Vladimir Baranoff-Rossine
| Vladimir Baranoff-Rossine | |
 | |
| Önarcképe | |
| Született | 1888. január 1.[1][2][3][4] Velyka Lepetykha |
| Elhunyt | auschwitzi koncentrációs tábor |
| Álneve | Baranov-Rossine, Vladimir |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vladimir Baranoff-Rossine témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vlagyimir Davidovics Baranoff-Rossine (oroszul: Владимир Давидович Баранов-Россине) (Velika Lepetiha, 1888. január 13. – Auschwitzi koncentrációs tábor, 1944) zsidó származású ukrán, orosz, francia avantgárd művész, feltaláló.
Életrajz
[szerkesztés]Wladimir Baranoff-Rossine Herszonban, az Orosz Birodalomban (mai Ukrajnában) született, Sulim-Volf Lejb Baranov néven.
1902-ben a szentpétervári Társaság a Művészetek Támogatásáért iskolájában tanult. 1903-tól 1907-ig a szentpétervári Cári Művészeti Akadémiára járt.
1908-ban a Zveno csoporttal állított ki Kijevben David Burljuk művész és testvére, Vlagyimir Burljuk szervezésében.
1910-ben Párizsba költözött, ahol 1914-ig a La Ruche művésztelep lakója volt Alexander Archipenkóval, Sonia Delaunay-Terkkel, Natan Altmannal és másokkal. 1911 után rendszeresen kiállított Párizsban.
1914-ben visszatért Oroszországba. 1916-ban önálló kiállítása volt Oslóban. 1918-ban Petrográdban (Szentpétervár) a Mir Iszkussztva (Művészet Világa) művészszövetségével volt kiállítása. Ugyanebben az évben Moszkvában a Zsidó Művészetösztönző Közösség csoporttal volt kiállítása Natan Altmannal, El Liszickijjel és David Sterenberggel. 1919-ben részt vett az Első Állami Szabad Művészeti Kiállításon Petrográdban.
1919-ben feleségül vette Yudin Raisát Herszonból. 1920 márciusában született Jevgenyij nevű fiuk, és Raisa a szülés utáni szövődményekben halt meg.
1922-ben Baranoff-Rossine a moszkvai Felső Művészeti-Technikai Műhelyek (VHUTYEMASZ) tanára volt, és kiállították az Első Orosz Művészeti Kiállításon Berlinben.
1924-ben a Moszkvai Nagyszínházban először mutatták be optofonikus zongoráját – egy szinesztetikus hangszert, amely egyszerre volt képes hangokat és színes fényeket, mintákat és textúrákat létrehozni.
1925-ben Franciaországba emigrált.
A folyamatosan kísérletező Baranoff-Rossine a színezés művészetét a hadi művészetre alkalmazta az álcázási technikával vagy kaméleoneljárással, és ezt Robert Delaunay-val együtt forgalmazta. Baranov-Rossine-t a poantilista és a dinamikus katonai álcázás szerzőjeként tartják számon. Feltalálta a „fotokromométert” is, amely lehetővé tette a drágakövek minőségének meghatározását. Egy másik területen tökéletesítette a „Multiperco” nevű, szénsavas italokat előállító, sterilizáló és forgalmazó gépet, amely annak idején több műszaki díjat is kapott.[10]
A német megszállás alatt Baranoff-Rossine-t az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták, és ott gyilkolták meg 1944-ben a nácik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
- ↑ a b Vladimir Davidovich Baranoff-Rossiné (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
- ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
- ↑ Vladimir Baranov-Rossine (angol, spanyol, francia, német, cseh, horvát és telugu nyelven)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Athenaeum. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ 2024. május 6., http://kmska.be/collection/work/data/h81t0n
- ↑ wladimirbr: Russian Avant-Garde painter, bibliography, memoire (amerikai angol nyelven), 2019. január 14. [2022. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 15.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Vladimir Baranov-Rossine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.