Ugrás a tartalomhoz

Ronnie O’Sullivan

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ronnie O’Sullivan
Ronnie O’Sullivan a 2015-ös German Masters-en
Ronnie O’Sullivan a 2015-ös German Masters-en
Személyes adatok
Teljes névRonald Antonio O’Sullivan[1][2]
Születési dátum1975. december 5. (48 éves)
Születési helyWordsley, Anglia
ÁllampolgárságAnglia angol
BecenévThe Rocket (A rakéta)
The Essex Exocet[3]
The Magician (A varázsló)[4]
Pályafutás
Profi karrier1992–
Legjobb helyezés1. (5 évben)
Legnagyobb break147 (15 alkalommal)[5]
Százas breakek száma1272
Kereset13,857,734 font[6]
Tornagyőzelmek
Pontszerző verseny40
Kispontszerző verseny3
Nem pontszerző verseny35
Világbajnok2001, 2004, 2008, 2012, 2013, 2020, 2022

Ronnie O’Sullivan, teljes nevén Ronald Antonio O’Sullivan OBE (Wordsley, West Midlands, 1975. december 5. –) angol snookerjátékos, hétszeres világbajnok. Rendkívül gyors, támadó szellemű játékstílusa miatt kapta a Rocket (rakéta) becenevet.

Hivatásossá 1992-ben, tizenhét évesen vált, első szezonja után az ötvenhetedik helyen állt. Először a 2002–03-as szezonban volt világelső, ezt később még négyszer mondhatta el magáról, valamint 2019. március 25-e és augusztus 11-e között ismét világelső volt. A sportág legnagyobb presztízzsel bíró versenyei közül a világbajnokságot hétszer (2001, 2004, 2008, 2012, 2013, 2020, 2022), a UK Championshipet nyolcszor (1993, 1997, 2001, 2007, 2014, 2017, 2018, 2023) és a Masterst nyolcszor (1995, 2005, 2007, 2009, 2014, 2016, 2017, 2024) tudta megnyerni. Ő tartja a rekordot a Mastersen és egy nem pontszerző versenyen, a Premier League Snookeren, ezen 2011-ben tizedszer sikerült az élen végeznie.

A százas breakek összetett listáján 1240-nel, az összkereseti listán több mint 13,8 millió angol fonttal áll az első helyen. Övé a legtöbb maximum break (147), ezt tizenöt alkalommal sikerült elérnie. Párhuzam Hendryvel, hogy a skót 1996-os győzelme óta ő volt az első, aki meg tudta védeni világbajnoki címét (2012, 2013). Ezt követően 7 évvel később, 2020-ban hódította el a világbajnoki trófeát, ezzel holtversenyben a 2. legeredményesebb játékossá vált a világbajnokságok történetében.[7]

Ronnie O’Sullivan napjaink egyik legnépszerűbb játékosa, akit többen a snookertörténet legjobbjának is tartanak. Eredményei mellett azonban számos vitás eset is az ő nevéhez fűződik, ezek közül a legismertebb az, amikor egy Hendry elleni összecsapáson rossz játéka miatt elhagyta a mérkőzés helyszínét.

Pályafutása

[szerkesztés]

Kezdetek

[szerkesztés]

Az essexi Chigwellben nőtt fel, jelenleg is ott él. Középiskolába a Wanstead Gimnáziumba járt.[8] Sznúkerezni ötévesen kezdett, első százas breakjét pedig tízévesen érte el (117). Tizenöt évesen lökte első maximum breakjét,[9] majd egy évvel később lett profi játékos. Profiként az első 38 mérkőzését megnyerte, ez a mai napig rekord,[10][11] az 1993-as világbajnokság alatt állította fel mindezt. Azzal, hogy kvalifikálta magát a főtáblára, a világbajnokság történetének második legfiatalabb játékosa lett, aki ezt véghezvitte. Végül az első körben esett ki Alan McManus ellen. Első szezonja után az ötvenhetedik helyet foglalta el a világranglistán.[12] 1993-ban, nem egészen 18 évesen megnyerte a UK Championshipet, a döntőben Stephen Hendryt legyőzve, ezzel a torna történetének és egyben minden idők legfiatalabb pontszerző győztese lett.[11] 1995-ben megnyerte első Masters-címét is.

Az 1996-os világbajnokság alatt a snookerszövetség bűnösnek találta egy újságíró, Mike Ganley megtámadásában.[13] Büntetése két év felfüggesztett eltiltás, valamint húszezer font pénzbírság volt. O’Sullivan ezen felül további tízezret ajánlott fel jótékony célra.[1] Egy évvel később, ugyancsak a világbajnokságon, az első fordulóban Mick Price ellen meglökte minden idők leggyorsabb maximum breakjét – ez 5 perc 20 másodpercet vett igénybe, ami lökésenkénti 8,3 másodperces átlagot jelent.[11] 1997-ben másodszor is UK-győztes lett, ismét Hendryt legyőzve a döntőben.

1998-ban, miután Ken Doherty-t 9–3-ra legyőzte az Irish Masters döntőjében, drogfogyasztás miatt megfosztották címétől, így az Dohertyé lett.[14] 1999-ben elődöntőt játszhatott a világbajnokságon, azonban ott vereséget szenvedett Hendrytől, 17–13 arányban. Egy évvel később már ő volt a torna favoritja, főleg azután, hogy Hendry már az első körben nem várt vereséget szenvedett Stuart Binghamtől. Végül O’Sullivan is vereséget szenvedett az első fordulóban, kikapott David Graytől 10–9-re, pedig már 5–1-re, valamint 9–7-re is vezetett.

Első igazán sikeres szezonja a 2000–01-es volt, amikor végre világbajnok lett (a döntőben John Higginst győzte le 18–14 arányban), valamint a következő szezonban, 2001 decemberében ismét megnyerte a UK Championshipet (Ken Doherty, 10–1). Pályafutása során először, a 2002–03-as szezont világelsőként kezdhette.

Az első világbajnoki cím után

[szerkesztés]

A 2002-es világbajnokságon ismét összekerült Hendryvel, ezúttal az elődöntőben. A mérkőzés előtt, leginkább O’Sullivan részéről, egyfajta üzengetés vette kezdetét.[15] Az első nap után ő vezetett 8–5-re, másnap azonban Hendry fordítani tudott, és végül 17–13-ra nyert. Ezután O’Sullivan sportszerűtlenséggel vádolta meg őt, egy korábbi, meg nem nevezett összecsapásra hivatkozva.[16] Később elnézést kért Hendrytől megjegyzéseiért.[17]

A 2002–03-as szezonban hiába nyert meg több pontszerző versenyt (skót és ír Masters John Higgins, European Open Hendry ellen), az az évi világbajnokság mégis csalódással zárult, miután már az első körben búcsúzni kényszerült az akkor még újonc hongkongi Marco Fu ellen. A korai kiesés a következő szezonra nyilvánosságra hozott világranglistán is meglátszott, ugyanis visszacsúszott a harmadik helyre, Mark Williams és Hendry mögé.

2004-ben a korábbi sokszoros világbajnok Ray Reardon segített visszanyerni a formáját. A világbajnokság döntőjében rendkívül meggyőző fölénnyel, 18–8 arányban győzte le Graeme Dottot.[18][19] Ugyancsak ezen a tornán, az elődöntőben aratta a világbajnokságok történetének legnagyobb különbségű győzelmét, a döntőbe jutásért Hendryt 18–4-re verte, egy nagyon egyoldalú találkozón.[20] A következő két évad során O’Sullivan volt a világranglista éllovasa.

2004–2005

[szerkesztés]

A szezon első két pontszerzőjét, továbbá a Masterst, Welsh Opent és az Irish Masterst is megnyerte, azonban a China Opent egészségügyi okokból kihagyta. Emiatt vetélytársa, Anthony Hamilton kritikával illette, mondván, neki kötelessége népszerűsíteni a sportágat.[21]

A vb-n ezúttal a negyeddöntő jelentette számára a végállomást, miután Peter Ebdon 8–2-es hátrányból végül 13–11-re legyőzte őt. Kettejük mérkőzésén sokak szerint az dönthetett Ebdon javára, hogy rá tudta kényszeríteni saját, hihetetlenül lassú játékstílusát O’Sullivanre, kizökkentve őt a megszokott gyors ritmusból, ami abszolút ellentéte Ebdon játékának.[22] A mérkőzést követően bejelentette, hogy a következő szezont kihagyja, sőt, talán soha többé nem fog versenyezni.[23] Ezt a döntését 2005 szeptemberében megváltoztatta, ekkor azt nyilatkozta, hogy egy ideig az USA-ban, poolversenyeken fog szerepelni.[24][25] Később kiderült, hogy az amerikai poolversenyek egybeesnek a Premier League Snooker-versenyekkel, így ez a terve végül kudarcba fulladt. Végül a Premier League döntőjében sima 6–0-lal győzte le Hendryt, a mérkőzésen lökött még négy százas breaket is.

