Sok más vízilabdázóhoz hasonlóan ő is úszóként kezdte, majd később váltott a vízilabdára. 1989-ben már tagja volt az Európa-bajnok válogatottnak, igaz ekkor még csak kiegészítő emberként, két év múlva viszont már meghatározó tagja volt a címét megvédő csapatnak. Itthon megfordult a Honvéd, az OSC és a Szentes csapataiban is, utóbbival BEK-et nyert, majd Olaszországba szerződött. Kétszer nyert bajnokságot, miközben az Orizzonte Cataniával ismét megnyerte a BEK-et 2002-ben. A 2004-es athéni olimpián épphogy lemaradt a válogatottal a bronzéremről.[2] Pályafutása befejezése után edzőnek állt.[3]