Szími
| Szími | |
 | |
| Szími látképe a kikötőjéből, részlet | |
| 'Közigazgatás | |
| Ország | Görögország |
| Régió | Dél-Égei-szigetek |
| ' | Dodekanészosz |
| Legnagyobb település | Szími |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2590 fő (2011) |
| Szími népessége | 2590 fő (2011) |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Égei-tenger |
| Szigetcsoport | Dodekanészosz |
| Terület | 57,865 km² |
| Legmagasabb pont | 617 m |
| Időzóna | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Szími
Pozíció Görögország térképén
| |
 é. sz. 36° 35′ 56″, k. h. 27° 50′ 03″36.598889°N 27.834167°EKoordináták: é. sz. 36° 35′ 56″, k. h. 27° 50′ 03″36.598889°N 27.834167°E | |
| Szími weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szími témájú médiaállományokat. | |
Szími (görögül Σύμη, angolos átírásban Symi, időnként Syme vagy Simi) a Dodekanészosz görög szigetcsoport egyik tagja és a rajta lévő önkormányzat neve egyben. A hegyes, mára nagyrészt kopár szigeten található a hasonló történelmi kikötő-település és néhány más kisebb lakott hely. A sziget jelentős szerepet játszott az ókori görögök történelmében és mitológiájában. Később is híres volt hajóépítőiről és szivacshalászatáról, ezek az ágazatok a 19. században jelentős gazdasági fellendülést eredményeztek. Lakossága ekkor elérte 22 500 főt, ami mára csaknem tizedére csökkent.[1] Jelenleg fontos turisztikai központ, kirándulóhely.
Földrajza
[szerkesztés]
A sziget földrajzilag is, csakúgy, mint közigazgatásilag, a Dodekanészosz része. A török partok közvetlen közelében helyezkedik el, a legkisebb távolság 8 km. 41 kilométeres hajóút választja el Rodosz szigetétől, Athén kikötőjétől, Pireusztól pedig 425 kilométerre van. 58,1 km² felületét nagyrészt kopár hegyek borítják. Partja zegzugos, több kitűnő természetes kikötője is van. Közigazgatásilag a szigethez tartoznak még a környező lakatlan szigetecskék, Jialeszíno, Diavátesz, Kouloúndrosz, Marmarász, Nímosz, Szeszklío, and Hondrósz. Ezekkel együtt teljes területe 65,764 km².
Történelme
[szerkesztés]A görög mitológiában Szími előkelő helyet kapott, a szigetet tekintették a khariszok – a latin gráciák – szülőföldjének. Nevét eszerint egy nimfáról kapta. (Az antikvitásban Aigli és Metapontis néven is ismert volt.) Idősebb Plinius azonban úgy vélte, hogy neve a majmot jelentő scimmia görög szóból származik.
Homérosz Iliaszában a sziget Nireusz király birtoka, aki a trójai háborúban három hajóval a görögök oldalán harcolt. Az ókorban még erdős Szími szigete igen híres volt hajóácsairól. A hagyomány szerint itt építették az argonauták Argó nevű hajóját is. Thuküdidész szerint a peloponnészoszi háborúban i. e. 411-ben a sziget közelében nagy tengeri csatára került sor, amelyben egy spártai hajóraj legyőzte az athéniakat.
A sziget ezután egy időre eltűnt a forrásokból, de a régészet tanúsága szerint folyamatosan lakott volt. A rómaiak után a bizánciak uralma alá került, majd a 14. században – Rodosszal együtt – a Szent János lovagrend szerezte meg. A hajóépítés virágzott a Szent János-lovagrend idején, valamint az 1522-től azt követő török uralom alatt is. I. Szulejmán oszmán szultán az itt gyűjtött kitűnő szivacsokért és a hajókért cserébe kiváltságokat is biztosított a sziget lakóinak.
A 19. századra a helybéliek meggazdagodtak a szivacshalászatból. Az ekkor, egységesen neoklasszicista stílusban épült polgári házakból alakult ki a település mai megragadó látképe. A faállomány kitermelésével és a gőzhajók megjelenésével párhuzamosan a hajóépítés visszaesett, a szivacshalászatot pedig a túlhalászás mellett a 20. század elején pusztító szivacsvész tette tönkre. A török uralom után a Dodekanészosz többi szigetével együtt Szími 1912-ben olasz birtok lett, és sajátos módon, kiváltságait elvesztve, a korábbinál rosszabb helyzetbe került. A lakosság nagy része kivándorolt, nem csak Görögország más területeire, hanem szerte a nagyvilágba.