2005–2006

[szerkesztés]

A Premier League-címe mellett további két versenyen, a Grand Prix-n és a Mastersen is döntőbe jutott, ám mindkétszer vereséget szenvedett John Higginstől, előbbin 9–2, utóbbin 10–9 arányban. Az ez évi UK Championshipen már a legjobb 32 között kiesett Mark King ellen.[26]

A világbajnokságon első mérkőzését simán, 10–4 arányban nyerte Dave Harold ellen. Ezt két szorosabb összecsapás követte, előbb egy 13–10 Ryan Day, majd egy hasonlóan szoros, 13–11-gyel végződő Mark Williams ellen. Utóbbi mérkőzésen már 10–6-ra vezetett Williams ellen, innen sikerült ellenfelének egyenlítenie, 11–11-nél. O’Sullivan nyert végül 13–11-re. A következő fordulóban Graeme Dott volt az ellenfele. 8–8-ig fej-fej mellett haladtak, egyikőjük sem tudott nagyobb előnyt kiharcolni a másikkal szemben. Ekkor csúcsosodott ki az O’Sullivant az egész versenyen át végigkísérő dákóproblémája. Ekkor engedélyt kapott a mérkőzés vezetőjétől, hogy 15 perc alatt újraragassza a dákó hegyét. A kényszerszünet lejárta utáni frame-ben O’Sullivan egy 124-es breaket lökött, ekkor felmerült a mérkőzésvezetőben, hogy esetleg szabálytalan változtatásokat is eszközölt dákóján, ám végül ez a gyanú nem igazolódott be.[27] Ennek ellenére számos kritikát kapott vetélytársaitól, Steve Davistől, John Parrott-tól és Dott-tól is.[28][29] Innentől Dott zsinórban nyolc frame-et nyert, így már mindössze egyre volt szüksége a továbbjutáshoz. Ekkor még O’Sullivan feljebb tudott zárkózni három frame erejéig, azonban végül Dott jutott tovább. Az összecsapás befejeztével O’Sullivan odaadta hibás dákóját egy fiatal fiúnak a nézőtéren.[30]

Később, miután nem indult a Malta Cupon, a következő idényre elvesztette világranglista-vezető pozícióját.[12]

2006–2007

[szerkesztés]

A 2007-es északír versenyen, ahol egyébként döntőt játszhatott (6–9 a kínai Ting Csün-huj ellen), az elődöntőben minden idők leggyorsabb hat nyert frame-ig tartó mérkőzését játszotta Dominic Dale ellen. A mérkőzés teljes játékideje mindössze 53 perc volt.[31]

A UK Champinshipen a negyeddöntőben a régi rivális Hendryvel találkozott. Az összecsapás nem indult jól számára, ugyanis Hendry gyorsan négyframe-es előnyre tett szert. O’Sullivan innen kapaszkodott vissza, megnyerve az ötödik frame-et, és a hatodik frame-ben is breakelt, amikor egy könnyen belökhető piros golyót nem tudott belökni. Ekkor nyugodtan kezet rázott előbb Hendryvel, majd a játékvezető Jan Verhaasszal, és mindenki legnagyobb meglepetésére elhagyta a mérkőzés helyszínét.[32][33] A hivatalos álláspont szerint O’Sullivan feladta a meccset, így Hendry 9–1-gyel jutott tovább. A szervezők emiatt a torna egy későbbi szakaszára ingyenjegyet biztosítottak azoknak, akik elutaztak erre az összecsapásra.[34] 2007. május 31-én emiatt a cselekedete miatt 20 800 fontra büntették, valamint 900 világranglista-pontját is levonták.[35][36]

Legközelebb a Mastersen indult. Korábbi incidense miatt vegyes fogadtatásban részesült a közönség részéről, volt, aki kifütyülte, viszont a rajongók nagy része a korábbi szeretettel fogadta. Bár sima győzelmet aratott Ali Carter felett, mégsem ezzel hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal, hogy nem jelent meg a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón.[37] Később emiatt többen, például Shaun Murphy és Ken Doherty is kritizálták őt, mondván, neki nem kötelező részt venni a hivatalos rendezvényeken, így egyfajta különleges bánásmódban részesül hozzájuk képest.[38][39] Végül O’Sullivan megnyerte a Masterst, a döntőben Ting Csün-hujt legyőzve.[40]

A további versenyeken viszonylag közepes eredményeket tudott felmutatni, a Malta Cupon az első körben, a Welsh Openen a negyeddöntőben, a China Openen az elődöntőben esett ki. A világbajnokságon az első körben ismét Tinggel találkozott. Az összecsapás előtt megvádolta a szövetséget azzal, hogy a sorsolás előre meg volt rendezve.[41] Később ezt az álláspontját visszavonta, és simán, 10–2 arányban múlta felül kínai ellenfelét. Végül a negyeddöntőben, a későbbi győztes John Higgins ellen esett ki (13–9).

2007–2008

[szerkesztés]

Az évad első két versenyén, a Shanghai Mastersen és a Pot Black elnevezésű tornán hátproblémák miatt nem vett részt.

Először a Grand Prix-n indult, ahol sikerült a döntőig jutnia. Az utolsó mérkőzésen 9–6-os vereséget szenvedett Marco Fútól. A Northern Ireland Trophyn új rekordot állított fel azzal, hogy az Ali Carter elleni mérkőzésen ötször is sikerült százas breaket löknie. Ebben benne volt egy 147-es is, a hetedik pályafutása során. A következő körben Fergal O'Brien ellen esett ki. December 2-án megnyerte zsinórban negyedik, összességében már hetedik Premier League-jét is.

December 15-én, a UK Championshipen lökte nyolcadik 147-es breakjét, a Mark Selby elleni elődöntő döntő frame-jében.[42] Később meg is nyerte a tornát, a döntőben 10–2-re legyőzve Stephen Maguire-t. Ezzel közel három év után nyert ismét pontszerző tornát.[43]

A Masters során már az első körben búcsúzott. Ellenfele ismét Maguire volt, így megint a világranglista első két helyezettje csapott össze egymással. Maguire már 4–1-re is vezetett, innen sikerült O’Sullivannek 5–5-re felzárkóznia, azonban a döntő frame ismét Maguire-é volt.[44] Ezt követően legközelebb a Welsh Openen indult, ahol a döntőben Mark Selbytől kapott ki 9–8-ra, noha már 8–5-re is vezetett.[45]

A China Openen már az első körben búcsúzott, miután 5–4-re kikapott Fútól, ám a verseny nem erről, hanem egy sajtótájékoztatóról maradt számára emlékezetes. A vesztes mérkőzése utáni sajtótájékoztatón ugyanis rendkívül tiszteletlenül viselkedett a sajtó több képviselőjével, többükkel szexuális tartalmú tréfát űzött.[46] Viselkedése miatt megfosztották a tornán szerzett világranglistapontjaitól és a pénznyereményétől is.[47]

A világbajnokságon, Mark Williams ellen meglökte rekordot jelentő, kilencedik maximális breakjét.[48] Mivel a maximális breakért külön pénzdíjazás járt, így ez is az övé lett. Később Ali Carter is elérte ugyanezt, így a maximális breakért járó összeg kettejük között elfeleződött.[49][50][51] A döntőben aztán éppen ők ketten találkoztak. O’Sullivan rendkívül sima, 18–8-as győzelmet aratott, megszerezve harmadik világbajnoki címét.[52]

2008–2009

[szerkesztés]

Az évadot az északír verseny megnyerésével indította. Ezzel az elmúlt négy idény egyetlen olyan játékosa lett, aki egymást követő két pontszerző tornát is meg tudott nyerni.[53] A Shanghai Mastersen is döntőbe jutott, azonban ekkor kikapott Ricky Waldentől. Nem sokkal később zsinórban ötödször megnyerte a Premier League Snookert.

A UK Championshipen nem tudta megvédeni címét, miután a második körben 9–5-ös vereséget szenvedett Joe Perrytől. Később, a mérkőzéssel kapcsolatban tett nyilatkozatai miatt összesen ezerhatszáz fontra büntették.[54][55][56]

A Mastersen ismét jól szerepelt. A döntőig vezető úton legyőzte Perryt (6–5), Cartert (6–2) és Maguire-t (6–1) is. A döntőben Mark Selby volt az ellenfele. A délutáni szakaszt a felek 4–4-gyel zárták. Este O’Sullivan kezdett jobban, az első frame az övé volt, Selby azonban a következő hármat megnyerte, így 7–5-nél egy viszonylag megnyugtató előnyt tudhatott magáénak. O’Sullivan innen fordítani tudott, előbb 8–7-re, majd 9–8-ra módosította az állást. A tizennyolcadik frame-et egy 55-ös breaknek köszönhetően tudta megnyerni, így végül 10–8-cal megszerezte negyedik Masters-győzelmét, ezzel Hendry után a második játékos lett, aki ezt a tornát legalább háromszor meg tudta nyerni.

A 2009-es vb-n az első körben Stuart Binghammel találkozott. Ellene háromszor is 100 fölötti brake-et lökött, és továbbjutott 10–5-tel. A következő körben Mark Allen állította meg őt, aki 9–7-es hátrányból végül 13–11-re győzte le őt.[57]

2009–2010

[szerkesztés]

Ronnie O’Sullivan 2009–10-es szezonja a Shanghai Mastersszel kezdődött, amelyet meg tudott nyerni. A döntőig mindössze hat frame-et vesztett, Graeme Dottot 5–0-ra, Marco Fút 5–2-re, Ting Csün-hujt 5–3-ra, John Higginst pedig 6–1-re győzte le. A döntő végeredménye Liang Ven-po ellen 10–5 lett.[58] Ezután csatlakozott az újonnan megalakult sznúkerjátékosok szövetségéhez.[59] A következő pontszerzőn, a Grand Prix-n, egy szoros meccs után a második körben esett ki. A John Higgins elleni mérkőzés végeredménye 4–5 lett. A korábbi öt egymást követő győzelem után hatodszor már nem sikerült megvédenie Premier League-címét, miután a döntőben Shaun Murphy 7–3-ra legyőzte.[60] A UK Championshipen, a Matthew Stevens ellen győztesen megvívott mérkőzés után ismét kisebb botrányt okozott egy nyilatkozatával. Ebben a sznúkerszövetség leköszönő elnöke, Rodney Walker fémjelezte korszakot „rákos sejtnek” titulálta, amely „megfertőzte az egész játékot”, ezzel szemben alig várta az új elnök, Barry Hearn érkezését.[61] Az ezt követő két mérkőzését Peter Ebdon, majd Mark Selby ellen meg tudta nyerni (mindkétszer 9–3), mielőtt búcsúzott volna a további küzdelmektől a John Higginstől elszenvedett 9–8-as vereség után, annak ellenére, hogy 2–8-ról még sikerült egyenlítenie.[62]

A Masterst Neil Robertson 6–4-es legyőzésével kezdte, majd a folytatás Ebdon 6–3-ra történő kiütése volt.[63] Az elődöntőben Mark Williams búcsúztatta (6–5), ezzel hét éven belül hatodszor jutott be a Masters döntőjébe. Itt az előző évhez hasonlóan ismét Mark Selbyvel találkozott, ám ezúttal kikapott 10–9-re, hiába vezetett már 9–6-ra is.[64] A 2010-es Welsh Open az elődöntőben ért véget számára.

A China Openen már az első körben búcsúzott a szabadkártyás Tien Peng-fej miatt. A világbajnokságon az első körben egy másik kínaival, Liang Ven-póval találkozott, ám ezúttal győzni tudott, 10–7 arányban.[65] A következő körben Mark Williams búcsúztatta (13–11), majd a negyeddöntőben ismét Selbyvel került össze, aki ezúttal 13–11 arányban jobbnak bizonyult O’Sullivannél.[66][67]

2010–2011

[szerkesztés]

Első versenye ebben az évben az újonnan létrehozott PTC 1-es számú versenye volt. Itt a negyeddöntőig jutott, ahol sima, 4–0-s vereséget szenvedett Jamie Cope-tól.[68] Legközelebb a 4. versenyen vett részt, itt a döntőig jutott, ám ott 4–3-ra kikapott Barry Pinchestől.[69] A World Openen meglökte tizedik maximum breakjét, amivel beállította Stephen Hendry rekordját.[70] Később ezen a versenyen sikerült legyőznie Jimmy White-ot (3–1), Hendryt (3–1), Stephen Maguire-t (3–1) és Peter Ebdont (3–1) is, így döntőt játszhatott. Ellenfele Neil Robertson volt, a győzelmet végül ausztrál ellenfele szerezte meg, 5–1-re verte az ausztrál az angolt.

