Ugrás a tartalomhoz

Tungvancseng

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tungvancseng
A romok 2013-ban
A romok 2013-ban

Ország Kína
Elhelyezkedése
Tungvancseng (Kína)
Tungvancseng
Tungvancseng
Pozíció Kína térképén
é. sz. 37° 59′ 51″, k. h. 108° 51′ 47″37.997500°N 108.863000°EKoordináták: é. sz. 37° 59′ 51″, k. h. 108° 51′ 47″37.997500°N 108.863000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Tungvancseng témájú médiaállományokat.

Tungvancseng (kínaiul: 统万城,pinjin: tongwancheng; jelentése: „Tízezer népet irányító” 赫连勃勃当年自言“方统一天下,君临万邦,故以统万为名”;[1] Helian Bobo saját kijelentése szerint: "Az égalattit egyesítő hely, melynek ura tízezer népen uralkodik"[forrás?]}), vagy más néven Pajcseng, 白城 pinjin: baicheng, 'Fehér város', 'Fehérvár') máig fennmaradt hsziungnu (ázsiai hun) romváros, amely Kína Senhszi (Shaanxi) tartományában található, Belső-Mongólia Autonóm Terület autonóm tartománytól délre.

Történelem

[szerkesztés]

Eddig Tungvancseng az egyetlen ismert hsziungnu város. A romokat a 19. században fedezték fel nyugati kutatók, de csak a 21. század első évtizedében kezdődött el a romváros módszeres - kínai tudósok által végzett - felmérése, illetve feltárása.

Alapítás

[szerkesztés]

A várost Helian Bobo hsziungnu császár építette Hszia nevű államának fővárosaként, az Ordosz-fennsík stratégiailag fontos pontján, a kínai nagy fal mellett. A város építésén hozzávetőleg százezren dolgoztak, a munkálatok 419-ben fejeződtek be. Tungvancseng épületei romos állapotukban napjainkig fennmaradtak, mivel majdnem ezer évig homok borította a várost. A romok rekonstrukciója néhány éve kezdődött.

A romváros leírása

[szerkesztés]

A város három részből állt:

  • palotanegyed, ahol a császári palota található.
  • belső negyed, ahol a kormányzati hivatalok vannak, valamint a hivatalnokok és a császári(/káni) család tagjai és rokonaiknak lakhelyei.
  • külváros, ahol a köznép lakott.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Jelentése „egyesüljön tízezer város”. Obrusánszky Borbála: Az új magyar zarándokhely. Mikes International. XIII. évfolyam, 3. szám.

Források

[szerkesztés]