Utazási szerződés
 |
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
Az utazási szerződés a vállalkozási szerződés egyik nevesített alfaja a polgári jogban.
Fogalma
[szerkesztés]Utazási szerződés alapján a vállalkozó utazás és az út egyes állomásain való tartózkodás megszervezésére, továbbá kapcsolódó szolgáltatások nyújtására, a megrendelő a szolgáltatások átvételére és díj fizetésére köteles.[1]
Története
[szerkesztés]Az 1959. évi IV. törvény XXXV. fejezetének (A vállalkozási szerződésről) 6.pontja, a 11/1978. (III. 1.) MT rendelet, majd a 214/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet szabályozta.
„415. § (1) Utazási szerződés alapján a vállalkozó utazási iroda köteles a szerződésben meghatározott utazásból, az út egyes állomásain való tartózkodásból és az ezzel összefüggő részszolgáltatásokból - így különösen szállás, étkezés - álló szolgáltatást teljesíteni, a megrendelő pedig köteles a díjat megfizetni.
(2) Ha a vállalkozó csak a szerződésben meghatározott egyes kikötésektől eltérően tud kötelezettségének eleget tenni, a megrendelő a díj csökkentését és kárának megtérítését követelheti.
416. § Az utazási szerződésnek - ideértve az utazással kapcsolatos egyes szolgáltatások közvetítésére irányuló szerződést is - részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg.[2]”
A hatályos Ptk-ban
[szerkesztés]A hatályos magyar Polgári Törvénykönyvben (2013. évi V. törvény) az utazási szerződés alapvető szabályai a 6:254. §-ban találhatók:
Utazási szerződés alapján a vállalkozó utazás és az út egyes állomásain való tartózkodás megszervezésére, továbbá kapcsolódó szolgáltatások nyújtására, a megrendelő a szolgáltatások átvételére és díj fizetésére köteles.[1]
A díjengedmény, illetve a kártérítési igény elévülése szempontjából a fogyasztónak nem minősülő megrendelőt is fogyasztónak kell tekinteni.[3]
A megrendelő az utazás megkezdése előtt az utazási szerződésből fakadó jogait és kötelezettségeit átruházhatja olyan harmadik személyre, aki az utazási szerződésben foglalt feltételeknek megfelel.[4]
A jogok és kötelezettségek átruházását megelőzően keletkezett kötelezettségekért és az átruházásból eredő többletköltségek megfizetéséért a megrendelő és a harmadik személy egyetemlegesen állnak helyt.[5]
Semmis a szerződés olyan kikötése, amely ezen (6:254.) § rendelkezéseitől a megrendelő hátrányára eltér.[6]
Források
[szerkesztés]- 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (hatályon kívül!)
- 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
Jegyzetek
[szerkesztés]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- 2009. évi LXXVI. törvény a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól
- 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet az utazásszervező és közvetítő tevékenységről
- 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet az utazási szerződésről