Vaskos csabak

Vaskos csabak
	Rajz a halról
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Pontyszerűek (Ostariophysi);
Rend:	Pontyalakúak (Cypriniformes);
Öregcsalád:	Cyprinoidea;
Család:	Pontyfélék (Cyprinidae);
Alcsalád:	Leuciscinae;
Nem:	Telestes; Bonaparte, 1837
Faj:	T. souffia;
Tudományos név
	Telestes souffia; (Risso, 1827)
Szinonimák
	Chondrostoma rysela Agassiz, 1835; Leuciscus agassii Valenciennes, 1844; Leuciscus agassizi Valenciennes, 1844; Leuciscus agassizii Valenciennes, 1844; Leuciscus multicellus (non Bonaparte, 1837); Leuciscus muticellus (non Bonaparte, 1837); Leuciscus souffia Risso, 1827; Leuciscus souffia agassizi Valenciennes, 1844; Leuciscus souffia muticellus (non Bonaparte, 1837); Leuciscus souffia souffia Risso, 1826; Leuciscus soufia Risso, 1827; Telestes agassizi (Valenciennes, 1844); Telestes agassizii (Valenciennes, 1844); Telestes rysela Heckel, 1851; Telestes soufia soufia (Risso, 1827);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vaskos csabak témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vaskos csabak témájú kategóriát.

A vaskos csabak vagy csabakkeszeg (Telestes souffia) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

A Duna-medence bennszülött faja ezért nagy természeti értéket képvisel. Veszélyeztetett és ezért megóvása élőhelyein, kiemelt fontosságú feladat. Magyarországon csak elvétve átsodródó példányokkal lehet találkozni.

Előfordulása

A vaskos csabak a Duna és a Rajna középső és felső szakaszának gyors folyású vizeiben él, ritkábban tavakban is előfordul, például megtalálható a Boden-tóban és az Alpokban 850 méterig. Magyarországon a Felső-Tiszán és ennek mellékvizein, a Mura hazai szakaszán lehet elviekben találkozni vele, hiszen nagyon ritka. Egyetlen bizonyított előfordulását 2004-ben a Tiszán Tiszacsécsénél jelentették. Legközelebbi, de határainkon kívül eső populációi a Mura szlovéniai szakaszán, illetve kelet felé a Felső-Tiszában, valamint a Tisza romániai mellékfolyóiban és azok patakjaiban élnek.^[3]^[4]

Hasonló fajok

Testformája és szájállása alapján a nyúldomolykóhoz (Leuciscus leuciscus) és a gyöngyös koncérhoz (Rutilus frisii) hasonlít, de narancsszínű oldalvonala és az a fölött húzódó kékesszürke sáv jó támpontot ad a megkülönböztetésére.^[4]

Megjelenése

A hal teste erősen nyújtott, oldalról lapított. Testéhez viszonyítva aránylag kisméretű a feje és a szemnagysága közepes. Kissé előrenyúló szája félig alsó állású. Orra tompa és az orrnyílás vonalán túlér egy kissé a szájszöglete. 48-56 nagyméretű pikkelye van az oldalvonal mentén. Oldalvonala narancsszínű és fölötte az orrtól a farokúszóig egy kékesszürke sáv húzódik. Kis termetű hal testhossza 12-17 centiméter, ritkán haladja meg a 25 centimétert.^[3]^[4] 41-42 csigolyája van.

Életmódja

A kavicsos szakaszokon fenéken tartózkodó rajhal. Tápláléka a vízfenéken előforduló plankton és apró gerinctelen szervezetek. Elfogyasztja az apróbb kisebb csigákat, bolharákokat, rovarlárvákat, de alkalomadtán algákat és a vízre hulló hernyókat is.^[4]

Szaporodása

Március és május között csapatosan ívik, ilyenkor vízfolyások felső szakaszaira vonul és a sebesen áramló vízben, a kavicsos fenéken rakja le ikráit. Nászidőszakban megfigyelhető, hogy az oldalvonal színe kifejezettebb, emellett az uszonyok tövén, valamint a kopoltyúfedőn is halvány narancsos elszíneződést ölt magára. Az ivarérett hímek zömmel 10-12 centiméter hosszúak, az ikrások jellemzően ennél nagyobbak.^[3]^[4]

Képek

Jegyzetek

↑ Állatnevek enciklopédiája
↑ Phoxinus phoxinus (Linnaeus, 1758). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
↑ ^a ^b ^c Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
↑ ^a ^b ^c ^d ^e Vaskos csabak – Leuciscus souffia agassizi (Cuvier & Valenciennes, 1844). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 5.)

További információk

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
Vaskos csabak - Leuciscus souffia. greenfo.hu. [2007. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
Telestes souffia (Risso, 1827) FishBase
Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Állatnevek enciklopédiája

[2] Phoxinus phoxinus (Linnaeus, 1758). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 5.)

[ÉV-3] Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8

[TT-4] Vaskos csabak – Leuciscus souffia agassizi (Cuvier & Valenciennes, 1844). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 5.)

[1]

[2]

[3]

[4]