Szállítási szerződés
A polgári jogban a szállítási szerződés egy halasztott adásvételi szerződés, amely alapján a szállító köteles a szerződésben meghatározott dolgot a kikötött későbbi időpontban vagy időszakban a megrendelőnek átadni, a megrendelő pedig köteles a dolgot átvenni és az árát megfizetni.[1]
A szállítási szerződés a magyar szocialista polgári jog egyik leginkább emblematikus, legsajátosabb jogintézménye volt. A 2013. évi V. törvény a szállítási szerződést már nem nevesíti az egyes szerződések között.
Története
[szerkesztés]„A szállítási szerződés első formája a magyar jogban 1948-ban, az államosítások lezárultával és a tervgazdaságra való áttéréssel, a korabeli felfogás szerint a szovjet jogintézmények (a szocialista vállalatok között kötött gazdasági szerződések és a közigazgatási jellegű döntőbíráskodás) szisztematikus átvétele részeként jelent meg: először a hetvenes évek jogirodalma mutatott rá azokra a hazai szerződési jogi előzményekre, melyekre e korai szabályozás támaszkodhatott. Maga a szállítási szerződés, mint jogi műszó A Gazdasági Főtanács Az állami külkereskedelmi és belkereskedelmi vállalatok szállítási szerződéseiről szóló 2.590/1948. G.F. határozatának címében tűnt fel: még nem önálló szerződéstípust jelölt, hanem a hazai termelő vállalatok, a MOSZK (Magyar Országos Szövetkezeti Központ) és más felvásárló szervezetek az állami külkereskedelmi vállalatokkal való szerződéses kapcsolataiban kötbér kötelező kikötése melletti szerződéskötési kötelezettséget.[2]”
"A szállítási szerződések és a direkt gazdaságirányítási rendszer összefüggéseinek néhány problémája" címen már 1975-ben írt egy dolgozatot Tóthné Fábián Eszter. [3]
Szállítási szerződést 1987 előtt csak gazdálkodó szervezetek köthettek egymással, azóta azonban mind a szállító, mind pedig a megrendelő pozíciójában állhat természetes személy is, akárcsak az adásvételnél.[4] Ma már az egyetlen elhatárolási szempont a szállítási szerződés és az adásvétel között, hogy szállítási szerződés esetén a dolog átadása egy meghatározott későbbi időpontban történik, azaz nem történhet meg azonnal, de minden szállítási szerződés megköthető adásvételi szerződésként is, mert az adásvételi szerződés is köthető úgy, hogy a dolog meghatározott későbbi időpontban kerül átadásra.[5]
A 2013. évi V. törvény a szállítási szerződést már nem nevesíti az egyes szerződések között.[6]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Nochta Tibor, Kovács Bálint, Nemessányi Zoltán: Magyar polgári jog Kötelmi jog Különös rész, Dialóg Campus Kiadó, 2. kiadás, 2012, Budapest-Pécs, ISBN 978-963-7296-58-1
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 1959. évi IV. törvény 379. §
- ↑ https://ptk2013.hu/szakcikkek/verebics-janos-a-szallitasi-szerzodesrol-egykor-es-most-gj-20185-16-21-o/6564
- ↑ http://acta.bibl.u-szeged.hu/6425/1/juridpol_022_fasc_008_001-026.pdf
- ↑ Nochta Tibor, Kovács Bálint, Nemessányi Zoltán: Magyar polgári jog Kötelmi jog Különös rész 29. old.
- ↑ Nochta Tibor, Kovács Bálint, Nemessányi Zoltán: Magyar polgári jog Kötelmi jog Különös rész 17. old.
- ↑ 2013. évi V. törvény