Megnyerte a 2010-es Premier League Snookert. Az egész tornát veretlenül játszotta végig, majd az elődöntőben és a döntőben is győzni tudott, előbb Robertsont győzte le 5–1-re, majd a döntőben 7–1 arányban múlta felül Shaun Murphyt.[71][72] Ezzel tizennégy év alatt már kilencedik Premier League-elsőségét gyűjtötte be. A UK Championshipen viszont már az első körben kiesett Stuart Bingham ellen.[73]

A Mastersen már az első körben kikapott Mark Allentől.[74] A Snooker Shoot-Out elnevezésű tornán az elődöntőig jutott, itt Robert Milkinstől szenvedett vereséget.[75] A következő két pontszerző tornán egyaránt az első kör jelentette számára a végállomást, előbb a Welsh Openen, majd a China Openen, mindkétszer Ryan Day ellen. A világbajnokság a negyeddöntőben, a John Higgins elleni 13–10-es vereség után fejeződött be számára.[76]

2011–2012

[szerkesztés]
Ronnie O’Sullivan a 2012-es German Masters serlegével

A 2011–12-es szezont rögtön egy kispontszerző győzelemmel kezdte, miután megnyerte az az évi Players Tour Championship első versenyét. A döntőben Joe Perry volt az ellenfél, akit 4–0-ra győzött le.[77] A Paul Hunter Classicon meglökte tizenegyedik maximum breakjét, így már egyedül áll ennek a ranglistának az élén.[78] Ezen a versenyen egyébként az elődöntőig jutott, ám ott 4–3-as vereséget szenvedett Mark Selbytől.[79] A Shanghai Mastersen a második körig jutott, ahol 5–3-ra kikapott Anthony Hamiltontól.[80] A 7-es számú PTC-versenyt, a Kay Suzanne Memorial Trophyt ismét megnyerte, Matthew Stevens 4–2-es legyőzésével.[81] A 9-es versenyen Antwerpenben ismét döntőbe jutott, ám ott 4–3-ra kikapott Judd Trumptól.[82] A 10-es számú versenyen az első fordulóban kiesett, a 11-es és a 12-es számú versenyeken nem indult, azonban még így is második helyen állt a PTC-k összesített kereseti listáján.[83] Ebben az idényben sikerült megnyernie karrierje tizedik Premier League-tornáját is.[84] A döntőig vezető úton a legnevesebb ellenfél, akit legyőzött, Mark Williams volt. A döntőben a kínai Ting Csün-hujt verte 7–1 arányban.[85] A UK Championshipen a második körben esett ki, miután 6–5-ös vereséget szenvedett a későbbi győztes Trumptól.[86] A Mastersen ismét Trump parancsolt megálljt neki, ezúttal 6–2-re, a negyeddöntőben győzte le.[87] A következő verseny a German Masters volt. Itt kis híján már az első körben kiesett Andrew Higginson ellen, ám 0–4-es hátrányból végül 5–4-re győzni tudott. Később Joe Perryt (5–1), Matthew Stevenst (5–3) és Stephen Leet (6–4) is felülmúlta, hogy a döntőben Stephen Maguire-rel találkozhasson. A döntő délután lebonyolított része után 5–3-as hátrányba került skót ellenfelével szemben, valamint az első este megrendezett frame-et is elvesztette. Innen sikerült felkapaszkodnia, és 9–7-re diadalmaskodnia. Nagypontszerző versenyen ez volt az első győzelme a 2009-es Shanghai Masters óta, döntőbe pedig a 2010-es World Open után került először.[88] Ezt követően elődöntős volt a Welsh Openen, negyeddöntős a China Openen, előbbin Mark Selby, utóbbin Maguire ellen esett ki.[89][90]

O’Sullivan a 2012-es világbajnokságon megszerezte negyedik bajnoki trófeáját, miután a döntőben 18–11-re verte Allister Cartert.[91] Az első három körben egyaránt világbajnokokon keresztül vezetett az útja. Az első körben a China Openen diadalmaskodó Peter Ebdont, a másodikban Mark Williamst, a negyeddöntőben pedig Neil Robertsont győzte le, 10–4, 13–6 és 13–10 arányban.[92] Az elődöntőben Matthew Stevenst rendkívül simán, 17–10 arányban győzte le, a döntőben pedig Carter legyőzésével Ray Reardon 1978-as sikere óta a legidősebb világbajnok lett 36 évével és 5 hónapjával.[93][94] A mérkőzés nyolcadik frame-jében lökött 141-es breakje a világbajnokságok döntőinek legnagyobbika.[95][96]

2012–2013

[szerkesztés]

2012. június 6-án a biliárdszövetség kiadott egy közleményt, hogy O’Sullivan nem írta alá a minden évben megújított játékosszerződést. Ez azt jelenti, hogy amíg nem írja alá a kontraktust, a jövőben addig egyetlen, a szövetség által szervezett tornán sem indulhat.[97] Később saját indoklásából kiderül, hogy a szerződést túl keménynek tartja, és már egy olyan pontján van karrierjének, amikor családja miatt nem írja alá az okiratot.[98][99] A kontraktust végül augusztus hetedikén írta alá, szeptemberben pedig elindult a harmadik PTC-versenyen, ahol azonban 2–0-s és 3–2-es vezetés után kikapott Simon Bedfordtól, 4–3-ra.[100]

A Shanghai Masters után, pályafutása során először kiesett a legjobb tizenhat, vagyis kiemelést élvező játékos közül, ez addig az újonc szezonját kivéve soha nem fordult elő vele.[12][101][102] A visszatérés végül rövid életűnek bizonyult, ugyanis az International Championship elnevezésű, újonnan indult tornára Kínába végül orvosa tanácsára nem utazott el.[103][104] Ezt követte pár nappal később a nyilatkozat, miszerint a szezon összes hátralévő versenyéről visszalépett, és nem is fog indulni azokon.[105] Február közepén dőlt el, hogy a világbajnokságra visszatér, és kísérletet tesz arra, hogy megvédje címét.[106][107] Ez végül sikerült is neki, miután a döntőben 18–12-re legyőzte a honfitárs, meglepetésember Barry Hawkinst.[108] A döntő 15. frame-jében lökött 103-asa a 128. Crucible-ben lökött százas breakje volt, ezzel megdöntötte Stephen Hendry ide vonatkozó rekordját, amely 127 volt addig.[109] Ez a döntő folyamán végül egészen 131-ig ugrott.[110] Döntőbeli teljesítményével az egyetlen olyan játékos lett, aki egy fináléban hat százast tudott lökni, és mindössze a harmadik Steve Davis és Hendry után, akinek a Crucible-éra alatt sikerült megvédenie világbajnoki címét.[108] A folyamatosan neki szegezett, a visszavonulását firtató kérdésekre eleinte egyértelmű igennel felelt, és elmondása szerint csak erre a vb-re tért vissza, későbbi nyilatkozataiban már azt mondta, mindenképp el fog indulni néhány versenyen, mert imádja a sportot, és a következő évi világbajnokságon való indulást sem zárta ki.[111][112]

2013–2014

[szerkesztés]
A Paul Hunter Classic megnyerése után

A 2013–2014-es idényt a világranglista tizenkilencedik helyezettjeként kezdhette meg.[113] Az első pontszerző tornát, a Wuxi Classicot személyes okokra hivatkozva lemondta nem sokkal azelőtt, hogy a selejtezőben Michael Wasley-vel kellett volna megmérkőznie.[114] Júniusban részt vett a Bulgarian Openen, ami tizenöt hónap után az első, Brit szigeteken kívüli torna volt, amelyen elindult, azonban megnyernie nem sikerült, miután az elődöntőben kikapott John Higginstől 4–2-re.[115] Augusztusban bejelentette, mely tornákon fog elindulni a szezon során: ezek a UK Championship, a German Masters, a Masters, a Welsh Open és a világbajnokság voltak, utóbbin megpróbálta megvédeni címét.[116] Nem sokkal később egy meglepő, 4–1-es vereséget szenvedett a European Tour harmadik állomásán, a Bluebell Wood Openen Peter Linestól,[117] azonban a következő tornát, a Paul Hunter Classicot meg tudta nyerni, a döntőben Gerard Greene-t legyőzve 4–0-ra.[118] Az International Championshipre bár kvalifikálta magát, a legjobb 32 között búcsúzni kényszerült, miután kikapott Liangtól 6–4-re.[119] Az Antwerp Openen ismét döntőbe tudott jutni, azonban Selbytől 4–3-as vereséget szenvedett, pedig 3–1-re is vezetett.[120] A Champion of Champions elnevezésű tornán Tinget és Robertsont is döntő frame-ben győzte le, majd a döntőben Stuart Binghamet múlta felül 10–8 arányban.[121] A UK Championshipen a negyeddöntőig jutott, ahol az általa korábban legyőzött Bingham állta útját.[122]

Egy autogramosztás alkalmával, miután nem tudta kvalifikálni magát a German Mastersre

