Pályafutását kapusként kezdte. Ifi labdarúgóként egy társa sérülése miatt próbálták ki mezőnyjátékosként. 1917 - 1926 között a Vasasban futballozott. Az 1925/26-os bajnokságban 29 gólt és ezzel gólkirályi címet szerző Takács felkeltette a Ferencváros érdeklődését, amely egy évvel később le is szerződtette. Első ferencvárosi idényében ismét gólkirály lett, ezúttal 31 találattal, valamint magyar bajnoki címhez és Közép-európai Kupa-győzelemhez segítette a zöld-fehéreket. Az FTC a Közép-európai kupa döntőjében az előző évben finalista osztrák Rapid Wien csapatát fektette két vállra. Az első mérkőzést Budapesten játszották, ahol a zöld-fehérek 7-1-re nyertek. Takács három gólt vállalt. A visszavágót ugyan a Rapid nyerte 5-3-ra, de összesítésben a Ferencvárosi TC bizonyult jobbnak és nyerte el a kupát. Takács a sorozatban összesen 10 gólt lőtt, így a kupa góllövő listájának élén végzett. 1932-ben ismét bajnokságot nyert a Fradival, méghozzá úgy, hogy a csapat még csak pontot sem vesztett, mind a 22 bajnoki mérkőzését megnyerte. Takács 42 gólig jutott, így megint gólkirály lett. Két évvel később, miután harmadszor is a dobogó legfelső fokára állhatott a csapattal, befejezte pályafutását.
A magyar válogatottban 1923-ban mutatkozott be, ahol 10 év alatt 32-szer húzhatta fel a címeres mezt és 26 gólt szerzett. 1924-ben tagja volt a párizsi olimpián részt vevő csapatnak, de pályára nem lépett. Franciaország válogatott kapusa, Maurice Cottenet az 1927-es Magyarország-Franciaország mérkőzés után lemondta a válogatottságot, miután Takács hatszor vette be kapuját. A mérkőzés 13-1-es magyar sikert hozott.
