Temesrékas
| Temesrékas (Recaș, Rekasch) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Bánság | ||
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Temes | ||
| Rang | város | ||
| Községközpont | Temesrékás | ||
| Beosztott falvak | |||
| Polgármester | Teodor Pavel (PNL), 2012 | ||
| Irányítószám | 307340 | ||
| SIRUTA-kód | 158314 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 4812 fő (2021. dec. 1.)[2] +/- | ||
| Magyar lakosság | 298 (4%, 2021)[3] | ||
| Község népessége | 8347 fő (2021. dec. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 36,31 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 103 m | ||
| Terület | 229,88 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 48′ 05″, k. h. 21° 30′ 48″45.801389°N 21.513333°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 05″, k. h. 21° 30′ 48″45.801389°N 21.513333°E | |||
 | |||
| Temesrékas weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Temesrékas témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Temesrékas, 1888-ig Rékas, 1888–1909-ben Temesrékás (románul: Recaș, németül: Rekasch, szerbül: Рекаш) város Romániában, a Bánátban, Temes megyében.
Földrajz
[szerkesztés]Temesvártól 21 km-re keletre, Lugostól 37 km-re északnyugatra, a Bega jobb partján fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve valószínűleg a 'folyó' jelentésű szláv rěka szóból származik, magyar képzővel. 1359-ben Rykas, 1443-ban Rekas, 1469-ben Rewkas, 1554-ben varoš-i Riqaš, 1799-ben Német Rékas alakban írták. Korábbi nevét Temes vármegye 1888-ban Temesrékásra változtatta, de 1909-ben az Országos Községi Törzskönyvbizottság visszaállította, a megyére utaló előtag meghagyásával.
Története
[szerkesztés]A 15. században a Csornai, Bizerei, Dánfi és Haraszthy családok birtokolták, illetve pereskedtek érte. 1442-ben plébánosát említették. 1470-ben mezővárosi szabadalmat kapott, vámszedőhelye és vára volt. A 16. század első felében tizenöt falura kiterjedő uradalom központja. A török hódoltság alatt részben magyar, részben délszláv lakosságú.[4] Délszláv lakói részben talán az 1393 után a környékre menekült bolgárok leszármazottai voltak.
Későbbi sokác lakosságának elődei valószínűleg a 17. század közepén költöztek ide Boszniából – Rékas a legkeletebbre fekvő sokác település. Római katolikus plébániája 1721-ben alakult. 1723-ban a katolikus, sokácok lakta Cath Rikass még a Béga déli oldalán feküdt, szemben a mai Rékas helyén található, valószínűleg ortodox lakosságú Rikass-sal. (A későbbi sokác falurészt magyarul Békás-nak hívták.[5]) 1726-ban érkeztek első német telepesei, akiket még több hullám követett (1736, 1740-ben fekete-erdeiek, 1763-ban 42 család, 1766-ban néhányan Frankfurtból). A legjelentősebb betelepítés az utolsó volt 1786–87-ben, amikor száz német család költözött be Luxemburgból, Pfalzból, Hessenből, Frankfurtból, Trierből, Vesztfáliából, Elzászból és Lotaringiából. A katolikus iskolában 1779-ben már két tanító oktatta valószínűleg mind a német, mind a sokác gyerekeket. Az iskola 1803-ban vált ketté német és sokác iskolára (utóbbiban kántortanító tanított). 1740-től kincstári ispánság (birtokigazgatóság) működött benne. 1805-ben heti- és három országos vásár tartására kapott engedélyt. Ugyanekkor, a Szeged–Nagyszeben postaút megépülésekor postaállomás létesült benne.
A Bánság demilitarizálása után Temes vármegyéhez tartozott. 1835-ben nyílt meg az első gyógyszertár. 1848-ban Fisser (Fischer) Istvánt választották országgyűlési képviselőjévé, aki Pesten belépett a Radical Pártba. A rékasi sváb férfiak lövészegyletet alakítottak, és a császáriak oldalán harcoltak a szabadságharcban. 1871-től nagyközség, 1872-től járásszékhely. 1879-től vasút kötötte össze Temesvárral és Lugossal. 1884-től 1922-ig Temesrékasi Társaskör néven működött kaszinója, amely egyesítette német, szerb és magyar nyelvű polgárságát. A magyar állam kivágatta a határában fekvő, 2500 holdas kincstári erdőbirtokot, és arra 1899-ben száz római katolikus vallású magyar családot telepített. A telepes családok egyenként húsz holdnyi földet kaptak, azonos tervrajzú, nagy, cseréptetős házzal. A telepítvényt 1904-ben húsz öt holdas, ún. „munkástelek”-kel bővítették. A magyarok Békés megyéből, Pest megye északi részéről, Csanád, Szolnok megyéből és a Bánságból érkeztek. Ők terjesztették el a településen a kaszás aratást. Falurészüket magyarul Újfalu-nak, németül Ungarndorf-nak, románul később Satul Nou-nak hívták. Az állam magyar káplánt alkalmazott, hogy a német és sokác nagymise előtt a templomban magyar nyelvű énekes misét tartson és szentbeszédet mondjon.
1894-ben 150–200 munkást foglalkoztató téglagyára létesült. Ugyanekkor alakult meg az Első Temesrékási Takarékpénztár, három évre rá pedig a Rékási Járási Népbank. 1900-ban (magyar tannyelvű) állami iskolát állítottak. 1902-ben indult első hírlapja, Temesrekaser Zeitung címmel. 1910–12-ben helyi születésű középiskolások hozták létre az atlétikai egyletet.
