Ugrás a tartalomhoz

Simon István (költő)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Simon István
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Született1926. szeptember 16.[1][2]
Bazsi
Elhunyt1975. július 7. (48 évesen)[1][2][3]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaRajcsányi Irén
GyermekeiSimon István 1960. szeptember 2. - 2019. április 4. Simon Ágnes 1971. április 16. -
Foglalkozása
  • politikus
  • költő
  • fordító
  • egyetemi oktató
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1963. február 24. – 1975. július 7.)
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1952)
Kitüntetései
Simon István aláírása
Simon István aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Simon István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a költőről szól. Hasonló címmel lásd még: Simon István (egyértelműsítő lap).

Simon István (Bazsi, 1926. szeptember 16. – Sümeg, 1975. július 7.)[4] magyar költő, műfordító, esszéíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, egyetemi tanár.

Élete

[szerkesztés]

Ifjúkora

[szerkesztés]

Szegényparaszti családban született a Zala vármegyei[5] Bazsin. Édesapja Simon István, édesanyja Mosner Gizella volt.

Elemi iskolába szülőfalujában járt, a gimnáziumot Sümegen végezte. 1947-ben befejezte félbehagyott középiskolai tanulmányait és leérettségizett. 1948-tól Népi-, majd Eötvös-kollégistaként a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán tanult, ahol 1952-ben kapott magyar–német szakos tanári oklevelet.

Pályafutása

[szerkesztés]
Emléktáblája egykori lakóhelyén
(XIII. ker., Raoul Wallenberg utca 7)

1944 decemberében behívták katonának, majd szovjet hadifogságba esett. 1947-ben tért haza. 1948-tól a Csillag és az Új Hang közölt tőle verseket. 1952–1955 között a Szabad Nép kulturális rovatának munkatársa volt. 1955–1956-ban az Új Hang főszerkesztője volt. 1957-től a Kortárs egyik alapítója és rovatvezetője, 1964–1971 között főszerkesztője volt.

1963-tól országgyűlési képviselő volt. 1971-től haláláig (1975) a Színház- és Filmművészeti Főiskola magyar irodalom tanára, ugyanettől az évtől a Magyar Írók Szövetségének titkára, 1974-től főtitkárhelyettese volt.

Bazsin helyezték örök nyugalomra. Bronzból készült síremléke és domborműve (1981) Laczkó Ibolya (1942–1995) szobrászművész és kiváló művész munkája.

Költészete

[szerkesztés]

A fényes szelek nemzedékével érkezett az irodalmi életbe. Pályakezdő versei a falusi élet idilli képei. A forradalom utáni időszak lírai önelszámolásra késztette. Az 1960-as, 1970-es években az életképszerű jelenetezést gondolati igényesség váltotta fel, az elmúlástudat problémái foglalkoztatták.

Művei

[szerkesztés]
  • Egyre magasabban. Versek; Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet, Bazsi, 1944
  • Tanú vagyok. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1950
  • Hajnali lakodalmasok. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1952
  • Érlelő napok. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1953
  • Nem elég; Szépirodalmi, Bp., 1955
  • Himnusz az értelemhez; Szépirodalmi, Bp., 1956
  • Felhő árnyéka; Magvető, Bp., 1956
  • Pacsirtaszó. Versek. 1949–1957; Magvető, Bp., 1958
  • A Jangce vitorlái. Versek Kínából, Vietnamból és Koreából; Magvető, Bp., 1959
  • Februári szivárvány. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1959
  • Almafák. Versek. 1959–1962; Magvető, Bp., 1962
  • A virágfa árnyékában. Tanulmányok, kritikák, cikkek. 1953–1963; Szépirodalmi, Bp., 1964
  • Gyümölcsoltó. Versek. 1949–1963; Magvető, Bp., 1964
  • Szőlő és gesztenye; Szépirodalmi, Bp., 1966
  • Verőfény. Simon István válogatott versei. 1943–1966; Magvető, Bp., 1968
  • Forró égöv alatt. Útirajzok Vietnámból, Egyiptomból és Kubából; Magvető, Bp., 1969
  • Gyalogútról a világba; bőv. kiad.; Magvető, Bp., 1970
  • A magyar irodalom; Gondolat, Bp., 1973
  • Örök körben. Válogatott és új versek. 1943–1973; Szépirodalmi, Bp., 1973
  • Rapszódia az időről; Szépirodalmi, Bp., 1975
  • Bakony; fotó Reismann János, szöveg Simon István; Corvina, Bp., 1973 (németül is)
  • Gyönyörű terhem; Szépirodalmi, Bp., 1976
  • Írószobák; bibliográfia Zalán Vince; Gondolat, Bp., 1976
  • A magyar irodalom; képanyag vál. Koroknai István; 2. bőv. kiad.; Gondolat, Bp., 1979
  • A sümegi vadgesztenyék; utószó Ferenczi László; Móra, Bp., 1979
  • Simon István válogatott versei; vál., szerk., előszó Garai Gábor; Kozmosz Könyvek, Bp., 1980 (A magyar irodalom gyöngyszemei)
  • Szemek emléke. Válogatott versek; vál., szöveggond. Győri János; Szépirodalmi, Bp., 1986
  • Váci Mihály–Simon István–Garai Gábor: Valami nincs sehol. Válogatott versek; vál., szerk. Baranyi Ferenc; Papirusz Book, Bp., 2003
  • Mirza; Forma-Art, Bp., 1989

Díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13844.htm, Simon István, 2017. október 9.
  2. ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ BnF-források (francia nyelven)
  4. ↑ Szalatnai Rezső: Simon István öröksége; in: Evangélikus Élet, 1975. aug. 17.
  5. ↑ 1950-től Veszprém megyéhez tartozik.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Simon István témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Simon_István_(költő)&oldid=26584976”