Ugrás a tartalomhoz

Vogyince

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vogyince (Vođinci)
A vasútállomás épülete
A vasútállomás épülete
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVukovár-Szerém
KözségVogyince
Jogállásközség
PolgármesterMartin Kordić (HSP AS)
Irányítószám32283
Körzethívószám+385 032
Népesség
Teljes népesség1634 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság84 m
Terület21,26 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 16′ 32″, k. h. 18° 36′ 35″45.275556°N 18.609722°EKoordináták: é. sz. 45° 16′ 32″, k. h. 18° 36′ 35″45.275556°N 18.609722°E
Vogyince weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vogyince témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vogyince (horvátul: Vođinci) falu és község Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Vukovártól légvonalban 31, közúton 37 km-re nyugatra, Vinkovcétől 15 km-re nyugatra, a Nyugat-Szerémségben, a Zágráb–Vinkovce–vasútvonal mentén fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területe már az őskorban is lakott volt. Határában a Prisunjača-Ciglanica lelőhelyen végzett feltárások során 2017-ben a vučedoli kultúra településének maradványait tárták fel.[2]

Vogyince első írásos említése 1395-ben történt „Voginch” alakban abban a február 14-én kelt oklevélben, melyben Zsigmond király Garai Miklós bánt és testvérét a Horvátiak Bács, Pozsega és Valkó vármegyei birtokaiba királyi adományként beiktatja.[3] A Garaiak a 16. század elejéig, a család kihaltáig voltak a település birtokosai. A település 1536 körül került török kézre és 150 évi török uralom után 1687-ben szabadult fel. Bakics Péter diakovári püspök egy 1702-es okleveléből kiderül, hogy Horváti vidéke ekkor már a püspökséghez tartozott, de már 1700 körül megkezdődött az új lakosság tervszerű betelepítése, akik Boszniából, Kordunból és Likából érkezett katolikus menekültek voltak.

1745-től megkezdődött a katonai határőrvidék szervezése. 1753-ban a település a Bródi határőrezred igazgatása alá került. 1800 körül az addigi faházak helyett a katonai parancsnokság engedélyével téglából épült házak épültek. Az itteni határőrök a Habsburg Birodalom minden csataterén harcoltak. 1878-ban megépült a Bród–Vinkovce–Dálya-vasútvonal, mely a postai szolgáltatáshoz hasonlóan az első világháború végéig magyar állami tulajdonban volt. 1873-ban megszüntették a katonai igazgatást, és 1881-ben Vogyincét a polgári Horvátországhoz csatolták.

A településnek 1857-ben 870, 1910-ben 1058 lakosa volt. Szerém vármegye Vinkovcei járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 64%-a horvát, 32%-a német, 2-2%-a magyar és szerb anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború után a Zagorjéból és a Muraközből érkezett bevándorló családok települtek ide. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 1991-től a független Horvátország része. 1992-ben a közigazgatási átszervezés során Horváti (Stari Mikanovci) községhez csatolták. 1996-ban Vogyince önálló község lett. A településnek 2011-ben 1966 lakosa volt.

Népessége

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
870 795 821 1.069 1.067 1.058 1.001 1.117 1.351 1.541 1.913 2.131 2.074 2.099 2.113 1.966

Gazdaság

[szerkesztés]

A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.

Nevezetességei

[szerkesztés]

A Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1968 és 1974 között épült. 26 festett üvegablaka van, melyek a rózsafüzér szentségeit és szenteket ábrázolnak. A templom négy tölgyfa ajtaján 16, az ó- és újszövetségből vett jelenet látható, melyek Stjepan Balažić munkái. A vogyincei plébániát 1930. április 1-jén alapították. Filiája az újhorváti Szent Bertalan-templom.

Kultúra

[szerkesztés]

A „Mladost” folklórcsoportot 1968-ban az akkori plébános Vlatko Poljičak ösztönzésére alapították. Fennállása óta résztvevője a „Vinkovački jeseni” őszi fesztivál rendezvényeinek. 1991 és 1995 között a háború miatt működése szünetelt. 1995-ben újrakezdték a munkát és a vinkovcei őszi folklórfesztiválon mutatkoztak be. Létrejött a tambura szekció, a gyermekcsoport, a veterán folkloristák csoportja és az énekes csoport. A Vogyincei Horvát Nők Szövetsége segítségével megkezdődött a népviselet készítése a csoport minden tagja számára. 1997-ben rendezték meg először a gyermekek népi játékát, Bedenko játékok címmel. A rendezvényt június utolsó vasárnapján tartják és mára a gyermekcsoportok tradicionális találkozóhelyévé vált.

Oktatás

[szerkesztés]

A település első iskoláját 1830. november 1-jén alapították. A község előbb egy kisebb házat vásárolt, majd a tanulói létszám növekedésével egy nagyobb házat vásároltak. Ezt a szalmával fedett házat később lebontották, majd 1854-ben egy új, nagyobb és cseréppel fedett iskolát építettek. Az iskolának csak két osztálya volt, és olvasást, írást, hittant és egész számokkal végzett egyszerű számtani műveleteket tanítottak.1869-ig csak a vogyincei gyermekek jártak az iskolába, majd 1875-ig Újmikanovce gyermekei is ide jártak, mivel a faluban a gyermekek kis száma miatt a helyiek nem tudták fizetni a tanárt. 1875-től az újmikanovcei iskola újra önálló lett. 1906-ban az iskolát korszerűsítették, mivel az egyre növekvő számú diák számára túl kicsi lett. Az iskolában egyre nagyobb figyelmet fordítottak a gyümölcsösben és a szántóföldön végzett munkára, ily módon próbálva megtanítani az iskolásoknak a földműves tudás fontosságát. Az 1946/1947-es tanévtől került az iskolába Marija Tačković, aki egyedül 152 helyi gyermeket tanított és a tanulók száma a Zagorjéból és a Muraközből érkezett betelepülők miatt folyamatosan növekedett. 1956-tól 1960-ig a gyermekek száma tovább növekedett (különösen Bosznia-Hercegovina és Zagorje népességének növekvő bevándorlása miatt, melyek mind sokgyermekes családok voltak). Az iskola három váltásban, öt osztállyal, körülbelül kétszáz gyermekkel működött. 1958 júliusának elején a régi iskolát lebontották, és alapjaira új iskolát építettek. 1972-ben az iskola két váltásban működött 530 tanulóval, bevezetésre került a víz és javult az iskola felszerelése. Ma önálló, nyolcosztályos iskolaként működik és a szomszédos Újmikanovce gyermekei is ide járnak.

Az NK Mladost Vođinci labdarúgócsapata megyei 2. ligában szerepel.

Egyesületek

[szerkesztés]
  • DVD Vođinci önkéntes tűzoltó egyesület.
  • Vogyincei Horvát Nők Szövetsége.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]