Screeching Weasel
Screeching Weasel | |
Információk | |
Eredet | Chicago, Illinois, USA |
Alapítva | 1986 |
Aktív évek | 1986–1989 1991–1994 1996–2001 2004 |
Műfaj | Punk, pop-punk, Hardcore punk |
Kiadó | Underdog, Roadkill, Lookout!, Slefless, Fat Wreck Chords, Panic Button, Asian Man |
Kapcsolódó előadók | The Riverdales, The Queers |
Tagok | |
John Pierson | |
Korábbi tagok | |
Ben Weasel John Jughead Vinnie Bovine Steve Cheese Warren Fish Brian Vermin Dan Vapid Douglas Ward Dave Naked Scott "Gub" Conway Dan Panic Johhny Personality Mike Dirnt Mass Giorgini Dan Lumley Zac Damon Phillip Hill | |
A Screeching Weasel weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Screeching Weasel egy amerikai (Illinois, Chicago) punkegyüttes volt. Ben Weasel és John Jughead alapította 1986-ban. Az együttes az 1990-es években emelkedett ki, mikor az East-Bay-i kiadóhoz a Lookout! Recordshoz szerződött. Weasel és Jughead után, akik az együttes teljes története alatt tagok voltak, kiemelkedő volt még a gitáros, basszusgitáros Danny Vapid és a dobos Dan Panic. Megalakulásuk óta azonban az együttes sok tagcserén ment keresztül, voltak olyan idők, amikor olyan jelentős zenészek játszottak benne, mint Mike Dirnt és Mass Giorgini.
Történet
[szerkesztés]Korai évek (1986-1989)
[szerkesztés]1986-ban, egy Ramones-koncert után a chicagói Ben Foster és John Pierson úgy döntött, együttest alapít. Foster (aki basszusgitározott és énekelt) átkeresztelte magát Ben Weaselre, Pierson (aki gitározott) pedig John Jugheadnek nevezte magát. A duóhoz hamarosan csatlakozott egy Steve Cheese nevű dobos.
Az együttes eredeti neve All-Night Garage Sale, de később megváltoztatták Screeching Weasel-re, ez a Screaming Otter név variációja, amelyet egy barátjuk javasolt (utalás egy pólófeliratra: VISÍTÓ VIDRA VAN A NADRÁGOMBAN!). Nem sokkal megalakulásuk után Ben Weasel úgy döntött, hogy túl nehéz basszusgitározni és énekelni egyszerre, ekkor csatlakozott hozzájuk Vinnie Bovine (más néven: Vince Vigel), aki basszusgitározott. Az első albumukat a Screeching Weaselt egy este alatt vették fel 200$-ból és egy chicagói kiadó, az Underdog Records adta ki 1987-ben.
1988-ban Vinnie Bovine-t kirúgták és Warren Fischerrel, ismertebb nevén Fishsel helyettesítették. Felvették a második albumukat, a Boogadaboogadaboogada!-t, amin Ben is gitározott (később azt mondta, hogy csak a dalok negyedében játszik) és felléptek az Operation Ivy előzenekaraként a 924 Gilman Streetben. Steve Cheese-t kirúgták az együttesből, mivel nem volt hajlandó Chicagón kívül is turnézni, és Brian Verminnel helyettesítették. A Boogadaboogadaboogada! 1988 végén jelent meg a Roadkill Recordsnál, amit részben Ben és Jughead működtetett.
Egy Weasel szavaival élve "katasztrofális" turné után Fish kilépett, a helyét Danny Schafer töltötte be akit eredetileg "Sewercap"-nek hívtak majd átnevezték Danny Vapid-re. Az új együttestagokkal felvettek egy EP-t a Punkhouse-t, amit a Limited Potential Records adott ki. Az együttes felvett még két dalt 1989-ben amik összeállításokra kerültek fel (ezeken a dalokon játszott Douglas Ward mint másodgitáros és több koncerten is fellépett velük) de ennek ellenére feloszlottak mivel Vermin és Vapid bejelentették, hogy ki akarnak lépni és egy másik együttesükre a Sludgeworth-re akarnak koncentrálni.