A Masters első körében magabiztosan legyőzte Robert Milkinst (6–1),[123] a következő körben pedig ennél is megsemmisítőbb vereséget mért Ricky Waldenre. A végeredmény 6–0 lett, azonban beszédesebb adat az 556 szerzett pont, melyet úgy szerzett, hogy Waldennek eközben egyet sem sikerült. Ezzel Ting rekordját adta át a múltnak, aki a 2007-es Premier League Snooker idején szerzett 495 pontot válasz nélkül.[124][125][126] Miután az elődöntőben Stephen Maguire-t is legyőzte, elmondhatta magáról, hogy az ő nevéhez fűződik a legtöbb (10) döntős szereplés a Mastersen. Ebben az összevetésben Hendry rekordját döntötte meg.[127][128][129] A döntőben a címvédő Selby várt rá, azonban már a finálé első szakaszában kényelmes, 7–1-es előnyt épített fel magának, amit az esti szakaszban sem adott ki a keze közül. 10–4-es győzelme ötödik Masters-sikerét jelentette pályafutása során.[130] Januárban a szövetség hatezer, valamint három Twitter-bejegyzéséért további 1000-1000 fontra büntette őt, amiért az indoklás szerint azok ártottak a szövetség és a sport jó hírnevének.[131] Az egyikben a fogadási botrány volt O'Sullivan témája, a másikban a szellemi teljesítményt fokozó szerek használatára tért ki, míg a harmadik a szövetség indoklása szerint egyszerűen sértő volt rájuk nézve.[132] Ugyancsak ezer fontra büntették Jan Verhaas játékvezető inzultálásáért. A szituáció Verhaas kérése után alakult ki, aki megkérte O'Sullivant, hogy tűrje be az ingjét. Később O'Sullivan elnézést kért az incidensért, viselkedését pedig azzal indokolta, hogy extrém meleg volt a mérkőzés helyszínén.[133][134]

A Welsh Open nyolcaddöntőjében ismét legyőzte Waldent,[135] majd Higgins sem jelentett neki akadályt (5–1),[136] és az elődöntőben sem hagyott alább a lendülete, itt Barry Hawkins (6–2) sem tudott komoly ellenállást kifejteni ellene.[136] A döntőben Ting ellen kellett helytállnia, és végül simán, 9–3-ra győzte le a kínait, huszonhatodik tornagyőzelmét aratva ezzel (Walesben ez volt a harmadik sikere).[137][138] Az utolsó frame-ben sikerült egy újabb maximum breaket löknie, ezzel pedig 12 ilyennel immár egyedül állt a vonatkozó ranglista élén.[139][140] Az az évi Players Tour Championship alapszakaszában másodikként zárt,[141][142] így bejutott a torna nagydöntőjébe. Bár az első körön túljutott, a nyolcaddöntőben meglepetésre 4–3-as vereséget szenvedett Ju Te-lútól, annak ellenére, hogy 140-es breaket is lökött, ami a torna legmagasabbja is lett.[143][144]

A világbajnokságnak címvédőként vághatott neki, ennek megfelelően is indított, Robin Hull 10–4-es legyőzésével.[145] A második körben, Joe Perry ellen az első két szakasz után egyaránt hátrányban volt, azonban végül fordítani tudott, és nagy nehézségek árán, 13–11-es végeredménnyel innen is továbbjutott.[146] Ezt követően Shaun Murphy ellen annyira sima győzelmet aratott (13–3), hogy a programját meg tudta rövidíteni az esti szakasszal, ugyanis anélkül is megnyerte a meccset.[147] Az elődöntőben ismét legyőzte Hawkinst (17–7), így 2013-hoz hasonlóan ismét eljutott a döntőig, pályafutása során már hatodszor.[148] Itt jól kezdett Selby ellen, vezetett is 10–5-re, innentől kezdve azonban 12-ből 10 frame-et elvesztett, és máris hátrányba került. A végeredmény végül 18–14 lett Selby javára, ez pedig O'Sullivan első vereségét jelentette a világbajnoki döntőkben.[149] A döntőről hazafelé tartva fiával Leicestertől nem messze autóbalesetet szenvedett, azonban a baleset szerencsés kimenetelű volt, és egyikük sem sérült meg.[150][151] A világbajnokság után az új, ranglistapontok helyett pénzdíjon alapuló ranglistán O'Sullivan negyedikként fejezte be az idényt.[152]

2014–2015

[szerkesztés]

A 2014–2015-ös szezont a Paul Hunter Classicon kezdte, azonban a nyolcaddöntőben 4–2-re kikapott Tian Peng-fej ellen.[153] Első pontszerző tornája a Shanghai Masters volt, itt azonban ismét nem tudott nyerni, Alan McManus állította meg őt egy 5–3-as győzelemmel.[154]

Tőle szokatlan módon részt vett a Kínában megrendezett International Championshipen is, miután a selejtezőben le tudta győzni James Cahillt.[155] Bár az első körben még megszenvedett Ben Woollaston ellen (6–4), a következő két ellenfelét, Anthony McGillt és Li Hangot egyaránt 6–1-es, magabiztos győzelemmel tudta le.[156] A negyeddöntőben azzal a Mark Williamsszel találkozott, aki akkor már tizenkét éve nem tudta őt legyőzni. Ez a hosszú rossz sorozat ezen az összecsapáson megszakadt, ugyanis hiába vezetett O'Sullivan 3–0-ra is, Williams végül fordítani tudott, és 6–5-tel tovább is jutott.[157] Ezt követően címvédőként indulhatott a Champion of Championson. Első meccsét 4–2-re nyerte Stuart Bingham ellen, majd meggyőző játékkal, egy frame-et sem átengedve 6–0-ra lépte le Marco Fút. Az elődöntőben játszotta legszorosabb meccsét Ting ellen (6–4), a rendkívül magas színvonalú döntőben pedig Judd Trumpot múlta felül 10–7 arányban. O'Sullivan a finálé során négyszer is százasnál nagyobb breaket lökött, tizenegyszer pedig ötven fölé jutott. A UK Championship negyedik körében megszerezte karrierje tizenharmadik maximum breakjét Matthew Selt ellen.[158] Három nappal később már a tornagyőzelmet ünnepelhette, miután a döntőben ismét győzni tudott Trump ellen, ezúttal 10–9-re. A finálét törött bokával játszotta, miután futás közben megsérült, ennek ellenére 5–1-re és 9–4-re is vezetett. Ezt követően Trump sorozatban öt frame-et is meg tudott nyerni, azonban a döntő játszma ismét O'Sullivané lett.[159][160]

A Masters negyeddöntőjében, Fu ellen meglökte karrierje 776. százas breakjét, ezzel megdöntötte a korábbi örök rivális Stephen Hendry rekordját. A közönség a teljesítményt vastapssal jutalmazta, majd a meccs is jól alakult, ugyanis 6–1-re győzni tudott a hongkongi ellen.[161] Addigi jó teljesítményét tekintve meglepően simán, 6–1-re kikapott Neil Robertsontól az elődöntőben, ez pedig első elődöntős vereségét jelentette összes masterses fellépése közül. Ezzel a vereséggel egy másik sorozata is megszakadt, ugyanis ekkor már tizenöt találkozó óta veretlen volt.[162]

A világbajnokságon eleinte ismét jól szerepelt. Az első körben Craig Steadmant 10–3-ra, a másodikban pedig Matthew Stevenst 13–5-re győzte le. A következő körben azonban kiesett, ugyanis Stuart Bingham 13–9 arányban jobbnak bizonyult nála.[163] A torna során Steadman ellen megsértette az öltözködési szabályokat, ugyanis levette az általa kényelmetlennek ítélt cipőjét, és egy ideig zokniban játszott.[164] A Stevens elleni meccsen más miatt látszott frusztráltnak, egy elrontott lökés után úgy rávágott a dákóval az asztalra, hogy a dákó kis híján kettétört.[165] A negyeddöntőben egyszer a krétáját használta ahhoz, hogy megfelelően pozicionáljon egy lökést, azonban Terry Camilleri nem büntette meg ezért az esetért, viszont az angol közvetítésben részt vevő Ken Doherty korábbi világbajnok és Michaela Tabb (Camilleri egykori kollégája) szerint is hétpontos büntetést érdemelt volna ezért.[166][167]

2015–2016

[szerkesztés]

Az idény elején részt vett a Pink Ribbon elnevezésű tornán, ahol profik játszanak amatőrök ellen, és végül meg is nyerte a tornát, a döntőben Darryn Walkert legyőzve.[168] A Pink Ribbont követően közel nyolc hónapig nem játszott, kóros álmatlanságra hivatkozva, emiatt pedig nem tudta megvédeni címeit sem a Champion of Championson, sem a UK Championshipen.[169][170][171] Bár nem játszott, azért a tornák közelében ott maradt, ugyanis a UK Championship idején debütált az Eurosport szakkommentátoraként a sportág másik nagy alakja, Jimmy White mellett.[172] Az első verseny, amin a kihagyás után elindult, a 2016-os German Masters volt. Itt az első körben 5–1-es győzelmet aratott Hamza Akbar felett, azonban következő meccsén kikapott Stuart Carringtontól.[173][174]

Januárban A Brit Birodalom Rendje tisztikeresztjét (OBE) kapta meg kitüntetésként, a snookerért tett szolgálataiért.

A Champions League első csoportjában elérte karrierje nyolcszázadik százas breakjét is Barry Hawkins ellen, majd legyőzte Ricky Waldent és Robert Milkinst is, így megnyerte csoportját.[175] A Masters az előző évekhez hasonlóan ismét jól alakult számára. Az első körben Williamst (6–5),[176] a negyeddöntőben Selbyt (6–3),[177] az elődöntőben pedig Binghamet (6–3) győzte le, így karrierje során immár tizenegyedszer jutott be a Masters döntőjébe.[178] Itt Hawkins volt az ellenfele, akit 10–1-re sikerült felülmúlnia, ezzel pedig hatodszor nyert ezen a tornán – ugyanannyiszor, mint Stephen Hendry.[179]

A Welsh Open első körében 4–1-re legyőzte Barry Pinchest. A találkozó során megvolt a lehetősége egy maximum breakre, azonban az utolsó előtti piroshoz a rózsaszínt választotta színesnek, így csak a 146 jött neki össze. Később a döntését azzal indokolta, hogy a maximum breakért járó tízezer fontos pénzdíj nem érte meg az erőfeszítést. A szövetség elnöke, Barry Hearn elfogadhatatlannak és a sportág iránti tiszteletlenségnek nevezte ezt a megállapítást.[180] Második körös meccse, amelyet 4–0-ra megnyert, mindössze harminckilenc percig tartott, ezalatt kínai ellenfele összesen harminckilenc pontot tudott szerezni.[181] A következő körben Jimmy Robertson ellen is csak 55 perc kellett a győzelem eléréséhez, ezalatt 300 pontot szerzett úgy, hogy közben Robertson egyet sem.[182][183] A nyolcaddöntőben Ju Te-lu ellen 4–1-es sikert aratott,[184] majd a világelső Selby ellen aratott nagyon sima, 5–1-es győzelmet.[185] Az elődöntőben is sikerült győznie, ezúttal Joe Perry ellen, 6–3-ra.[186] Bár a döntő első szakaszában 5–3-as hátrányban volt Neil Robertsonhoz képest, este mind a hat frame-et megnyerte, így negyedszer nyerte meg a Welsh Opent, beállítva John Higgins rekordját.[187] Higginst egyébként nem csak ebben az összevetésben érte utol, hanem abban is, hogy a skóthoz (és Steve Davishez) hasonlóan huszonnyolcadik pontszerzőtorna-győzelmét aratta.[188]

A Champions League alatt, Mark Williams ellen megszakadt huszonhat meccses győzelmi sorozata. A World Grand Prix első körében kiesett Michael Holt ellen.[189]

A médiában

[szerkesztés]

Először a brentwoodi Phoenix FM nevű rádiócsatornánál szerepelt a médiában, a Midweek Matchzone című műsorban, melynek társházigazdája volt Chris Hooddal.[190]

2014 márciusában az Eurosport szerződtette őt mint a sznúker globális nagykövetét.[191] A szerződés értelmében saját műsort is kapott, „The Ronnie O'Sullivan Show” címmel, amelyben meccseket elemez, játéktippeket ad, valamint más sznúkerjátékosokkal készít interjúkat. Ezen felül saját blogja volt a világbajnokság alatt az Eurosport honlapján, valamint mobilalkalmazásán.[192]

2015-ben és 2016-ban szakkommentátortként is tevékenykedett, a UK Championshipen és a German Mastersen.

