Ugrás a tartalomhoz

Voyager–2

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Voyager–2
Ország Amerikai Egyesült Államok
ŰrügynökségNASA NASA
GyártóJet Propulsion Laboratory
Küldetés típusaközelrepülés
Küldetés
CélégitestJupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz
Indítás dátuma1977. augusztus 20.
Indítás helyeSLC–41
HordozórakétaTitan IIIE
Megérkezés1979. július 9. (Jupiter)
1981. augusztus 25. (Szaturnusz)
1986. január 24. (Uránusz)
1989. augusztus 25. (Neptunusz)
Az űrszonda
Tömeg735 kg, induló tömeg: 815 kg
EnergiaellátásIndulásakor 420 W,
2010-ben kb. 275 W
Pályaharmadik kozmikus sebesség
A Wikimédia Commons tartalmaz Voyager–2 témájú médiaállományokat.

A Voyager–2 az amerikai Voyager-program második űrszondája. Egyike annak az ember által készített öt tárgynak, ami képes elhagyni a Naprendszert. Sebessége a Naphoz képest 15,4 km/s (55 347 km/h), távolsága 2024 decemberében 138 csillagászati egység (24,8 milliárd kilométer) volt.[1] Ez volt az első űrszonda, amely meglátogatta az Uránuszt és a Neptunuszt. Az űrszonda eredeti neve Mariner Jupiter/Saturn B volt, de a felbocsátás előtt fél évvel átkeresztelték Voyager–2-re.

Küldetés

[szerkesztés]

A Voyager–2 1977. augusztus 20-án indult, 16 nappal a Voyager–1 előtt. Küldetése során megközelítette mind a négy óriásbolygót. Az Uránusz és a Neptunusz vizsgálatát a kiterjesztett küldetés keretében végezte. A Voyager–2 volt a NASA egyik legsikeresebb bolygókutató szondája. Több ezer felvételt készített, és több, addig ismeretlen holdat ill. gyűrűt fedezett fel a megközelített bolygók körül. A Neptunusz esetében hat új holdat fedezett fel.

Az óriásbolygók megközelítése:

Bolygó Megközelítés dátuma Megközelítés (km-ben) Fényképek
Jupiter 1979. július 9. 570 000 18 000
Szaturnusz 1981. augusztus 25. 101 000 16 000
Uránusz 1986. január 24. 107 000 8 000
Neptunusz 1989. augusztus 25.[2] 5 000 10 000

A Voyager–2 második kiterjesztett küldetése a Voyager Interstellar Mission (VIM), melynek keretében a Plútón túli környezetet vizsgálja és hamarosan eléri a hélioszféra szélét. Sebessége 3,13 csillagászati egység/év (azaz kb. 54 000 km/h), távolsága a Földtől (2004-ben) 11 milliárd km, 2009-ben 13 milliárd km. 2011 áprilisában a Naptól számítva 95 csillagászati egységnyi távolságra volt,[3] ez 14 milliárd km-nek felel meg.

2011. november 4-én parancsokat küldtek a Voyager–2 szondának, hogy energiaspórolás miatt váltson át tartalék manőverező rakétákra. A visszajelzést november 7-én kapták meg, mely megerősítette, hogy a szonda vette a parancsokat. A módosítás lehetővé teszi a mérnököknek, hogy kikapcsolják azon fűtőszálat, ami az elsődleges manőverező rakéta üzemanyag vezetékét melegen tartja, így mintegy 12 wattnyi energiát spórolhatnak meg. Az energiahatékony módosítással a Voyager–2-nek még legalább egy évtizedre elegendő energiája maradhat. A Voyager–1 2004-ben váltott ugyanezen tartalék rakétapárosra.[4]

Az Uránusz Ariel holdjáról készített 1986-os felvételsorozata biztosítja napjainkig (2017) a legjobb felbontású, valós színű képet

Gyengülő radioizotópos termoelektromos generátora miatt 2020-ig tud tudományos méréseket végezni, majd körülbelül 2025-ig lesz még elég energiája arra, hogy rádiójeleket küldjön a Földre.[5] Körülbelül 40 000 év múlva 1,76 fényévre közelíti meg a Ross 248 nevű csillagot.