Első újraegyesülés (1991-1994)
[szerkesztés]A feloszlás után Weasel és Jughead megalakították a The Gore Gore Girls nevű együttest, és Ben ritkán fellépett a The Vindictives eredeti felállásában. 1991-ben a Screeching Weasel tagjai újra összeálltak egy koncert erejére, hogy törlesszék az adósságokat amik a Boogadaboogadaboogada felvétele után maradtak. A felállás a következő volt: Ben, Jughead, Vapid, Vermin és Ward. A koncert után Dan Vapid felvetette a Screeching Weasel újraalakulását. Minden tag beleegyezett kivéve Brian Vermin-t és Douglas Ward-ot (akit valószínűleg nem is hívtak). Vermin helyére Dan Panic (eredetileg Dan Sullivan) dobos került. Az 1991-es album a My Brain Hurts felvétele előtt Ben Weasel úgy döntött, hogy jobban akar koncentrálni az éneklésre és többet nem gitározik a zenekarban. Vapid basszusgitárról átváltott gitárra, a Gore Gore Girls korábbi basszusgitárosa pedig belépett a zenekarba. Az album munkálatai alatt született meg a Pervo-Devo EP is.
A My Brain Hurts felvétele után Dave Naked-et kirúgták a zenekarból helyette Scott "Gub" Conway Panic korábbi zenésztársa, ment a zenekarral turnézni. A turné után Johnny Personality a The Vindictives-ből lett a basszusgitáros, mivel Gub már egy másik együtteshez volt elkötelezve. Az 1992es évek végére felvették az új albumukat a Wigle-t. Johnny Personality ezután kilépett a zenekarból, hogy a The Vindictives-re fókuszáljon. Ahelyett, hogy új tagot vettek volna be, Weasel visszatért a gitárhoz Vapid pedig a basszusgitárhoz.
A zenekar új felállását arra kérték, hogy készítsenek egy teljes Ramones album átdolgozást, így született meg az 1992-es Ramones, majd később ugyanabban az évben az Atnthem For A New Tomorrow. Nem sokkal az album megjelenése után Ben úgy döntött nem akar többet élőben játszani, Vapid pedig kilépett. A Screeching Weasel a Green Day basszusgitárosának Mike Dirnt-nek a segítségét kérte a következő albumuk felvételénél, amit az utolsónak szántak. Az 1994-es How To Make Enemies And Irritate People kiadása után, a zenekar másodjára is feloszlott.
Második újraegyesülés (1996-2001)
[szerkesztés]1996-ban összeállt a klasszikus felállás, Ben Weasel, John Jughead, Dan Vapid és Dan Panic úgy döntöttek újraegyesülnek és felvették a Bark Like A Dog albumot Fat Mike Fat Wreck Chords lemezkiadójánál. Az album a 34. helyet érte el Billboard Heatseekers listán, ez az album jutott itt a legmagasabbra. Vapid és Panic kölcsönösen úgy döntöttek, hogy elhagyják a zenekart, Weasel és Jughead pedig, hogy folytatják Mass Giorgini basszusgitárossal (aki már dolgozott mint a zenekar producere) és Dan Lumley dobossal. Weasel ismét úgy döntött, hogy nem akar gitározni, így Zac Damon lett a gitáros.
1998-ban az új felállás felvette a Major Label Debut EP-t (az első kiadás a Panic Button Records-nál volt amit abban az évben John és Ben alapított) majd utána a Television City Dream. Az 1999-es albumnál az Emo-nál is ugyanez volt a felállás kivéve Zac Damon-t (iskolai kötelezettségek miatt nem tudta felvenni a lemezt). Philip Hill csatlakozott a zenekarhoz mint másodgitáros, hogy felvegyék az utolsó albumukat a Teen Punks In Heat-et. Az album felvétele után a Screeching Weasel fellépett élőben Chicago-ban a House Of Blues-ban, 1993 óta először. A zenekar 2001. július 6-án harmadjára – állítólag véglegesen – feloszlott.
