Ugrás a tartalomhoz

Sphyrapicus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sphyrapicus
Hím sárgahasú cukorharkály (Sphyrapicus varius)
Hím sárgahasú cukorharkály (Sphyrapicus varius)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Coraciimorphae
Csoport: Eucavitaves
Csoport: Cavitaves
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Alrend: Pici
Alrendág: Picides
Család: Harkályfélék (Picidae)
Alcsalád: Harkályformák (Picinae)
Bonaparte, 1838
Nemzetség: Dendropicini
Nem: Sphyrapicus
Baird, 1858
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sphyrapicus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sphyrapicus témájú médiaállományokat és Sphyrapicus témájú kategóriát.

A Sphyrapicus a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó nem.

Nevük

[szerkesztés]

A Sphyrapicus taxonnév a görög nyelvből ered: sphura = „kalapács” és pikos = „harkály”.[1]

Előfordulásuk

[szerkesztés]

A Sphyrapicus-fajok Észak-Amerika területén élnek.

Megjelenésük

[szerkesztés]

Az idetartozó madarak karcsú testfelépítésűek, erős és merev farktollúak, valamint hosszú szárnyúak. Röptük hullámos; az erőteljes szárnyverdeséseket, testhez szorított szárnyakkal való zuhanások követik.

Életmódjuk

[szerkesztés]

Elsődleges táplálékuk a fák nedvei, főleg a nyírfajoké. A fiókákat rovarokkal is etetik. A táplálkozáshoz sebeket ejtenek a fákon, emiatt több helyen is kártevőknek számítanak.[2][3]

Rendszerezés

[szerkesztés]

A nembe az alábbi 4 faj tartozik:[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Jobling, James A.. Helm Dictionary of Scientific Bird Names. London, UK: Christopher Helm, 362. o. (2010). ISBN 978-1-4081-2501-4 
  2. TATE, J. 1973. Methods and annual sequence of foraging by the sapsucker. Auk 90:840-856.
  3. Rushmore, Francis (1969. december 8.). „Sapsucker: Damage Varies with Tree Species and Seasons”, Northeastern Forest Experiment Station, Upper Darby, PA Forest Service Research Paper NE-136, Kiadó: USDA. 
  4. ITIS Report: Sphyrapicus'. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2013. május 3.)
  5. 'Sphyrapicus nuchalis'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012
  6. 'Sphyrapicus ruber'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  7. 'Sphyrapicus thyroideus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  8. 'Sphyrapicus varius'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sapsucker című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • Sapsucker genus
  • del Hoyo, J., Collar, N.J., Christie, D.A., Elliott, A. and Fishpool, L.D.C. 2014. HBW and BirdLife International Illustrated Checklist of the Birds of the World. Lynx Edicions BirdLife International, Barcelona, Spain and Cambridge, UK.
  • Report of explorations and surveys to ascertain the most practical and economical route for a railroad from the Mississiippi River to the Pacific Ocean. Birds 9 p.xviii,xxviii,80,101