Sipos Dávid
| Sipos Dávid | |
| Elhunyt | 1762[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sipos Dávid, egyes forrásokban Kidei Sipos Dávid (?–Kide, 1762) kidei kőfaragó mester, az erdélyi reneszánsz egyik legkiválóbb mestere.[2] A kortárs Rettegi György ezt jegyezte fel róla: „kőfaragó Sípos Dávid, ez jó asztalos, jobb kőmíves, kőfaraagó pedig speciális, úgy, hogy Erdélyben mássa nem volt, a dési, bonczhidai, drági, köblösi prédikálló székek az ő munkáji voltak a nyavajásnak, más helyekre is sokat csinált, kár, hogy egy tanítványa sem maradott.”[3]
Élete
[szerkesztés]Kidén élt és dolgozott kőfaragó műhelyében.[4]
Munkássága
[szerkesztés]
Munkássága az erdélyi „virágos reneszánsz" része. Faragványaiban egyesítette az észak-olasz reneszánsz díszítő motívumait a magyar népművészet virágaival és gyümölcseivel.[4]
1741-1754 közötti korszakát síkszerű faragású, szélesen kibontott szirmok, lendületesen vezetett indák, festményszerű kontúrok jellemezték. 1755-1762 közötti korszakát plasztikusabb, letisztultabb formák, kialakult motívumkincs jellemezte, indái középen kidomborodva vezetik a tekintetet, faragásainál nagyobb hangsúlyt kapott a fény-árnyék hatás.[forrás?]
Virágmintáit – egyszerűsített formában, a népművészethez közelítve – a falusi kőfaragók is átvették.[5]
Faragott kőszószékek
[szerkesztés]- Apa, 1759[3]
- Avasújváros, 1759[6]
- Bonchida, 1720[7]
- Báboc (Nyirő József közbenjárására a kidei római katolikus templomba került),[8] 1747
- Csomafája, 1745[8]
- Dés, 1752[9]
- Drág; a drági református templom lebontása után a bánffyhunyadi református templomba került[10]
- Erdőszentgyörgy, 1760[11]
- Hadad, 1754[12]
- Kide[13]
- Magyargyerőmonostor, 1742[14]
- Magyarköblös,[15] 1745
- Magyarzsombor, 1742[10]
- Tancs, 1758[16]
- Tötör[11]
- Türe, 1759[10]
Egyéb munkái
[szerkesztés]- A bonchidai Bánffy-kastély oldalszárnya előterének három faragott ajtókerete, 1720–1722[3]
- A kolozsvári Újhelyi-ház faragott ablakszemöldökkövei, 1724[17]
- Sirfedő a csomafáji református templomban, 1727[8]
- A kendilónai Teleki-kastély javításán dolgozott 1728-ban[18]
- A tötöri Keczeli-kúria építése, 1747[3]
- A kidei görögkatolikus (utóbb ortodox) templom úrasztala[19]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2021. június 3., PIM167780
- ↑ R. Várkonyi Ágnes: VI. Az önálló fejedelemség utolsó évtizedei. 7. Virágos reneszánsz, születő barokk. In Erdély története: Három kötetben. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. II 949. o. ISBN 963054203X
- ↑ a b c d Balogh Jolán: Sipos Dávid nehány ismeretlen műve. Pásztortűz, XXXI. évf. 21. sz. (1935) 481–482. o.
- ↑ a b Bitay Enikő, Márton László, Nagy Tibor Sándor, Talpas János: Kide, a kőből épült település. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2015. 57. o. = Tudomány-és Technikatörténeti Füzetek, 8. ISBN 9786067390209
- ↑ Balogh Jolán: Erdély hazatérő műemlékei. Pásztortűz, XXVI. évf. 12. sz. (1940)
- ↑ Avasújváros. www.zothmar.ro
- ↑ Karácsony István: A bonchidai református templom építéstörténete. Erdélyi Múzeum, LXIII. évf. 3–4. sz. (2001)
- ↑ a b c Kabay Béla: Borsavölgye I. Korunk, XLI. évf. 8. sz. (1982. augusztus)
- ↑ Entz Géza: A dési református templom. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1942. 15. o. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 141.
- ↑ a b c Kabay Béla: Kalotaszegi műemlékek kis adattára. Korunk, XXXII. évf. 11. sz. (1973. november)
- ↑ a b Képek jegyzéke. In Erdély története: Három kötetben. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. III 1916. o. ISBN 963054203X
- ↑ Gerevich Tibor: Erdélyi magyar művészet. In Tündérkert: Erdélyi emlékezet. Budapest: Arcanum. 2003. ISBN 9639374741
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 [Kide]
- ↑ Kelemen Lajos: Kalotaszeg történelmi és műemlékei. In Ódon Erdély: Művelődéstörténeti tanulmányok. Szerk. Sas Péter. Budapest: Magvető. 1986. = Magyar Hírmondó, ISBN 9631406253
- ↑ Kelemen Lajos: Megjegyzések a Gerevich-emlékkönyv erdélyi anyagához. Erdélyi Múzeum, XLVIII. évf. 1. sz. (1943)
- ↑ [Debreczeni László]: Erdélyi református templomok és tornyok. Kolozsvár: Erdélyi Református Egyházkerület. 1929. 15. o.
- ↑ Újhelyi Gábor ötvösmester háza. In Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok II. Bukarest: Kriterion. 1982. 77–79. o.
- ↑ Andrea Milea: Parcul castelului Teleki din Luna de Jos, județul Cluj. Transsylvania nostra, IX. évf. 2. sz. (2015)
- ↑ Bitay Enikő, Márton László, Nagy Tibor Sándor, Talpas János: Kide, a kőből épült település. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2015. 31. o. = Tudomány-és Technikatörténeti Füzetek, 8. ISBN 9786067390209
További információk
[szerkesztés]- B. Murádin Katalin: Faragott kőszószékek Erdélyben. Budapest: Metem; Kolozsvár: Polis. 1994. ISBN 9638472030