A második világháború során 1943-ban a németek szállták meg. A háború végén Szími szigetén írták alá azt a dokumentumot, amelyben Dodekanészosz a szövetségesek birtokába került.[2] 1948-ban lett Görögország része.
Vallás
[szerkesztés]A szigeten több ortodox kolostor és számos kis templom is van, amelyek legtöbbje Mihály arkangyal nevét viseli.[3] Mellette Szent Miklósnak is több templomot szenteltek. A kis-ázsiai szent többek között a hajósok védőszentje, a kereszténység megjelenésével ő vette át a görög mitológia tengeristenének, Poszeidónnak a szerepét. A leghíresebb kultuszhely a szigeten a Panormitiszi Szent Mihály kolostor, amit a turistákon kívül a világ minden tájáról érkező görög zarándokok is felkeresnek. A kolostort 30 szerzetes lakja, és a zarándokok számára is szállást tudnak nyújtani.
Lakossága
[szerkesztés]Lakosságának túlnyomó része a fő településen, a sziget északi részén él, ami szintén a Szími nevet viseli. A kikötő menti, Jialosznak nevezett alsóváros felett a domboldalon helyezkedik el Horio vagy Ano Szími. További kis lakott helyek, maroknyi lakossággal, Pedi, Nimborio, Marathounda és Panormitisz. Utóbbi öblében van a sziget híres kolostora, a Panormitiszi Szent Miklós kolostor, ami a turistahajók programjában is szerepel.
A sziget nem csak turistákat, hanem állandó letelepülőket is vonz az Európai Unió országaiból, különösen Nagy-Britanniából és Olaszországból.[4] 2006-ban mintegy 120 nem-görög állandó lakosa volt,[5] közülük 50 brit állampolgár.[6] A letelepülő külföldiek számos elhagyott házat helyreállítottak, az előírásoknak megfelelően eredeti szépségében.[6] Az EU-polgárok beáramlása nem csak demográfiai, hanem kisebb helyi politikai változásokhoz is vezetett, mivel nekik is joguk van szavazni a helyhatósági választásokon.[7]
Gazdasága
[szerkesztés]A szigeten nincs természetes ivóvíz, azt tankhajókkal Rodoszról szállítják. Lakossága nagyrészt a turizmusból él. A lakosság kis része az építőiparban, a halászatban és a mezőgazdaságban tevékenykedik. A hagyományos hajóépítésből két kis, halászhajókat építő, javító műhely maradt. Néhányan a szintén nagy múltra visszatekintő fafaragás és belsőépítészet (díszes faajtók) hagyományait ápolják. Az áprilistól októberig tartó szezon alatt naponta érkeznek nagy, zsúfolt kirándulóhajók a szigetre főleg Rodoszról. Az egynapos kirándulókon kívül mások több napra, esetleg hosszabb időre is érkeznek. Világszerte sok, a szigetről származó görög család él, akik közül sokan szintén a szigeten töltik szabadságukat.
Galéria
[szerkesztés]-
Rendőrség, óratorony -
A kikötő részlete -
A rodoszi komp a kikötőben -
Leletek a tengerből az utcán -
Szivacsbemutató és árusítás -
Kék lépcsők -
Lakóépületek -
Felsővárosi részlet -
Neoklasszikus lakóépületek -
Panormitiszi, kolostor Mihály arkangyal
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hellander, Paul, Kate Armstrong. Greece (angol nyelven). Lonely Planet, 535. o. (2006). ISBN 978-1-74059-750-0
- ↑ Mavromataki 158. oldal
- ↑ Davies 109. oldal
- ↑ Field, June. „Home thoughts from... Symi, Greece; Utter peace except for the church bells”, The Observer , 2003. november 16. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)
- ↑ Zahariadis, Giorgos. „Euro Mayor on Symi (English Translation)”, Ta Nea , 2006. augusztus 24.. [2015. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. szeptember 30.)
- ↑ a b Field, June. „New life amid the ruins of a Greek isle”, The Daily Telegraph , 2006. szeptember 5.. [2009. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. szeptember 19.)
- ↑ Editorial: A Case of Integration?. SymiGreece.com, 2006. november 18. [2008. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)
Források
[szerkesztés]- A sziget honlapja
- ↑ Davies: Davies, Paul Harcourt. Rodosz. Békéscsaba: Booklands 2000. 978 963 9613 40 9 (2006)
- ↑ Mavromataki: Mavromataki (ed), Maria. Rhodes (angol nyelven). Athens: Haitalis
További információk
[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Szími témájú kategóriát.