A feloszlás után
[szerkesztés]A Screeching Weasel tagjai a feloszlás óta olyan zenekarokat alapítottak mint a The Methadones, The Mopes, Eve In Blackouts és a Sweet Black And Blue. Továbbá Ben Weasel kiadta első szólóalbumát a Fidatevi-t 2002-ben majd a másodikat a "These Ones Are Better-t 2007-ben.
2004-ben Ben Weasel visszavonta az összes Screeching Weasel és Riverdales mastert a Lookout! Records-tól pénzügyi okok illetve személyes konfliktusok miatt. A masterek következésképp átíratták az Asian Man Records-hoz amely újra ki is adta őket.
A feloszlás óta Ben is és Jughead is írt könyveket, melyek látszólag kapcsolatban voltak a Screeching Weasel-lel. 2001-ben Ben Weasel kiadta Like Hell című könyvét, ami egy kitalált zenekarról szóló beszámoló: ez a Pagan Icons, valamint a zenekar énekese, Joe Pagan, aki a történet narrátora. Sokan úgy gondolták, hogy ez a Creeching Weasel nem túl burkolt biográfiája, de Ben ezt tagadta. Jughead a Weasels In A Box című könyvet adta ki ami egy bevallottan kitalált története a Screeching Weasels-nek. Mindkét könyvet a Hope And Nothings kiadó adta ki, amit Jughead működtet.
A Ben Weasel-ből, Jughead-ből, Dan Vapid-ből, Mass Giorgini-ből és Dan Lumley-ből álló felállás 2004-ben röviden összejött egy meglepetés koncertre a chicagoi The Fireside Bowl klubban. Ennek ellenére nincsenek a zenekar újraegyesülésére irányuló tervek.
2007-ben a zenekar egyik élő fellépése szerepelt a 924 Gilman című filmben, ami egy dokumentumfilm a híres klubról.
Tagok
[szerkesztés]- Ben Weasel (Ének/Gitár) (1986-2001, 2004)
- John Jughead (Gitár) (1986-2001, 2004)
- Vinnie Bovine (Basszusgitár) (1986-1988)
- Steve Cheese (Dob) (1986-1988)
- Warren Fish (Basszusgitár) (1988-1990)
- Brian Vermin (Dob) (1988-1989)
- Dan Vapid (Gitár/Basszusgitár) (1989-1994, 1996, 2004)
- Doug Wonderful (Gitár) (1989)
- Dave Naked (Basszusgitár) (1991-1992)
- Scott "Gub" Conway (Basszusgitár) (1992)
- Dan Panic (Dob) (1991-1996)
- Johhny Personality (Basszusgitár) (1992)
- Mike Dirnt (Basszusgitár) (1994)
- Mass Giorgini (Basszusgitár) (1996-2001, 2004)
- Dan Lumley (Dob) (1996-2001, 2004)
- Zac Damon (Gitár) (1997-1998)
- Phillip Hill (Gitár) (2000-2001)
Zene
[szerkesztés]A zenekar szövegei Weasel "anti-minden" elvét tükrözték, a zene egyfajta Ramones származék volt. A Ramones-hoz hasonlóan gyakori témák voltak a dakszövegekben a lányok, paranoia és a szorongás (amiben Weasel szenvedett). Sok dal Weasel Portiával, a barátnőjével való kapcsolatára központosult.
Első újraegyesülésükkor a zenéjük átalakult a hagyományos és hardcore punkból a régóta fennálló pop-punk hangzássá.
A zenekar hangzásának középső korszaka határozottan a My Brain Hurts-cel kezdődik, a felnőttkort a Wiggle-lel éri el és teljes megvalósítássá virágzik az Anthem For A New Tomorrow-val. Ezeket illetve azt ezt követő munkákat a komplexebb dalírás és az intelligensebb metafórikus szövegek jellemzik. Ebben az időben Ben Weasel gyakran együtt dolgozott Joe King-gel a The Queers frontemberével aszámok írásánál.
Köszönhetően az írásainak a Maximum RocknRoll-ban, amatőr magazinokban és dalszövegeinek Ben Weasel az egyik legcsípősebb belső kritikusa lett a punk színtérnek. Például az 1999-es "Tightrope" című dalban, Weasel támadást intézett az erőszak és a sovinizmus felmagasztalása ellen amit ő úgy nevezett "kemény fiú, úgynevezett munkásosztály vagy street punk bandák" . Később a Rancid nevű punk zenekar hivatkozott erre a dalra a 2003-as albumukon az Indestructible-ön.
