Viareggio–Firenze-vasútvonal

Viareggio–Firenze-vasútvonal
Hossz:	100 km
Nyomtávolság:	1435 mm
Feszültség:	3 kV =
Üzemeltető:	Trenitalia
A Wikimédia Commons tartalmaz Viareggio–Firenze-vasútvonal témájú médiaállományokat.
Genova felől 23,010 Viareggio 1936-tól 4 m Viareggio (régi állomás) 4 m Pisa felé 14,231 Massarosa-Bozzano 4 m 8,145 Nozzano 16 m 6,410 Doppio Bivio Montuolo Pisa felől Montuolo 15 m 0,000 43,750 Lucca 15 m Pontedera / Aulla felé 38,565 Tassignano-Capannori 16 m 34,631 Porcari 16 m 29,799 Altopascio 15 m 25,125 Montecarlo-San Salvatore 30 m 20,643 Pescia 48 m 16,990 Borgo a Buggiano 40 m 13,697 Montecatini Centro 26 m 12,870 Montecatini Terme-Monsummano 26 m 5,498 Serravalle Pistoiese 76 m Bologna felől 0,000 33,573 Pistoia 63 m 25,686 Montale-Agliana 49 m 19,670 Prato Borgonuovo 17,627 Prato Porta al Serraglio 67 m Bologna felől 16,386 Prato Centrale 65 m lásd: Bologna–Firenze-vasútvonal 0,000 Firenze Santa Maria Novella 48 m

A Viareggio–Firenze-vasútvonal (olaszul: Ferrovia Viareggio-Firenze) egy 1848 és 1890 között épült vasútvonal, amely a toszkániai Firenzét, Pratót, Pistoiát, Luccát és Viareggiót kötötte össze. Az első, Firenzéből Pistoia felé vezető szakaszt (amely akkoriban a toszkánai Nagyhercegséghez tartozott) a Bourbon–Szicíliai Mária Antónia toszkánai nagyhercegné, II. Lipót toszkánai nagyherceg felesége tiszteletére nevezték el, akit már a Firenzéből Livornóba vezető Leopolda-vasút elnevezésével is tiszteltek. A vasútvonal teljesen villamosított, 3000 V egyenfeszültséggel. A személyforgalmat a Trenitalia bonyolítja.

Története

A fiatal II. Lipót herceg liberális volt és érdeklődött a technológiai fejlődés iránt, így bár a kezdeményezést a magánszektorra bízta, támogatta az első olasz vasutak megszületését. Ugyanabban az időszakban, amikor a Livorno és Firenze közötti Leopolda-vasútvonal fejlesztése zajlott, támogatta a Maria Antonia-vasútvonal tervezését és megvalósítását. 1845-ben közzétették a Maria Antonia vasút Firenzéből Pratóba és Pistoiába történő megépítését célzó társaság alapító okiratát.

1848. február 3-án adták át a vonalat a forgalomnak Firenze és Prato között, a Maria Antonia állomással együtt, amelyből végül Stazione di Firenze Santa Maria Novella állomás lett. A vonal 1851-ben elérte Pistoia városát. 1859. február 3-án a Luccából épülő vonal egy szakasza a Serravalle-alagútnál csatlakozott a Pistoia felől érkező vonalhoz. Ez csatlakozott a Pisa–Lucca-vasútvonalhoz, amelyet egy másik társaság 1846. szeptember 20-án nyitott meg, és ezzel új útvonalat nyitott Firenzéből Pisába Pistoia és Lucca érintésével. A Maria Antonia és a Leopolda vonalak 1860-ig külön voltak Firenzében, annak ellenére, hogy állomásaik mindössze egy kilométerre voltak egymástól. Valójában először Luccán és Pisán keresztül kötötték össze őket.

A mérnöki munkálatok nagyon egyszerűek voltak és nélkülözték a jelentős építményeket, mivel ez volt a legkevésbé fontos vonal a nagyhercegségben. Nagy jelentőségre 1864-ben tett szert, amikor a Porrettana-vasút megnyitásával a Pistoia-tól keletre eső szakasz a Bologna-Firenze fővonal szerves részévé vált.

1890-ben megnyitották a Luccától Viareggióig tartó szakaszt.

1934-ben a Bologna-Firenze Direttissima megnyitásával, amely a Maria Antonia vonalat Pratóban hagyta, a Pratóból Pistoiába tartó vonal és annak Luccába tartó folytatása másodlagos szerepre szorult; hasonlóképpen a Porrettana vonal szerepe is jelentősen csökkent.

Jelenlegi helyzet

A Firenze és Prato közötti vonalat az elmúlt években négyvágányúvá építették át. 2009 decemberében megnyílt az új Bologna–Firenze nagysebességű vasútvonal, amely a Maria Antonia vasúttal való új csomóponttól Firenze Castello vasútállomás közelében található, csökkentve a Castello és Prato közötti forgalmat.

A kormány 2008. november 17-én jóváhagyta a Lucca és Pistoia közötti szakasz kétvágányúsítási tervét, amelynek becsült költsége 257 millió euró. Ez kezdetben a Pistoia és Montecatini Terme közötti szakasz kétvágányúvá történő átépítését jelenti. Ezután a Serravalle-hágón átvezető vonalat egy új, kétvágányú alagúttal építik át, a jelenlegi egyvágányú alagút elhagyásával. Végül a Montecatini és Lucca közötti szakasz válik kétvágányúvá. Montecatiniben egy földalatti állomást is terveznek, hogy a vonal az egész falu alatt haladhasson keresztül. Ha mindez elkészül, akkor a vonalon naponta több mint 28 vonat fog közlekedtetni mindkét irányba, beleértve óránként két gyorsvonatot is.