Játékstílusa

[szerkesztés]

Gyorsan és rendkívül támadó szellemben játszik. Nagyon jó breaképítő, és ha arra kényszerül, jó a taktikai játékban is, bár elmondása szerint nem szereti az ilyen jellegű, adott esetben hosszúra nyúló frame-eket.[193] Amennyiben meg tudja szerezni és később tartani a vezetést, ritkán hibázik, azonban néhány frame elvesztése után képes rendkívül demoralizáltan játszani.[194]

Jobbkezes, azonban ha a játékhelyzet úgy hozza, képes közel olyan jól játszani a bal kezével is. Legjobb balkezes játékát az 1996-os vb-n a kanadai Alain Robidoux ellen játszotta. Robidoux, tudván azt, hogy O’Sullivan jobbkezes, megvádolta őt azzal, hogy nem adta meg a kellő tiszteletet irányába. O’Sullivan válasza erre az volt, hogy jobban tudott bal kézzel játszani, mint Robidoux jobbal. Később emiatt egy felfüggesztett büntetést kapott, amit azzal válthatott ki, ha a következő mérkőzésen is ugyanolyan jól játszik bal kézzel, bebizonyítandó azt, hogy nem csak az aktuális ellenfele iránti tiszteletlenségből játszott így. A Rex Williams elleni mérkőzés első három frame-jét így játszotta, és miután mind a hármat megnyerte, Robidoux korábbi panaszai ellenére végül nem kapott büntetést.[195]

Megítélése

[szerkesztés]

Sokan a sznúker történetének egyik legtehetségesebb játékosának tartják.[196][197][198] Bizonyos megmozdulásai után a valaha volt legnagyobb játékosnak tartják, azonban ezt a képet számtalanszor rombolta már le magáról teljesen érdektelen vagy magabiztosság nélküli játékával.[18][199][200][201][202][203]

A sportág egyik legnépszerűbb játékosa, egyfajta „showman”.[204][205] Nagy szerepe volt a sznúker népszerűségének növelésében a 2000-es évek elején.[197][206][207] Saját magáról azt mondja, hogy szereti kiszolgálni a mindenkori nézőközönséget.[208] Népszerűségét tekintve gyakran Alex Higginshez és Jimmy White-hoz hasonlítják.[209]

Magánélete

[szerkesztés]

A szakértők rendkívül maximalistának és önkritikusnak tartják, még győzelem esetén is.[52][210][211] depressziós, valamint korábban drogproblémái is voltak.[212]

Anyja szicíliai származású.[213] Barátnője Jo Langley, akivel az anonim narkotikumfüggők csoportjában ismerkedett meg.[214] Két gyerekük van, Lily Jo (2006. február) és Ronnie (2007. június).[215] Egy korábbi kapcsolatából is van egy lánya, Taylor-Ann (1997).

2003-ban számos hírforrás arról számolt be, hogy az iszlám vallásra tért át. Később bebizonyosodott, hogy ezek a híresztelések hamisak voltak.[216][217][218] Mutat érdeklődést a buddhizmus felé is, többször jelent meg a londoni buddhista központban.[219] Ennek ellenére saját magáról azt nyilatkozza, hogy nem tartozik egyik felekezethez sem.[220]

Hobbija az autóversenyzés. 2004-ben feltűnt a Top Gear nevű brit televíziós sorozatban, egy Suzuki Liana volánjánál.[221] Ugyancsak a műsorhoz köthető, hogy egy alkalommal ő és Stig egyaránt a saját műfajukban rendeztek gyorsasági versenyt. A győztes végül O’Sullivan lett, aki gyorsabban tisztított meg egy sznúkerasztalt négy piros és az összes színes golyótól, mint ahogyan Stig körbeért a Top Gear tesztpályáján O’Sullivan Mercedes Benz SL 500-asával. 2009 augusztusában részt vett a Volkswagen Racing Cup egy tesztjén, melynek első felében egy kipördülés miatt nem ért el értékelhető eredményt, a másodikban a középmezőnyben, tizennegyedikként zárt.[222][223]

Statisztikája szezononként

[szerkesztés]
Torna neve 1992/
93 		1993/
94 		1994/
95 		1995/
96 		1996/
97 		1997/
98 		1998/
99 		1999/
00 		2000/
01 		2001/
02 		2002/
03 		2003/
04 		2004/
05 		2005/
06 		2006/
07 		2007/
08 		2008/
09 		2009/
10 		2010/
11 		2011/
12 		2012/
13 		2013/
14 		2014/
15 		2015/
16
Helyezés[12] UR[224] 57 9 3 8 7 3 4 4 2 1 3 1 1 3 5 1 1 3 11 9 19 4 5
Pontszerző tornák
Shanghai Masters Nem rendezték meg VL D Gy VL 2k – – 1k –
International Championship Nem rendezték meg VL 2k ND –
UK Championship 1k Gy ND ND 1k Gy VL ND ED Gy ND ED 2k 1k ND Gy 2k ED 1k 2k – ND Gy –
German Masters[nb 1] Nem rendezték meg 1k Gy ED NP Nem rendezték meg VL Gy – Sel ND Sel
Welsh Open 1k 1k ND 2k 2k 4k ED 3k 2k 2k ND Gy W 2k ND D 2k ED 1k ED – Gy 3k Gy
World Grand Prix[nb 2] 1k 1k ND 1k 2k 3k 3k ND D ND ED 2k Gy D ND D ND 2k D VL – – NP
Players Championship Nem rendezték meg NB VL NB 2k NB NB
China Open (sznúker)[nb 3] Nem rendezték meg NP 2k Gy Gy ND Nem rendezték meg VL 1k ED 1k ND 1k 1k ND – – VL –
Világbajnokság 1k 2k ND ED 2k ED ED 1k Gy ED 1k Gy ND ED ND Gy 2k ND ND Gy Gy D ND
Nem pontszerző tornák
Champion of Champions Nem rendezték meg Gy Gy –
Masters – Szk Gy D D ND ND ND 1k ND ND D Gy D Gy 1k Gy D 1k ND – Gy ED Gy
Championship League Nem rendezték meg – – Csk Csk – – – VL D
Változó lebonyolítású tornák
Shoot-Out Nem rendezték meg ED – – – 2k –
Korábbi pontszerző tornák
Dubai Classic[nb 4] Sel ED ED 1k Gy Nem rendezték meg
Malta Grand Prix Nem rendezték meg Nem pontszerző ND NP Nem rendezték meg
Thailand Masters[nb 5] 2k 1k D 2k ED 2k 1k 1k 2k ED NP Nem rendezték meg NP Nem rendezték meg
Scottish Open[nb 6] 2k Sel 3k 1k ND Gy 2k Gy 2k 2k 3k ND Nem rendezték meg Kp Nem rendezték meg
British Open Sel Gy D ED 1k ND 3k ED ND ED 3k D ED Nem rendezték meg
Irish Masters Nem pontszerző Gy ND Gy NR NP Nem rendezték meg
Malta Cup[nb 7] ND D ED 1k 1k NR 1k Nem rendezték meg ND Gy ND 2k – 1k NP Nem rendezték meg
Northern Ireland Trophy Nem rendezték meg NP D ND Gy Nem rendezték meg
Korábbi nem pontszerző versenyek
China Open[nb 3] Nem rendezték meg ED Pontszerző Nem rendezték meg Pontszerző
Champions Cup[nb 8] Nem rendezték meg ND Gy D D D ED Gy Csk Nem rendezték meg
Scottish Masters – – SF ED QF QF W QF Gy D Gy Nem rendezték meg
Northern Ireland Trophy Nem rendezték meg 1k Pontszerző Nem rendezték meg
Irish Masters – ND 1k ND ED Kiz ND ED Gy ND Pontszerző NR Gy Nem rendezték meg
Premier League[nb 9] Csk Csk Csk Csk Gy Csk ED ED Gy Gy ED – Gy Gy Gy Gy Gy D Gy Gy – Nem rendezték meg
World Grand Prix Nem rendezték meg D P
Jelmagyarázat
Sel Kiesett a selejtezőben #k a verseny korai köreiben esett ki
(Szk = szabadkártyás kör, Csk = csoportkör) 		ND kiesett a negyeddöntőben
ED kiesett az elődöntőben D kiesett a döntőben Gy megnyerte a tornát
NK nem kvalifikálta magát a tornára – nem vett részt a tornán VL visszalépett a tornán való indulástól
Kiz kizárták a tornáról
NR / Nem rendezték meg a tornát nem rendezték meg
NP / Nem pontszerző a torna (már nem) pontszerző
P / Pontszerző a torna (már) pontszerző
KP / Kispontszerző a torna (már csak) kispontszerző

Döntők

[szerkesztés]

Pontszerzőkön: 63 (40 megnyert, 18 elvesztett)