Diszkográfia
[szerkesztés]Stúdió albumok
[szerkesztés]Év | Cím | Kiadó | Felállás | Egyéb információk |
---|---|---|---|---|
1987 | Screeching Weasel | Underdog | Ben Weasel- Vocals
John Jughead- Gitár Vinnie Bovine- Basszusgitár Steve Cheese- Dob |
Újra kiadták a VLM Records-nál további demokkal és kiadatlan számokkal. |
1988 | Boogadaboogadaboogada! | Roadkill | Ben Weasel- Ének
John Jughead- Gitár Warren Ozzfish- Basszusgitár Steve Cheese- Dob |
Angliában a Wetspots kiadó adta ki, 1992-ben a Lookout! újra kiadta majd 2005-ben az Asian Man Records újra masterelte és újrakiadta. |
1991 | My Brain Hurts | Lookout! | Ben Weasel- Ének
John Jughead- Gitár Dan Vapid- Gitár Dave Naked- Basszusgitár Dan Panic- Dob |
2005-ben az Asian Man Records újra masterelte és újra kiadta. |
1992 | Ramones | Selfless | Ben Weasel- Gitár, Ének
John Jughead- Gitár Dan Vapid- Basszusgitár Dan Panic- Dob |
A teljes első Ramones LP feldolgozása. 1998-ban a Panic Button Records újra kiadta Beat Is On The Brat néven. |
1993 | Wiggle | Lookout! | Ben Weasel- Ének
John Jughead- Gitár Dan Vapid- Gitár Johnny Personality- Basszusgitár Dan Panic- Dob |
1992-ben vették fel de nem adták ki egészen a következő évig. 2005-ben az Asian Man Records újramasterelte és újra kiadta. |
1993 | Anthem For A New Tomorrow | Lookout! | Ben Weasel- Gitár, Ének
John Jughead- Gitár Dan Vapid- Basszusgitár Dan Panic- Dob |
2005-ben az Asian Man Records újra masterelte és újra kiadta. |
1994 | How To Make Enemies And Irritate People | Lookout! | Ben Weasel- Gitár, Ének
John Jughead- Gitár Mike Dirnt- Basszusgitár Dan Panic- Drums |
2005-ben az Asian Man Records újra masterelte és újra kiadta. |
1996 | Bark Like A Dog | Fat Wreck Chords | Ben Weasel- Gitár, Ének
John Jughead- Gitár Dan Vapid- Basszusgitár Dan Panic- Dob |
|
1998 | Television City Dream | Fat Wreck Chords | Ben Weasel-Ének
John Jughead- Gitár Zac Damon-Gitár Mass Giorgini-Basszusgitár Dan Lumley-Dob |
Az album borítóját Aldo Giorgini, híres olasz művész és a Screeching Weasel édesapja a basszusgitáros és producer Mass Giorgini készítették. |
1999 | Emo | Panic Button | Ben Weasel- Ének, Gitár
John Jughead- Gitár Mass Giorgini-Basszusgitár Dan Lumley-Dob |
|
2000 | Teen Punks In Heat | Panic Button / Lookout! | Ben Weasel- Ének
John Jughead- Gitár Phillip Hill- Gitár Mass Giorgini-Basszusgitár Dan Lumley-Dob |
Állítólag az utolsó albumuk. |
Válogatás albumok
[szerkesztés]Év | Cím | Kiadó | Felállás | Egyéb információk |
---|---|---|---|---|
1995 | Kill the Musicians | Lookout! | Demók, ritka, kiadatlan és élő számok gyűjteménye. | |
1998 | Beat Is On The Brat | Panic Button / Lookout! | A Ramones és a Formula 27 kombinációja. | |
2000 | Thank You Very Little | Panic Button / Lookout! | Dupla CD, több b-oldalas ritka és élő szám. | |
2005 | Weasel Mania | Fat Wreck Chords | Legjobbak összeállítás amin 34 dal szerepel amiket Ben Weasel válogatott ki. |
Középlemezek
[szerkesztés]Év | Cím | Kiadó | Egyéb Információk |
---|---|---|---|
1989 | Punkhouse | Limited Potential | No Budget Records újra kiadta 1991-ben; Selfless Records újra kiadta 1993-ban; kifogyott |
