Viharfecskefélék
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Késő miocén - jelen | ||||||||||||||||||||||||||||||||
 Hamvasszárnyú viharfecske (Oceanodroma furcata)
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Viharfecskefélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Viharfecskefélék témájú médiaállományokat és Viharfecskefélék témájú kategóriát. |
A viharfecskefélék (Hydrobatidae) a madarak (Aves) osztályába és a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe tartozó család.
Ebbe a madárcsaládba 8 madárnem és 25 faj tartozik.
Előfordulásuk
[szerkesztés]Szinte a világ minden tengerén megtalálhatóak, kivéve a Jeges-tengert ahol nem élnek. A Déli-óceánon találtak a legtöbb fajt a családból.
Megjelenésük
[szerkesztés]Testhosszuk 13–26 centiméter, szárnyfesztávolságuk 32–56 centiméter. Jellemzi őket a viszonylag nagy fej, a magas homlok és a vékony csőr. Repülésük néha a denevérekre hasonlít. Tolluk legfőbb színe a fekete és a fehér különböző szürke és barna árnyalatokkal.
Életmódjuk
[szerkesztés]Táplálékuk rákokból és kis halakból áll. Repülés közben nagy lábukkal újra és újra érintik a vizet. Eközben néha ragadozók figyelik őket és ezért is lehet látni némely egyedeknél, hogy láb sérülésük van vagy hiányzik az egyik lábuk. Annak érdekében, hogy könnyebben szerezzenek prédát, néha követik a delfineket vagy halra vadászó ragadozókat. Lehet látni őket hajóknál is, mert megeszik a tengerbe kidobott hulladékot.
Szaporodásuk
[szerkesztés]A családba tartozó fajoknak évente egy fészekaljuk van. Fészküket sziklás partokra és szigeti barlangokba készítik. A párok egymás után ugyanarra a helyre csinálják fészküket. Fészekaljuk egy tojásból áll, melyet 38–50 napig költenek. A tojást nem állandóan melegítik, de ez megállítja az embrió fejlődését, így ha nagyon kihűl a tojás elvesztik. Miután a fiókák elhagyják szüleiket, 2–4 évig a tengeren élnek, míg a száraz földre visszatérnek és párt választanak.
Ellenségeik
[szerkesztés]Ellenségeik közé tartoznak a halfarkasfélék, a sólyomalakúak és a bagolyalakúak. Mivel nagyon lent repülnek a víz felett, a vízi ragadozóknak könnyű prédát jelentenek.
Rendszertani besorolásuk
[szerkesztés]Ebben a családban, hagyományosan két alcsaládot tartanak számon.[1] Az Oceanitinae alcsalád fajai általában a déli félgömb tengerein élnek, bár a Wilson-viharfecske (Oceanites oceanicus) gyakran az északi félgömbre is átvándorol. Ebben az alcsaládban 5 madárnem és 9 viharfecskefaj van. A család másik alcsaládja, a Hydrobatinae, melybe, csak három madárnem, de 16 faj tartozik. Többségük kizárólag az északi félgömbön lelhető fel, de néhányuk az Egyenlítőtől kicsit délebbre is ellátogat.
A citokróm-b-n alapuló DNS-vizsgálatok arra utalnak, hogy a viharfecskefélék családja tulajdonképpen egy parafiletikus csoport, azaz csoport tagjai visszavezethetők egy közös ősre, viszont a csoport maga nem tartalmazza annak a bizonyos legközelebbi közös ősnek az összes leszármazottját. Vagyis rendszertani szempontból helyesebb lenne e család két alcsaládját külön-külön családokként kezelni.[2] Ugyanez a kutatás rámutatott arra is, miszerint a viharmadár-alakúak rendjén belül a viharfecskefélék egy alapi csoportot alkotnak. Hamarább az Oceanitinae nevű alcsaládot választották le a rendről, később pedig a Hydrobatinae alcsaládot is. Csak kevés fosszilis maradvány került elő ebből a madárcsaládból; a legősibb alakok a miocén kor vége felé jelentek meg.[1]
Rendszerezés
[szerkesztés].jpg)
A családba az alábbi 2 alcsalád és 8 madárnem tartozik:
- Hydrobatinae 3 madárnem és 16 faj
- Halocyptena Coues, 1864 - 1 faj; korábban Oceanodroma-fajként tartották számon
- Hydrobates F. Boie, 1822 – 1 faj
- Oceanodroma Reichenbach, 1853 – 14 faj
- Oceanitinae 5 madárnem és 9 faj
- Fregetta Bonaparte, 1855 – 3 faj
- Garrodia Forbes, 1881 – 1 faj
- Nesofregetta Mathews, 1912 – 1 faj
- Oceanites Keyserling & Blasius, 1840 – 3 faj[3]
- Pelagodroma Reichenbach, 1853 – 1 faj
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Carboneras, C. (1992) "Family Hydrobatidae (Storm petrels)" pp. 258–265 in Handbook of Birds of the World Vol 1. Barcelona:Lynx Edicions, ISBN 84-87334-10-5
- ↑ Nunn, G & Stanley, S. (1998). „Body Size Effects and Rates of Cytochrome b Evolution in Tube-Nosed Seabirds”. Molecular Biology and Evolution 15 (10), 1360–1371. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.molbev.a025864. PMID 9787440. Corrigendum
- ↑ Peter Harrison, Michel Sallaberry, Chris P Gaskin, Karen A Baird, Alvaro Jamarillo, Shirley Maria Metz, Mark Pearman, Michael O'Keeffe, Jim Dowdall, Seamus Enright, Kieran Fahy, Jeff Gilligan and Gerard Lillie (2013). „A new storm petrel species from Chile”. The Auk 130 (1), 180-191. o. DOI:10.1525/auk.2012.12071.
Források
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sturmschwalben című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Storm petrel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Képek az interneten a családhoz tartozó fajokról
- Storm petrel videos on the Internet Bird Collection
