Theobald von Bethmann-Hollweg
| Theobald von Bethmann-Hollweg | |
.jpg) | |
| A Német Birodalom 5. kancellárja | |
| Hivatali idő 1909. július 14. – 1917. július 13. | |
| Uralkodó | II. Vilmos |
| Előd | Bernhard von Bülow |
| Utód | Georg Michaelis |
| A Porosz Királyság miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1909. július 14. – 1917. július 13. | |
| Uralkodó | II. Vilmos |
| Előd | Bernhard von Bülow |
| Utód | Georg Michaelis |
| Született | 1856. november 29. Hohenfinow |
| Elhunyt | 1921. január 1. (64 évesen) Hohenfinow |
| Sírhely | Hohenfinow |
| Párt | független politikus |
| Szülei | Felix Karl Moritz von Bethmann Hollweg |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
| Halál oka | tüdőgyulladás |
| Vallás | protestantizmus |
| Díjak |
|
 | |
| Theobald von Bethmann-Hollweg aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Theobald von Bethmann-Hollweg témájú médiaállományokat. | |
Theobald von Bethmann-Hollweg (Hohenfinow, 1856. november 29. – Hohenfinow, 1921. január 1.) német politikus. A Német Birodalom 5. kancellárja volt az 1909-től 1917-ig terjedő időszakban. A közigazgatás területén jó képességekkel rendelkezett, a kormányzást illetően nem.
Élete
[szerkesztés]Theobald von Bethmann-Hollweg 1856. november 29-én született Hohenfinowban egy bankár és földbirtokos család gyermekeként. Strassburgban, Lipcsében és Berlinben folytatott jogi tanulmányokat, majd köztisztviselőként helyezkedett el. 1905-ben porosz belügyminiszternek, 1907-ben pedig a Birodalmi Hivatal belügyi államtitkárának nevezték ki. 1909. július 14-én Bernhard von Bülow utódjaként vette át a Német Birodalom kancellári teendőit.[1][2]
Bethmann-Hollweg belpolitikája enyhén liberális volt, de szinte mindig engedett a nála radikálisabb és erősebb személyek nyomásának. Külpolitikát tekintve a britekkel nem sikerült megegyezésre jutnia a tengerészeti fegyverzetcsökkentést illetően (1909 márciusában és 1912 februárjában), a II. Vilmos által támogatott Alfred von Tirpitz tengernagy ellenállása miatt. Alfred von Kiderlen-Wächter, Bethmann-Hollweg államtitkára, idézte elő az 1911 júliusától novemberig tartó marokkói válságot, melyben a Német Birodalom meghátrálásra kényszerült Franciaországgal és Nagy-Britanniával szemben. Ennek ellenére Bethmann-Hollweg sikeresen együttműködött Sir Edward Grey brit külügyminiszterrel annak megakadályozásában, hogy a Balkán-háborúk egy komolyabb konfliktushoz vezessenek az Osztrák–Magyar Monarchia és az Orosz Birodalom között. Talán ez nevezhető a legnagyobb külpolitikai sikerének.[2]
Hazai politikájában a német hadsereg bővítésére tett erőfeszítései nem csökkentették a Német Birodalom nemzetközi helyzetét érintő hazai aggodalmakat. Bár hitt abban, hogy a reichstagi többség támogatásán alapuló demokratikus monarchia létrehozása elkerülhetetlen, nem volt a parlamentáris kormányzás lelkes híve. A porosz választójogi reformra tett kísérlete komolyabb elhatározás híján elbukott.[2]
Kétségtelen, hogy nem akart háborút, de egyes vélemények szerint szerepe volt a júliusi válság kirobbantásában, mivel az Osztrák–Magyar Monarchiát biztatta a Szerbia elleni fellépésre. Az ezt követő, az Osztrák–Magyar Monarchiának és az Orosz Birodalomnak küldött német figyelmeztetések már nem tudták megakadályozni az első világháború kitörését. A német katonai vezérkar nyomásának engedve végül hozzájárult a háború azonnali megkezdéséhez.[2]
Ma már nincs egyetértés abban, hogy olyan tárgyalásos békéért tett volna erőfeszítéseket, ami kizárta volna a Német Birodalom területszerzését, de kétségtelen, hogy ezt volt az ő személyes álláspontja. A korábbi vélekedésekkel ellentétben nagyobb engedményekre kényszerült a nacionalista, hódításokat támogató személyek és a katonaság követelései irányában. 1916-ban megpróbálta közvetítőnek bevonni az Amerikai Egyesült Államokat. Ellenezte a korlátlan tengeralattjáró-háború bevezetését, mivel felfogta, hogy az amerikaiak háborúba való belépése el fogja dönteni annak menetét.[2]
1917. április 7-én további ellentétbe került mind a katonai vezetőkkel, mind a polgári konzervatívokkal, amikor választójogi reformokra tett ígéreteket Poroszországban. 1917 júliusában a Reichstagban folyó békekötéssel kapcsolatos viták során lemondásra kényszerült. Helyére Georg Michaelis került 1917. július 14-én. Visszavonulása után, 1919 és 1921 között megírta a visszaemlékezéseit a világháborúról a Betrachtungen zum Weltkriege című, két részes könyvében. 1921. január 1-jén hunyt el Hohenfinowban.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Biography: Theobald von Bethmann Hollweg (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 2.)
- ↑ a b c d e f Encyclopedia Britannica: Theobald von Bethmann Hollweg (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 12.)
Források
[szerkesztés]- Encyclopedia Britannica: Theobald von Bethmann Hollweg
- Theobald von Bethmann Hollweg életrajzok az answer.com honlapján
| Elődje: Bernhard von Bülow |
Utódja: Georg Michaelis |
 Német Császárság(1871–1918) | |
|---|---|
 Weimari köztársaság(1919–1933) | |
 Német Birodalom(1933–1945) | |
| Szövetségi Köztársaság (1949–) | |
| Kancellárok | Theobald von Bethmann-Hollweg (1909–1917) · Georg Michaelis (1917) · Georg von Hertling (1917–18) · Miksa badeni herceg (1918) · Friedrich Ebert (1918–19) · Philipp Scheidemann (1919) · Gustav Bauer (1919–20) |
 |
|---|---|---|
| Külügyminiszterek | Gottlieb von Jagow (1913–16) · Arthur Zimmermann (1916–17) · Richard von Kühlmann (1917–18) · Paul von Hintze (1918) · Wilhelm Solf (1918) · Ulrich von Brockdorff-Rantzau (1918–1919) · Hermann Müller (1919–20) | |
| Hadügyminiszterek | Erich von Falkenhayn (1913–1915) · Adolf Wild von Hohenborn (1915–16) · Hermann von Stein (1916–18) · Heinrich Schëuch (1918–19) · Walther Reinhardt (1919) · Gustav Noske (1920) · Otto Geßler (1920–28) | |
| Politikusok, diplomaták | ||
| Forradalmárok | ||
.png){kind=small}