Vangaži
Vangaži | |||
Az evangélikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Lettország | ||
Tájegység | Vidzeme | ||
Alapítás éve | 1991 | ||
Irányítószám | LV-2141 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 3192 fő (2024. jan. 1.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 5,1 km² | ||
Időzóna | UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 57° 05′ 31″, k. h. 24° 32′ 55″57.091944°N 24.548611°EKoordináták: é. sz. 57° 05′ 31″, k. h. 24° 32′ 55″57.091944°N 24.548611°E | |||
Vangaži weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Vangaži témájú médiaállományokat. |
Vangaži (németül: Wangasch) város Lettországban. Neve a lív vang (ártér) és aži (hely) szavakból származik.
Fekvése
[szerkesztés]Vangaži Lettország központi részén, Rigától 30 km-re keletre, a Straujupīte patak partján, a Gauja folyótól 3 km-re helyezkedik el. A városon keresztül vezet a Budapestet Pszkovval és ezen keresztül Oroszországgal összekötő E77-es főútvonal.
Története
[szerkesztés]A város létrejötte a szovjet idők iparosításának az eredménye. 1955-ben gazdag kavicstelepeket fedeztek fel a környéken és ezekre alapozva egy betonelemgyárat építettek. 1957-ben Oktobra ciemats (Október fénye) néven jött létre a település, ezt 1961-ben keresztelték át a jelenlegi nevére, Vangažira. A betonelemgyár termékeivel (épületpanelekkel) látták el Lettország és Észtország építkezéseit.
Vangaži futballcsapata 1968 és 1991 között Lettország egyik legjobb labdarúgó csapata volt.
A Szovjetunió szétesését követően a betongyár csődbe ment és a város nehéz gazdasági helyzetbe került. A munkahelyek nagy része megszűnt, helyzetén mindössze Riga közelsége segített.
Lakossága
[szerkesztés]A város lakosságának 46,5%-a orosz, 34,7%-a lett, 5,3%-a fehérorosz, 5,3%-a ukrán, 2,7%-a pedig lengyel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Iedzīvotāju skaits pēc tautības reģionos, pilsētās, novados, pagastos, apkaimēs un blīvi apdzīvotās teritorijās gada sākumā (pēc administratīvi teritoriālās reformas 2021. gadā). Central Statistical Bureau of Latvia. (Hozzáférés: 2024. június 19.)