1991 | Pervo-Devo | Shred of Dignity | eredetileg 2500 lett megnyomva és kiadva a "Teens Punk In Heat" nevű amatőr magazin utolsó számával amit Ben Weasel szerkesztett; 450 lett megnyomva 1992-ben és a kiadó Outpunk névre váltott; kifogyott |
1992 | Snappy Answers to Stupid Questions | Selfless | A WFMU-n adásban adott koncert New Jersey-ben; 1500 lett kinyomva amin a turné basszusitáros Scott 'Gub' Conway hallható; kifogyott |
1992 | Happy, Horny, Gay And Sassy | Selfless | Alapvetően az előző EP újranyomása, még 3 számmal ugyanarról a koncertről, 300 lett kinyomva két borítóval, az egyik olyan mint az előző felvételé a másikok egy férfi orálisan szexel egy másikkal; kifogyott |
1993 | Screeching Weasel/Pink Lincolns split | VML | 1500 lett kinyomva; kifogyott |
1993 | Radio Blast | Underdog | 200 lett megnyomva; kifogyott |
1993 | You Broke My Fucking Heart | Lookout! | kifogyott |
1994 | Screeching Weasel / Born Against split | Lookout! | kifogyott |
1994 | Suzanne Is Getting Married | Lookout! | Az egyik számban Mike Dirnt (Green Day) játszik basszusgitáron, a másikon Mass Giorgini; kifogyott |
1996 | Formula 27 | Veriform | Később újra kiadta a Lookout! illetve a Panic Button; maradékok a Bark Like A Dog időszakból; kifogyott |
1998 | Major Label Debut | Lookout! / Panic Button | Az első Panic Button kiadás. |
1999 | Four on the Floor | Lookout! / Panic Button | Négy szám, egyenként a Screeching Weasel-től, a Moral Crux-tól, az Enemy You-tól és a Teen Idols-tól. |
1999 | Jesus Hates You | Probe | képlemez; mind átdolgozások számok (The Stooges, Subhumans, Stiff Little Fingers) |
Más közreműködések
[szerkesztés]Év | Cím | Kiadó | Közreműködött szám(ok) / Egyéb információk |
---|---|---|---|
1989 | What Are You Pointing At? | Very Small Records | "Kamala's Too Nice", "I Wanna Be A Homosexual" |
1989 | There's A Fungus Amongus | What The Fuck? | "Slogans" |
1989 | They Don't Get Paid, They Don't Get Laid, But Boy, Do They Work Hard | Maximum Rocknroll | "This Bud's For Me" |
1990 | Achtung Chicago | Underdog | "Teenage Slumber Party" |
1992 | Four Two Pudding | Very Small Records | "Kamala's Too Nice", "I Wanna Be A Homosexual"; CD kiadása a What Are You Poiting At? 10"; újra kiadták 1998-ban új illusztrációval |
1993 | It's A Punk Thing, You Wouldn't Understand | Shakefork | "Celena" |
1994 | Fallen Upon Deaf Ears | Skullduggery | "Soap Opera" |
1994 | Chairman Of The Bored | Grass | "Chicago" |
1994 | Punk USA | Lookout | "My Friends Are Getting Famous" |
1997 | Physical Fatness – Fat Music Volume III | Fat Wreck Chords | "Cool Kids" |
1999 | Life In The Fat Lane – Fat Music Volume IV | Fat Wreck Chords | "Dummy Up" |
1999 | Return of the Read Menace | G7 Welcoming Committee Records | "My Own World" |
1999 | Short Music For Short People | Fat Wreck Chords | "Dirty Needles" |
2000 | Liberation Sucks | Liberation | "California Sucks" |
2000 | Lookout Freakout | Lookout / Panic Button | "Acknowledge" |
2001 | Lookout Freakout – Episode 2 | Lookout | "Pauline" |
Források
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Screeching Weasel című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.