1919. március 27. és június 20. között francia megszállás alatt állt. 1922-ben a földreform huszonkét, Lámkerékről beköltöző román családnak juttatott földet.[6] A magyar telepesek közül, miután még állami tulajdonban lévő parcelláikat a román államnak ismét teljes értékében kellett volna törleszteniük, az 1920-as években 140-en Dél-, nyolcvanan Észak-Amerikába és hatvanan Magyarországra vándoroltak ki.[7]
A svábok 1958–61 között kezdtek Németországba vándorolni, és már csak nagyon kevés német ajkú él a településen. 1968-ban a Magyar Néprajzi Atlasz egyik gyűjtőpontja volt. A külön sokác iskola 1933-ban, a német iskolai tagozat 1989-ben szűnt meg. 1993 óta a római katolikus templomban román nyelven miséznek. A 2000-es évek elején indult újra az I–IV. osztályos, összevont magyar tagozat, amely azonban az évtized végére megszűnt.[8] 2003 óta határában golfpálya működik.
2004-ben kapott városi rangot.[9]
Népesség
[szerkesztés]| Népszámlálás | Nemzetiségi (anyanyelvi) csoportok | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Év | Népesség | Románok | Németek | Magyarok | Szerbek (Sokácok) | |||
| 1880 (a)[10] | 3663 | 170 | 1820 | 148 | 1364 | |||
| 1890 (a) | 3637 | 162 | 1969 | 165 | 1316 | |||
| 1900 (a) | 4104 | 166 | 1955 | 749 | <1163 | |||
| 1910 (a) | 4321 | 215 | 1832 | 1236 | <970 | |||
| 1920 (n)[11] | 4158 | 209 | 1863 | 1129 | <923 | |||
| 1930 (a) | 4210 | 384 | 1685 | 1335 | 683 | |||
| 1941 (n) | 4280 | 597 | 1494 | 1396 | <793 | |||
| 1966 (a) | 4980 | 1741 | 1128 | 1407 | 410 | |||
| 1977 (n) | 5764 | 2956 | 902 | 1264 | 365 | |||
| 1992 (n) | 5085 | 3543 | 202 | 930 | 228 | |||
| 2002 (n) | 4955 | 3670 | 100 | 805 | 216 | |||
| 2011 (n) | 4722 | 3464 | 57 | 547 | 142 | |||
Gazdaság
[szerkesztés]1957-ben a sváb gazdák kisajátított szőlőbirtokainak a helyén megalakult az állami borgazdaság, amely később a Recatim nevet vette fel, a privatizálás után pedig Cramele Recaș néven működik. 750 hektáron gazdálkodik, és jelenleg is a város legfontosabb vállalata. Fajtái: királyleányka, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, pinot gris.[12]
Látnivalók
[szerkesztés]- Római katolikus temploma 1914–18-ban, Sándy Gyula tervei alapján épült.
- Helytörténeti múzeumát 2002-ben adták át.
Híres emberek
[szerkesztés]
- Itt töltötte gyermekkorát Johann Nepomuk Preyer temesvári polgármester.
- Itt született 1858-ban Geml József temesvári polgármester.
- Itt született 1876-ban Tass Antal csillagász.
- Itt született 1877-ben Mihailich Győző építőmérnök.
- Itt született 1889-ben Szondy György ifjúsági író.
- Itt született 1892-ben Stitzl József orvos, sportoló, orvosi és sportszakíró.
- Itt született 1907-ben Pióker Ignác, a legismertebb magyar sztahanovista.
- Itt született 1908-ban Schwartz Elek labdarúgóedző, a holland válogatott és a Benfica edzője.[13]
- Itt született 1913-ban Hildegard Grosche német fordító.
- Itt született 1930-ban Martha Kessler operaénekes.[14]
- Itt született 1931-ben Ion Cojar színházi rendező.
Testvértelepülések
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. május 31. (Hozzáférés: 2023. július 9.)
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
- ↑ Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. 1. Budapest, 2007, 339–340. o.
- ↑ Lendl Adolf: Apró megfigyelések. A Természet 1903, 91. sz.
- ↑ Ana Lupu: File de cronică din Lancrăm (Alba Iulia, 2008), 44. o.
- ↑ Sulyok István: Az erdélyi magyar telepesek. In Sulyok István – Fritz László szerk.: Erdélyi magyar évkönyv. Kolozsvár, 1930, 233. o.
- ↑ Kiss Tamás - Kapitány Balázs: A magyar nyelvű oktatás helyzete Temes megyében (2012) Archiválva 2015. április 17-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
- ↑ LEGE nr. 83 din 5 aprilie 2004 pentru declararea ca oraşe a unor comune. Monitorul Oficial, 310. sz. (2004. április 7.)
- ↑ Anyanyelvek szerint.
- ↑ Nemzetiség szerint.
- ↑ www.recaswine.ro
- ↑ Veronica Andruseac: Recaș: o frântură de poveste cu oameni de azi și demult[halott link]
- ↑ Uo.
Források
[szerkesztés]- Helytörténeti monográfia (németül)
- Lovas Sándor: A legujabb állami telepitések Magyarországon. Budapest, 1908
- Josef Stitzl: Aus der Vergangenheit und Gegenwart der Grossgemeinde Rekasch. Temesvar, 1924
- Paládi-Kovács Attila: Az anyagi kultúra alakulása néhány dél-alföldi (bánsági) magyar faluban. Népi kultúra – népi társadalom VII. Bp., 1973
- A borvidék természetföldrajzi leírása (angolul)
További információk
[szerkesztés]- Fényképek a római katolikus templomról és orgonájáról, utóbbi leírásával (németül)
- sokác párnahéj a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében [1][halott link]
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
