	4 151 094	393
Tübingen	Tübingen	8916,89	1 867 424	209

Járások (Landkreise)

Baden-Württembergben a következő városok alkotnak önálló járásokat:

BAD	Baden-Baden
FR	Freiburg im Breisgau
HD	Heidelberg

HN	Heilbronn
KA	Karlsruhe
MA	Mannheim

PF	Pforzheim
S	Stuttgart
UL	Ulm

Ezeken felül 34 további járás van:

UL	Alb-Donau-Kreis
BC	Landkreis Biberach
FN	Boden-tói járás
BB	Landkreis Böblingen
FR	Landkreis Breisgau-Hochschwarzwald
CW	Landkreis Calw
EM	Landkreis Emmendingen
PF	Enzkreis
ES	Landkreis Esslingen
FDS	Landkreis Freudenstadt
GP	Landkreis Göppingen
HDH	Landkreis Heidenheim
HN	Landkreis Heilbronn
KÜN	Hohenlohekreis
KA	Landkreis Karlsruhe
KN	Landkreis Konstanz
LÖ	Landkreis Lörrach

LB	Landkreis Ludwigsburg
TBB	Main-Tauber-Kreis
MOS	Neckar-Odenwald-Kreis
OG	Ortenaukreis
AA	Ostalbkreis
RA	Landkreis Rastatt
RV	Landkreis Ravensburg
WN	Rems-Murr-Kreis
RT	Landkreis Reutlingen
HD	Rhein-Neckar-Kreis
RW	Landkreis Rottweil
SHA	Landkreis Schwäbisch Hall
VS	Schwarzwald-Baar-Kreis
SIG	Landkreis Sigmaringen
TÜ	Landkreis Tübingen
TUT	Landkreis Tuttlingen
WT	Landkreis Waldshut

Megszűnt járások

1973. január 1-jén az alábbi járások szüntek meg:

Hochschwarzwald járás

Schwäbisch Gmünd járás

Sinsheim járás

Stockach járás

Tauberbischofsheim járás

Kultúra és látnivalók

Baden-Württembergben két UNESCO-világörökséget lehet találni: a Reichenau sziget a Boden-tóban és a Maulbronni kolostoregyüttes. A felsőgermán-rét limes egy része is vezet a tartományon át, ami a világörökséghez tartozik.

A tartomány déli részében és a Rajna mentén minden évben a sváb-alemann karnevált ünneplik. A Cannstatti népünnepélyt (Cannstatter Volksfest) az Oktoberfest után a világ legnagyobb népünnepélyének tekintik. 1978 óta a baden-württembergi hazai napokat (németül: Heimattage Baden-Württemberg) rendezik.

Népesség

Vallások

Württemberg északi részében és a Rajnai Palotagrófságban a népesség főleg protestáns, az egyéb tartományi részekben, különösen délen, a népesség főképpen római katolikus. Ahogy egész Németországban megállapítható, egyre több lakos nem tartozik semmilyen egyházhoz.

A népesség többsége (37,5 százalék) római katolikus, a második legnagyobb vallás pedig a protestantizmus (33,6 százalék). 22,2 százalék nem tartozik semelyik egyházhoz.

Nyelvek és nyelvjárások

A tartományban a német nyelv az egyetlen hivatalos nyelv. A nyelvjárás északon a frank, délen pedig az alemann. E között a két nyelvjárás között nem látható egyértelmű határ, így vannak olyan nyelvjárások, amelyek vagy a frankhoz vagy az alemannhoz tartoznak. Az illető nyelvjárások főleg a sváb, az alalemann és a déli frank, amelyeket néhány regióban nehezen különböztethetnek egymástól.