Sopianae (ókori város)

Sopianae
Pécs
A Cella Septichora (hétkaréjos sírkápolna) Sopianae egykori ókeresztény temetőjében
Alapítás	2. század eleje
Alapító	Hadrianus
Megszűnés	kb. 5. század
Oka	barbár támadások
Lakói	rómaiak
Beszélt nyelvek	latin
Elhelyezkedése
Sopianae Pannonia egyik részének székhelyeként a 4. században
Sopianae Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 04′ 40″, k. h. 18° 13′ 28″46.0777, 18.2244

Sopianae (kiejtése "szopiáné", nem pedig "szofiáné", ugyanis csak a "ph" betűkapcsolat ejtése "f" a latinban, az elterjedt ejtésbeli hibát a Sophia névhez való hasonlóság okozza) római település Pannonia középső részén, a mai Pécs területén. A város a 4. században tartományi székhely volt. Ókeresztény sírkamrái 2000-ben felkerültek az UNESCO Világörökségi listájára.

Nevének eredete

Sopianae nevében a kelta sop szótő fedezhető fel, mely mocsarat jelent. Az elnevezés utalhat a város mélyebben fekvő részeire vagy a közelben található Dráva-menti mocsarakra.

Fekvése

A város a Mecsek déli lejtőin, fontos kereskedelmi útvonalak mentén, a mai Pécs belvárosa alatt, annak déli-délnyugati részén helyezkedett el. Egyik útvonal a délkeleti Sirmium felől érkező, Savaria felé tartó birodalmi főút, a másik pedig a provincia székhelye, Aquincum felé tartó út volt. Ezek az utak kevésbé maradtak fenn, mint Pannónia nyugati területeinek úthálózata (főleg a Borostyánút), de nyomvonaluk egyes szakaszai ismertek. Pannónia felosztásakor (2. század eleje) Sopianae Pannonia Inferior része lett. A 4. század elején a tartomány további felosztása részre osztott Pannonia egyik részének székhelyeként a 4. században során Pannonia Valeria provincia központja lett, mivel itt volt a polgári helytartó székhelye.

Története

A város nevét mindössze két írásos forrás (az Itinerarium Antonini és Ammianus Marcellinus történetíró munkája) említi, így történetéről főleg a régészeti leletek nyújtanak - ma is elég hiányos - információkat. Sopianae területén a római hódítás előtt illír (andizétek) és kelta (hercuniates) törzsek éltek. A legkorábbi, megtelepedésre utaló leletek az 1. századból kerültek elő. A város alapítása feltehetően a 2. század elején, Hadrianus uralkodása alatt történt. Nem bizonyított, hogy ez előtt létezett-e itt katonai tábor, mint sok más pannóniai város esetében. A legtöbb előkerült felirat a 2-3. századból való. Ezekből azonban nem lehet kideríteni a város rangját (oppidum, municipium vagy colonia), így politikai-gazdasági szerepe sem ismert. A legvalószínűbb elképzelés, hogy Sopianae a 2. század folyamán municipiumi rangot kapott. A markomann háborúk időszaka előttről főleg alacsonyabb színvonalú épületek nyomai (cölöplyukak, kemencék) kerültek elő, a háborúk pusztításai után a megmaradt épületeket is visszabontották és újjáépítették. A Severus korban viszont már városias jellegű települést feltételezhetünk.

260 körül újabb pusztítás érte a várost. Sopianaenae fénykora a 4. században volt, amikor Pannonia Valeria tartományi polgári székhelyévé tették (a katonai székhely maradt Aquincumban), 400 x 400 méteres belterületét fallal vették körül. A korábbi település városiasodottságát nem ismerjük, ekkor viszont nagy építkezések zajlottak, így Sopianae nemcsak közigazgatási, hanem gazdasági, kulturális és vallási központtá is vált. A város pusztulását a 4. század végétől egyre gyakoribbá váló barbár betörések okozták. A népvándorlás idején feltehetően még maradt lakosság az egykori virágzó város helyén azonban csak fából épült falu lehetett. Megmaradt kőépületeit a Mecsekből lezúduló áradások vastag üledékréteggel fedték be, így megőrizve azokat a később régészeti feltárásnak.

Leírása

A Forum és környéke

A mai Postapalota helyén állt a Sopianae foruma

Mivel a város teljes területe a modern Pécs alatt fekszik, régészeti kutatása csak későn indult meg és napjainkban is csak korlátozottan (pl. építkezésekkor) lehetséges. Feltehetően a mai Postapalota épülete helyén volt a város főtere, a Forum. Itt állt a 4. században a jelentős méretű helytartói palota. A tértől nyugatra egy közfürdő, keletre pedig az elöljáró számára szolgálatokat teljesítő beneficariusok (tkp. altisztek) állomása helyezkedett el. Constantinus uralkodása idején épült a Forum déli oldalán elhelyezkedő basilica (vásárcsarnok és törvényház). A háromhajós épület külső méretei impozánsak: hossza 55,6 méter, szélessége 27,7 méter. A régészeti kutatás során azt is sikerült megállapítani, hogy az épület a 340-es években leégett és elpusztult. Helyén később egy mezőgazdasági terményeket tároló épület (horreum) épült. Ennek helyén 370-390 körül egy újabb nagy középület, valószínűleg a város ókeresztény bazilikája épült fel. A 430-as évekből viszont ismét faházas beépítettségre utaló nyomok (cölöplyukak) ismertek, vagyis ez már a város hanyatló időszaka. Ekkor már talán nem is rómaiak, hanem betelepülő barbár népek lakták.

Egyéb építmények

A Forumtól távolabb, a mai Sopianae téren városi házak és egy öt apszisos fürdőépület maradványai kerültek elő. 4. századra tehető városfalát a mai Citrom utca keleti részén találták meg. A város úthálózata az egymást derékszögben metsző kelet-nyugati és észak-déli főútvonalakhoz igazodott. Az ivóvíz-ellátást a Mecsek felől érkező vízvezeték biztosította, sőt a szennyvizet elvezető csatornahálózat egy részét is sikerült feltárni.

Temető

A Korsós sírkamra

Constantinus uralkodása idején, a kereszténység vallásszabadságának kinyilvánítása után, 320 körül épült Sopianae első keresztény temetője. A várostól északra elhelyezkedő temetőből mintegy hatszáz, főleg 4. századi sír ismert. A gazdag leletek egy virágzó, jelentős keresztény közösséggel rendelkező településről árulkodnak. Valószínűleg Sopianae püspöki székhely is volt ebben az időben. A mai bazilika előterében 19 darab egy-, három-, hét- és nyolc apszissal rendelkező sírkápolnát tártak fel. Az alattuk található sírkamrák freskói bibliai jeleneteket ábrázolnak. Egyes kápolnák még a népvándorlás korában (8-9. századi leletek) is használatban voltak. Pécs középkori latin neve (Quinque Basisilcae/Ecclesiae - Öt Templom) is ezek késői fennmaradására utal. A Szent István által alapított püspökség is az egyik, még 1000 után is fennmaradt kápolnára települhetett.

Források

• Magyar régészet az ezredfordulón, Főszerkesztő: Visy Zsolt; felelős szerkesztő: Nagy Mihály, Budapest, Teleki László Alapítvány, 2003
• Csorba Csaba: Pécs, Panoráma Magyar Városok sorozat, Panoráma, Budapest, 1983 ISBN 9632432460
• Pozsárkó Csaba – Tóth István Zsolt – Visy Zsolt: Sopianae: a cella septichora és környéke
• Tóth Zsolt: Adatok Pécs római kori történetéhez