[szerkesztés]
Jelmagyarázat
Világbajnokság (7–1)
UK Championship (8–1)
Egyéb (25–15)
Kimenetel # Év Torna Ellenfél Eredmény Forrás
Győztes 1. 1993 UK Championship SCO Hendry, StephenStephen Hendry 10–6 [225]
Vesztes 1. 1993 European Open SCO Hendry, StephenStephen Hendry 5–9 [226]
Győztes 2. 1994 British Open THA Wattana, JamesJames Wattana 9–4 [227]
Vesztes 2. 1995 Thailand Open THA Wattana, JamesJames Wattana 6–9 [228]
Vesztes 3. 1995 British Open SCO Higgins, JohnJohn Higgins 6–9 [227]
Győztes 3. 1996 Asian Classic ENG Morgan, BrianBrian Morgan 9–8 [229]
Győztes 4. 1996 German Open CAN Robidoux, AlainAlain Robidoux 9–7 [226]
Győztes 5. 1997 UK Championship (2) SCO Hendry, StephenStephen Hendry 10–6 [225]
Győztes 6. 1998 Scottish Open SCO Higgins, JohnJohn Higgins 9–5 [230]
Győztes 7. 1999 China Open ENG Lee, StephenStephen Lee 9–2 [231]
Győztes 8. 2000 Scottish Open (2) WAL Williams, MarkMark Williams 9–1 [230]
Vesztes 4. 2000 Grand Prix WAL Williams, MarkMark Williams 5–9 [232]
Győztes 9. 2000 China Open (2) WAL Williams, MarkMark Williams 9–3 [231]
Győztes 10. 2001 Világbajnokság SCO Higgins, JohnJohn Higgins 18–14 [233]
Győztes 11. 2001 UK Championship (3) IRL Doherty, KenKen Doherty 10–1 [225]
Győztes 12. 2003 European Open SCO Hendry, StephenStephen Hendry 9–6 [226]
Győztes 13. 2003 Irish Masters SCO Higgins, JohnJohn Higgins 10–9 [234]
Vesztes 5. 2003 British Open (2) SCO Hendry, StephenStephen Hendry 6–9 [227]
Győztes 14. 2004 Welsh Open ENG Steve Davis 9–8 [235]
Győztes 15. 2004 Világbajnokság (2) SCO Graeme Dott 18–8 [233]
Győztes 16. 2004 Grand Prix ENG McCulloch, IanIan McCulloch 9–5 [232]
Győztes 17. 2005 Welsh Open (2) SCO Hendry, StephenStephen Hendry 9–8 [235]
Győztes 18. 2005 Irish Masters (2) WAL Stevens, MatthewMatthew Stevens 10–8 [234]
Vesztes 6. 2005 Grand Prix (2) SCO Higgins, JohnJohn Higgins 2–9 [232]
Vesztes 7. 2006 Northern Ireland Trophy CHN Ting Csün-huj 6–9 [236]
Vesztes 8. 2007 Grand Prix (3) HKG Fu, MarcoMarco Fu 6–9 [232]
Győztes 19. 2007 UK Championship (4) SCO Maguire, StephenStephen Maguire 10–2 [225]
Vesztes 9. 2008 Welsh Open ENG Selby, MarkMark Selby 8–9 [235]
Győztes 20. 2008 Világbajnokság (3) ENG Carter, AliAli Carter 18–8 [233]
Győztes 21. 2008 Northern Ireland Trophy ENG Harold, DaveDave Harold 9–3 [236]
Vesztes 10. 2008 Shanghai Masters ENG Walden, RickyRicky Walden 8–10 [231]
Győztes 22. 2009 Shanghai Masters CHN Liang Ven-po 10–5 [231]
Vesztes 11 2010 World Open (4) AUS Robertson, NeilNeil Robertson 1–5 [237]
Győztes 23. 2012 German Masters SCO Maguire, StephenStephen Maguire 9–7 [238]
Győztes 24. 2012 Világbajnokság (4) ENG Carter, AliAli Carter 18–11 [239]
Győztes 25. 2013 Világbajnokság (5) ENG Hawkins, BarryBarry Hawkins 18–12 [240]
Győztes 27. 2014 UK Championship (4) ENG Trump, JuddJudd Trump 10–9 [241]
Győztes 28. 2016 Welsh Open (4) AUS Robertson, NeilNeil Robertson 9–5 [242]
Vesztes 13. 2016 European Masters ENG Trump, JuddJudd Trump 8–9 [243]
Vesztes 14. 2016 UK Championship ENG Selby, MarkMark Selby 7–10 [244]
Győztes 29. 2017 English Open ENG Wilson, KyrenKyren Wilson 9–2 [245]
Győztes 30. 2017 Shanghai Masters (2) ENG Trump, JuddJudd Trump 10–3 [246]
Győztes 31. 2017 UK Championship (6) ENG Murphy, ShaunShaun Murphy 10–5 [247]
Győztes 32. 2018 World Grand Prix CHN Ting Csün-huj 10–3 [248]
Győztes 33. 2018 Players Championship ENG Murphy, ShaunShaun Murphy 10–4 [249]
Vesztes 15. 2018 Northern Ireland Open ENG Trump, JuddJudd Trump 7–9 [250]
Győztes 34. 2018 UK Championship (7) NIR Allen, MarkMark Allen 10–6 [251]
Győztes 35. 2019 Players Championship (2) AUS Neil Robertson 10–4 [252]
Győztes 36. 2019 Tour Championship AUS Neil Robertson 13–11 [253]
Vesztes 16. 2019 Northern Ireland Open ENG Judd Trump 7–9 [254]
Győztes 37. 2020 Világbajnokság (6) ENG Kyren Wilson 18–8 [255]
Vesztes 17. 2020 Northern Ireland Open ENG Judd Trump 7–9 [256]
Vesztes 18. 2020 Scottish Open ENG Mark Selby 3–9 [257]
Győztes 38. 2021 World Grand Prix AUS Neil Robertson 10–8 [258]
Győztes 39. 2022 Világbajnokság (7) ENG Judd Trump 18–13
Győztes 31. 2023 UK Championship (8) CHN Ting Csün-huj 10–7 [259]

Kispontszerzőkön: 6 (3 megnyert, 3 elvesztett)

[szerkesztés]
Kimenetel # Év Torna Ellenfél Eredmény Forrás
Vesztes 1 2010 PTC 4 ENG Pinches, BarryBarry Pinches 3–4 [260]
Győztes 1 2011 PTC 1 ENG Perry, JoeJoe Perry 4–0 [77]
Győztes 2 2011 PTC 7 – Kay Suzanne Memorial Trophy WAL Stevens, MatthewMatthew Stevens 4–2 [81]
Vesztes 2 2011 PTC 9 – Antwerp Open ENG Trump, JuddJudd Trump 3–4 [82]
Győztes 3 2013 PTC 4 – Paul Hunter Classic ENG Greene, GerardGerard Greene 4–0 [118]
Vesztes 3 2013 Antwerp Open (2) ENG Selby, MarkMark Selby 3–4 [120]

Nem pontszerzőkön: 57 (38 megnyert, 19 elvesztett)

[szerkesztés]
Jelmagyarázat
The Masters (8–6)
Champion of Champions (4–2)
Premier League (10–1)
Egyéb (16–10)
Kizárva (1)
Kimenetel # Év Torna Ellenfél Eredmény Forrás
Győztes 1 1993 Nescafé Extra Challenge THA Wattana, JamesJames Wattana [261] [262]
Győztes 2 1993 Benson and Hedges Championship SCO Lardner, JohnJohn Lardner 9–6 [263]
Győztes 3 1995 The Masters SCO Higgins, JohnJohn Higgins 9–3 [264]
Vesztes 1. 1995 Tenball ENG White, JimmyJimmy White 1–3 [265]
Győztes 5 1996 Charity Challenge SCO Higgins, JohnJohn Higgins 9–6 [266]
Vesztes 2 1996 The Masters SCO Hendry, StephenStephen Hendry 5–10 [264]
Vesztes 3 1997 Charity Challenge SCO Hendry, StephenStephen Hendry 8–9 [266]
Vesztes 4 1997 The Masters (2) ENG Steve Davis 8–10 [264]
Győztes 6 1997 European League SCO Hendry, StephenStephen Hendry 10–8 [267]
Győztes 7 1997 Riley Superstar International ENG White, JimmyJimmy White 5–3 [262]
Vesztes 5 1998 Charity Challenge (2) SCO Higgins, JohnJohn Higgins 8–9 [266]
Kizárva [268] 1998 Irish The Masters IRL Doherty, KenKen Doherty 9–3 [269]
Győztes 8 1998 Scottish The Masters SCO Higgins, JohnJohn Higgins 9–7 [270]
Vesztes 6 1999 Charity Challenge (3) SCO Higgins, JohnJohn Higgins 4–9 [266]
Vesztes 7 1999 Millenium Cup ENG Lee, StephenStephen Lee 2–7 [262]
Győztes 8 2000 Charity Challenge (2) WAL Williams, MarkMark Williams 7–5 [266]
Győztes 9 2000 Scottish The Masters (2) SCO Hendry, StephenStephen Hendry 9–6 [270]
Győztes 10 2001 Irish The Masters SCO Hendry, StephenStephen Hendry 9–8 [271]
Győztes 11 2001 Premier League Snooker (2) SCO Hendry, StephenStephen Hendry 9–7 [267]
Vesztes 8 2001 Scottish The Masters SCO Higgins, JohnJohn Higgins 6–9 [270]
Győztes 12 2002 Premier League Snooker (3) SCO Higgins, JohnJohn Higgins 9–4 [267]
Győztes 13 2002 Scottish The Masters (3) SCO Higgins, JohnJohn Higgins 9–4 [270]
Vesztes 9 2004 Masters (3) ENG Hunter, PaulPaul Hunter 9–10 [264]
Győztes 14 2005 Master (2) SCO Higgins, JohnJohn Higgins 10–3 [264]
Győztes 15 2005 Premier League Snooker (4) WAL Williams, MarkMark Williams 6–0 [267]
Győztes 16 2005 Premier League Snooker (5) SCO Hendry, StephenStephen Hendry 6–0 [267]
Vesztes 10 2006 The Masters (4) SCO Higgins, JohnJohn Higgins 9–10 [264]
Győztes 17 2006 Premier League Snooker (6) ENG White, JimmyJimmy White 7–0 [267]
Győztes 18 2007 The Masters (3) CHN Ting Csün-huj 10–3 [264]
Győztes 19 2007 Irish The Masters (2) ENG Hawkins, BarryBarry Hawkins 9–1 [272]
Győztes 20 2007 Premier League Snooker (7) SCO Higgins, JohnJohn Higgins 7–4 [267]
Győztes 21 2008 Premier League Snooker (8) ENG Selby, MarkMark Selby 7–2 [267]
Győztes 22 2009 The Masters (4) ENG Selby, MarkMark Selby 10–8 [264]
Vesztes 11 2009 Premier League Snooker ENG Murphy, ShaunShaun Murphy 3–7 [267]
Vesztes 12 2010 The Masters (5) ENG Selby, MarkMark Selby 9–10 [264]
Győztes 23 2010 Premier League Snooker (9) ENG Murphy, ShaunShaun Murphy 7–1 [267]
Vesztes 13. 2011 Power Snooker ENG Gould, MartinMartin Gould [nb 10] [273]
Győztes 24. 2013 Champion of Champions ENG Bingham, StuartStuart Bingham 10–8 [121]
Győztes 25. 2014 The Masters (5) ENG Selby, MarkMark Selby 10–4 [274]
Győztes 26. 2014 Champion of Champions (2) ENG Trump, JuddJudd Trump 10–7 [275]
Vesztes 14. 2015 World Grand Prix ENG Trump, JuddJudd Trump 7–10 [276]
Győztes 27. 2016 The Masters (6) ENG Hawkins, BarryBarry Hawkins 10–1 [277]
Vesztes 15. 2016 Champions League ENG Trump, JuddJudd Trump 2–3 [278]
Vesztes 16. 2016 Champion of Champions SCO John Higgins 7–10 [279]
Győztes 30. 2017 The Masters (7) ENG Joe Perry 10–7 [280]
Vesztes 17. 2017 Hong Kong Masters AUS Neil Robertson 3–6 [281]
Vesztes 18. 2017 Champion of Champions (2) ENG Shaun Murphy 8–10 [282]
Győztes 31. 2018 Shanghai Masters (3) ENG Barry Hawkins 11–9 [283]
Győztes 32. 2018 Champion of Champions (3) ENG Kyren Wilson 10–9 [284]
Vesztes 19. 2019 The Masters (6) ENG Judd Trump 4–10 [285]
Győztes 33. 2019 Shanghai Masters (4) ENG Shaun Murphy 11–9 [286]
Győztes 36. 2022 Hong Kong Masters HKG Marco Fu 6–4 [287]
Győztes 37. 2022 Champion of Champions (4) ENG Judd Trump 10–6
Winner 37. 2023 Shanghai Masters (5) BEL Luca Brecel 11–9
Winner 38. 2024 The Masters (8) ENG Ali Carter 10–7