2023-ban a biztonsági rendszernek biztosított energia egy részét a tudományos műszerek üzemelésére állították át. Enélkül az egyik műszert 2024-ben le kellett volna kapcsolni. A beavatkozásnak köszönhetően mind az öt kutató berendezés várhatóan 2026-ig üzemelhet. Ugyanakkor a szonda a feszültségingadozásoktól a továbbiakban nem lesz védett. A Voyager–2 ekkor 20 milliárd kilométerre volt a földtől.[6]

2023. július 21-én egy hibás földi parancs következtében a szonda az antennáját 2°-kal elfordította, így a kommunikáció megszakadt vele. Augusztus 2-án a NASA-nak sikerült a Voyager gyenge rádiójelét befognia, de ezekből információt kinyerni nem lehetett, csak a működését igazolta. A NASA bejelentette, hogy a szonda október 15-én automatikusan a föld felé irányítja az antennáját és legkésőbb ekkor helyre kell állnia a kapcsolatnak.[7] Ezt az alkalmat nem kellett kivárni. Az űrügynökség a Canberrai Mélyűr-kommunikációs Komplexumból küldött, a szokásosnál jóval erősebb jel segítségével augusztus 4-re helyreállította a kapcsolatot.[8][9]

2036-ig lesz a Deep Space Network hatókörén belül, amit követően minden kommunikáció meg fog szűnni a szondával.[10]

Üzenet az űrbe

[szerkesztés]
  • "A Föld hangjai" lemez,
    "A Föld hangjai" lemez,
  • és a borítója
    és a borítója

A szondák rakterében az emberiséget és kozmikus környezetét bemutató szemléltető eszközöket helyeztek el. Egy kb. 30 cm-es, arannyal futtatott réz hanglemezen a Föld 35-féle természetes és az ember által keltett mesterséges hangjait helyezték el (többek között gyermeksírás, kutyaugatás, nevetés), továbbá üdvözletet 55 nyelven, köztük magyarul is. Mozart Varázsfuvolájától a zairei pigmeusok és az ausztráliai bennszülöttek énekén át Chuck Berry Johnny B. Goode-jáig 27 zeneműből szerepel részlet.

A lemezt alumínium tok védi, amin szerepel információ a lemez lejátszásához, és ami feltünteti a műhold indítási helyét. A lemez 2 cm-es területébe mintegy 0,26 nanocurie (kb. 10 Bq) aktivitású ultratiszta urán-238-at helyeztek el, aminek bomlásából megállapítható a szonda felbocsátási ideje.

A lemezen 115 darab analóg kódolású fénykép van.

A Voyagerek előtt hasonló, de kevesebb adatot tartalmazó üdvözlő-lemezt vittek magukkal a Pioneer 10 és 11, a LAGEOS, és az Apollo leszálló moduljai.[11]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ NASA Jet Propulsion Laboratory: Voyager Mission Status. [2017. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 21.)
  2. ↑ Voyager – Fact Sheet. (Hozzáférés: 2009. augusztus 28.) „Following Voyager 2's closest approach to Neptune on August 25, 1989”
  3. ↑ Heti riportok a Voyager szondákról a NASA-JPL honlapján
  4. ↑ Tartalék manőverező rakétákra váltott a Voyager–2. [2012. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 8.)
  5. ↑ Space.com / Interstellar Traveler: NASA's Voyager 1 Probe On 40,000-Year Trek to Distant Sta Szeptember 13, 2013
  6. ↑ 20 milliárd km-ről hackelte meg a NASA a Voyager–2 űrszondát, 3 évvel tovább tud működni. hvg.hu (2023. április 27.) (Hozzáférés: 2023. április 27.)
  7. ↑ Téves parancs miatt nem kommunikál a Voyager 2. ng.24.hu (2023. augusztus 2.) (Hozzáférés: 2023. augusztus 3.)
  8. ↑ „Voyager 2: Nasa fully back in contact with lost space probe”, BBC News, 2023. augusztus 4. (Hozzáférés: 2023. augusztus 4.) (brit angol nyelvű) 
  9. ↑ NASA's 'shout' restores communication with Voyager 2. edition.cnn.com (2023. augusztus 4.) (Hozzáférés: 2023. augusztus 6.)
  10. ↑ Voyager FAQ. science.nasa.gov (Hozzáférés: 20241207)
  11. ↑ NASA - NSS Data Center - Voyager-2

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Voyager–2&oldid=27667721”