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés]
  • Kelepce; ford. Pék Zoltán; Snooker Future Kft., Bp., 2017
  • Futás. Önéletrajz; közrem. Simon Hattenstone, ford. Pék Zoltán; Snooker Future Kft., Bp., 2018

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b „Rocket goes off again”, BBC Sport, 2006. december 14. (Hozzáférés: 2007. április 21.) 
  2. ↑ Ronnie O’Sullivan, Biography. Biography.com, 2007. április 21. [2013. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
  3. ↑ „Bad Boys: Ronnie O'Sullivan”, BBC Sport, 2003. május 7.. [2011. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. április 23.) 
  4. ↑ Gloucester MP plays snooker ace Ronnie O’Sullivan. thisisgloucestershire.co.uk. This is Gloucestershire, 2009. november 16. (Hozzáférés: 2011. február 16.)[halott link]
  5. ↑ Snooker's Leading Century Makers. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. [2013. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 30.)
  6. ↑ Ronnie O’Sullivan pályafutásának statisztikái
  7. ↑ Péter, Uj: Ronnie „The Rocket” O'Sullivan hatodszor is világbajnok snookerben. 444, 2020. augusztus 16. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  8. ↑ Rocket Ron eyes new wheels after a brilliant 147. This Is Local London, 2008. április 28. (Hozzáférés: 2008. május 6.)
  9. ↑ Snooker World Records. WWW Snooker. (Hozzáférés: 2012. március 28.)
  10. ↑ Hayton, Eric. The CueSport Book of Professional Snooker. Suffolk: Rose Villa Publications, 65. o. (2004). ISBN 9780954854904 
  11. ↑ a b c Various Snooker Records. Chris Turner's Snooker Archive. [2013. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 5.)
  12. ↑ a b c d Ranking History. WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  13. ↑ Yates, Phil. „Top five controversial incidents”, The Times, 2007. május 4. (Hozzáférés: 2007. június 22.) 
  14. ↑ „Bad Boys: Ronnie O’Sullivan”, BBC Sport, 2003. május 7. (Hozzáférés: 2006. június 15.) 
  15. ↑ Chowdhury, Saj. „O’Sullivan has no regrets”, BBC Sport, 2002. május 4. (Hozzáférés: 2007. április 21.) 
  16. ↑ Dee, John. „Snooker: Hendry talks up O’Sullivan ahead of Embassy clash”, The Daily Telegraph, Telegraph.co.uk, 2004. április 29. (Hozzáférés: 2010. február 19.) 
  17. ↑ Yates, Phil. „Hendry ready to resume O’Sullivan rivalry”, The Guardian, 2004. április 29. (Hozzáférés: 2007. június 16.) 
  18. ↑ a b „'Magic' Ronnie wows Reardon”, BBC Sport, 2004. május 2. (Hozzáférés: 2007. május 5.) 
  19. ↑ O’Sullivan angered by mind games. Sportling Life, 2004. május 4. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 5.)
  20. ↑ Jones, Clive. „O’Sullivan rides form wave”, BBC Sport, 2004. május 1. (Hozzáférés: 2007. május 5.) 
  21. ↑ „Hamilton hits out at O’Sullivan”, BBC Sport, 2005. április 28. (Hozzáférés: 2007. június 22.) 
  22. ↑ Everton, Clive. „O’Sullivan ground down and out”, The Guardian, 2005. április 28. (Hozzáférés: 2007. május 5.) 
  23. ↑ „Tired O’Sullivan considers break”, BBC Sport, 2005. április 27. (Hozzáférés: 2007. május 5.) 
  24. ↑ „O’Sullivan to play US pool events”, BBC Sport, 2005. október 5. (Hozzáférés: 2007. május 5.) 
  25. ↑ O’Sullivan takes time off to play pool in the US. The Scotsman, 2005. október 6. (Hozzáférés: 2007. május 5.)
  26. ↑ „King hands O’Sullivan shock loss”, BBC Sport, 2005. december 10. (Hozzáférés: 2007. május 7.) 
  27. ↑ „O’Sullivan avoids cue-tip censure”, BBC Sport, 2006. április 28. (Hozzáférés: 2007. május 5.) 
  28. ↑ Dott Stuns Rocket Ronnie. Sporting Life, 2006. április 29. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 5.)
  29. ↑ Cue more O’Sullivan controversy. The Scotsman, 2006. április 29. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 5.)
  30. ↑ Chowdhury, Saj. „O’Sullivan dismayed after defeat”, BBC Sport, 2006. április 29. (Hozzáférés: 2007. május 5.) 
  31. ↑ „O’Sullivan storms to record win”, BBC Sport, 2006. augusztus 19. (Hozzáférés: 2007. május 1.) 
  32. ↑ „O’Sullivan sorry for York walkout”, BBC Sport, 2006. december 14. (Hozzáférés: 2007. május 5.) 
  33. ↑ Steve Wilson. „Is Ronnie O’Sullivan the greatest of all time?”, The Telegraph, 2008. május 3.. [2008. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 6.) 
  34. ↑ O’Sullivan regret after walkout. This is London, 2006. december 15. [2011. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 26.)
  35. ↑ „O’Sullivan receives massive fine”, BBC Sport, 2007. május 31. (Hozzáférés: 2007. május 31.) 
  36. ↑ „O’Sullivan accepts walk-out fine”, BBC Sport, 2007. július 4. (Hozzáférés: 2009. május 18.) 
  37. ↑ Barden, Mark. „O’Sullivan tarnishes Masters win”, BBC Sport, 2007. január 16. (Hozzáférés: 2007. május 5.) 
  38. ↑ „O’Sullivan to escape Masters rap”, BBC Sport, 2007. január 17. (Hozzáférés: 2007. május 5.) 
  39. ↑ „Murphy slams O’Sullivan decision”, BBC Sport, 2007. január 20. (Hozzáférés: 2007. május 5.) 
  40. ↑ „Masters final – frame by frame”, BBC Sport, 2007. január 21. (Hozzáférés: 2008. május 6.) 
  41. ↑ „O’Sullivan draw fix claim denied”, BBC Sport, 2007. április 17. (Hozzáférés: 2007. április 21.) 
  42. ↑ „O’Sullivan fires 147 to pip Selby”, BBC Sport, 2010. február 20. (Hozzáférés: 2007. december 15.) 
  43. ↑ Kállai, Péter: Ronnie O’Sullivan nyerte az Egyesült Királyság Bajnokságát (magyar nyelven). Nemzeti Sport, 2007. december 7. (Hozzáférés: 2010. február 20.)
  44. ↑ Harlow, Phil. „O’Sullivan exits in Masters epic”, BBC Sport, 2010. február 20. (Hozzáférés: 2008. január 13.) 
  45. ↑ „Selby comeback stuns O’Sullivan”, BBC Sport, 2010. február 20. (Hozzáférés: 2008. február 17.) 
  46. ↑ Hendon, David. „O’Sullivan under fire after making lewd remarks”, The Guardian, 2008. március 27. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.) 
  47. ↑ „O’Sullivan punished for China behaviour”, The Times, 2008. június 9. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.) 
  48. ↑ Harris, Nick. „O’Sullivan pockets record ninth 147”, The Independent, 2008. április 29. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.) 
  49. ↑ „O’Sullivan 147 sees off Williams”, BBC Sport, 2008. április 28. (Hozzáférés: 2008. május 6.) 
  50. ↑ Maume, Chris. „Sport on TV: Cue Ronnie, conducting his music of the spheres”, The Independent, 2008. május 10. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.) 
  51. ↑ „Carter hits historic Crucible 147”, BBC Sport, 2008. április 29. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.) 
  52. ↑ a b Chowdhury, Saj. „O’Sullivan triumph 'not his best'”, BBC Sport, 2008. május 6. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.) 
  53. ↑ „Classy O’Sullivan wins NI Trophy”, BBC Sport, 2008. augusztus 31. (Hozzáférés: 2008. szeptember 1.) 
  54. ↑ „Dismal O’Sullivan falls to defeat”, BBC Sport, 2008. december 16. (Hozzáférés: 2008. december 16.) 
  55. ↑ 'Rocket' Fined For Quitting Frame. Sporting Life, 2009. augusztus 18. [2011. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 18.)
  56. ↑ „Contrite O’Sullivan handed fine”, BBC Sport, 2009. augusztus 7. (Hozzáférés: 2009. augusztus 18.) 
  57. ↑ „Awesome Allen shocks O’Sullivan”, BBC Sport, 2009. április 25. (Hozzáférés: 2009. április 25.) 
  58. ↑ „O’Sullivan seals Shanghai Masters”, BBC Sport, 2009. szeptember 12. (Hozzáférés: 2009. szeptember 12.) 
  59. ↑ Rocket Boost for Snooker Players Association. prosnookerblog.com. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
  60. ↑ „Murphy ends Ronnie's reign”, Sky Sports, 2009. november 30. (Hozzáférés: 2009. november 30.) 
  61. ↑ Ronnie Slams Snooker's Old Regime. Supreme Snooker, 2009. december 8. [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 8.)
  62. ↑ Ashenden, Mark. „John Higgins edges Ronnie O’Sullivan to make UK final”, BBC Sport, 2009. december 12. (Hozzáférés: 2009. december 14.) 
  63. ↑ „O’Sullivan through to Masters semi-final”, BBC News, 2010. január 12. (Hozzáférés: 2010. január 12.) 
  64. ↑ „Mark Selby shocks Ronnie O’Sullivan at Masters final”, BBC Sport, 2010. január 18. (Hozzáférés: 2010. január 20.) 
  65. ↑ O’Sullivan survives scare. EuroSport, 2010. április 19. (Hozzáférés: 2010. április 19.)
  66. ↑ Brilliant O’Sullivan marches on. Eurosport, 2010. április 26. (Hozzáférés: 2010. április 26.)
  67. ↑ Superb Selby stuns O’Sullivan. Eurosport, 2010. április 28. [2012. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 1.)
  68. ↑ Star Xing Pai PTC 1. WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. február 26.)
  69. ↑ Star Xing Pai PTC 4. WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. február 26.)
  70. ↑ „Ronnie O’Sullivan hits cheeky 147 break in World Open”, BBC Sport, 2010. szeptember 20. (Hozzáférés: 2010. szeptember 20.) 
  71. ↑ 2010 PartyCasino.com Premier League Snooker League Stage Results. Premier League Snooker. [2012. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 18.)
  72. ↑ 2010 PartyCasino.com Premier League Snooker Play-Offs. Premier League Snooker. [2010. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 27.)
  73. ↑ „Ronnie O’Sullivan loses to Stuart Bingham in UK Champs”, BBC Sport, 2010. december 6. (Hozzáférés: 2010. december 6.) 
  74. ↑ Everton, Clive. „Mark Allen condemns Ronnie O’Sullivan to first-round defeat in Masters”, The Guardian, 2011. január 11. (Hozzáférés: 2011. január 11.) 
  75. ↑ Caesarscasino.com World Snooker Shoot Out. WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
  76. ↑ „World Championship scores and schedule”, BBC Sport, BBC, 2011. április 22. (Hozzáférés: 2011. április 29.) 
  77. ↑ a b Players Tour Championship Event One (2011). WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. június 22.)
  78. ↑ Rocket Hits Max At PTC. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association. (Hozzáférés: 2011. augusztus 27.)
  79. ↑ Players Tour Championship Event Four (2011). WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. június 28.)
  80. ↑ Shanghai Masters (2011). WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. július 24.)
  81. ↑ a b Players Tour Championship Event Seven (2011). WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. szeptember 13.)
  82. ↑ a b Players Tour Championship Event Nine (2011). WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. október 24.)
  83. ↑ Order of Merit 2011/2012. WWW Snooker, 2011. október 9. (Hozzáférés: 2011. október 9.)
  84. ↑ Super Rocket takes tenth PLS title. premierleaguesnooker.com. Matchroom Sport. [2012. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  85. ↑ PartyCasino.com Premier League (2011). WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  86. ↑ UK Championship (2011). WWW Snooker. (Hozzáférés: 2011. október 12.)
  87. ↑ 2012 Masters draw. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  88. ↑ Ronnie O'Sullivan/Stephen Maguire in German Masters final. BBC Sport. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
  89. ↑ 2012 Welsh Open draw and format. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association. (Hozzáférés: 2012. február 19.)
  90. ↑ 2012 China Open results. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association. (Hozzáférés: 2012. március 24.)
  91. ↑ Ben Dirs: World Snooker final 2012: Ronnie O'Sullivan wins fourth title. BBC Sport, 2012. május 7. (Hozzáférés: 2012. május 8.)
  92. ↑ Betfred.com World Championship (2012). Snooker.org. (Hozzáférés: 2012. május 4.)
  93. ↑ O'Sullivan vs Stevens World Championship 2012. BBC. (Hozzáférés: 2012. május 5.)
  94. ↑ Ronnie O'Sullivan reaches exquisite heights to defeat Neil Robertson. The Guardian, 2012. május 3. (Hozzáférés: 2012. május 5.)
  95. ↑ O'Sullivan rockets to seven-frame lead as Carters' Crucible challenge crumbles. Daily Mail, 2012. május 7. (Hozzáférés: 2012. május 8.)
  96. ↑ Superb O'Sullivan claims fourth world title. Eurosport, 2012. május 7. (Hozzáférés: 2012. május 8.)
  97. ↑ World Snooker Statement – Ronnie O’Sullivan. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  98. ↑ Ronnie O’Sullivan: statement. grovesnooker.co.uk. Grove Leisure. (Hozzáférés: 2012. június 8.)
  99. ↑ Ronnie O'Sullivan to 'take some time off' from snooker. BBC Sport. (Hozzáférés: 2012. június 9.)
  100. ↑ Ronnie O'Sullivan slumps to defeat to world No 76 Simon Bedford in first match since winning worlds. Daily Mail. (Hozzáférés: 2012. november 2.)
  101. ↑ Snooker: Ronnie O'Sullivan drops out of top 16 for first time. Irish Independent. (Hozzáférés: 2012. szeptember 26.)
  102. ↑ Rankings after the Shanghai Masters 2012 (PDF). World Snooker. World Professional Billiards and Snooker Association. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 25.)
  103. ↑ O'Sullivan Withdraws From International Championship. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association. (Hozzáférés: 2012. október 28.)
  104. ↑ Ronnie O’ Sullivan withdraws from the International Championschip. Grove Snooker. (Hozzáférés: 2012. október 28.)
  105. ↑ World Snooker Statement – Ronnie O’Sullivan. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association. (Hozzáférés: 2012. november 6.)
  106. ↑ Ronnie O'Sullivan to defend snooker world title. BBC Sport. (Hozzáférés: 2013. február 26.)
  107. ↑ O'Sullivan to defend world title. Eurosport UK. (Hozzáférés: 2013. február 26.)
  108. ↑ a b Dirs, Ben: Ronnie O'Sullivan beats Barry Hawkins to retain World title. BBC Sport, 2013. május 6. (Hozzáférés: 2013. május 6.)
  109. ↑ Ronnie O'Sullivan leads Barry Hawkins in World final. BBC Sport. (Hozzáférés: 2013. május 5.)
  110. ↑ Buzás, Gábor: Hiperdöntő (hungarian nyelven). Eurosport HU. [2013. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 7.)
  111. ↑ Speck, Ivan: 'I don't miss snooker one bit': Ronnie ready to quit the game AGAIN after setting up Trump semi at the Crucible. Daily Mail. (Hozzáférés: 2013. május 4.)
  112. ↑ Ronnie O'Sullivan won't rule out World Championship title defence despite earlier suggestions of retirement. RTÉ Sport, 2013. május 6. (Hozzáférés: 2013. május 7.)
  113. ↑ The World Professional Billiards & Snooker Association official World Snooker ranking list for the 2013/2014 season (PDF). worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association. [2013. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 8.)
  114. ↑ Ronnie O'Sullivan withdraws last-minute from first event of season. Eurosport UK, 2013. május 27. (Hozzáférés: 2013. május 31.)
  115. ↑ John Higgins wins Bulgarian Open and O'Sullivan reaches semi-finals. BBC Sport, 2013. június 9. (Hozzáférés: 2013. június 28.)
  116. ↑ Drake, Thom. „O'Sullivan WILL defend world title as snooker king reveals season schedule”, Daily Mail, 2013. augusztus 16. (Hozzáférés: 2013. augusztus 18.) 
  117. ↑ Dawes, Mike. „O'Sullivan's return to the table ends in defeat in Doncaster as Lines causes shock”, Daily Mail, 2013. augusztus 16. (Hozzáférés: 2013. augusztus 18.) 
  118. ↑ a b European Tour Event Four (2013). Snooker.org. (Hozzáférés: 2013. július 29.)
  119. ↑ International Championship (2013). Snooker.org. (Hozzáférés: 2013. szeptember 25.)
  120. ↑ a b European Tour Event Seven (2013). Snooker.org. (Hozzáférés: 2013. november 11.)
  121. ↑ a b 888casino Champion of Champions (2013). Snooker.org. (Hozzáférés: 2013. november 23.)
  122. ↑ UK Championship: Ronnie O'Sullivan loses to Stuart Bingham. BBC Sport, 2013. december 5. (Hozzáférés: 2013. december 5.)
  123. ↑ UK Championship: Masters 2014: Ronnie O'Sullivan eases past Robert Milkins. BBC Sport, 2014. január 17. (Hozzáférés: 2014. január 14.)
  124. ↑ McGovern, Thomas: Awesome O'Sullivan Smashes Record. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association, 2014. január 17. (Hozzáférés: 2014. január 17.)
  125. ↑ Ronnie O'Sullivan beats Ricky Walden 6–0 to reach Masters semi. BBC Sport, 2014. január 17. (Hozzáférés: 2014. január 17.)
  126. ↑ O'Sullivan romps to record points haul victory, Maguire through. ESPN, 2014. január 17. (Hozzáférés: 2014. január 17.)
  127. ↑ Masters 2014: Mark Selby to face Ronnie O'Sullivan in final. BBC Sport, 2014. január 18. (Hozzáférés: 2014. január 18.)
  128. ↑ O'Sullivan wins fifth Masters title. Daily Express, 2014. január 19. (Hozzáférés: 2014. január 20.)
  129. ↑ O'Sullivan Into Tenth Masters Final. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association, 2014. január 18. (Hozzáférés: 2014. február 12.)
  130. ↑ Ronnie O'Sullivan wins fifth Masters title by beating Mark Selby. BBC Sport, 2014. január 19. (Hozzáférés: 2014. január 19.)
  131. ↑ WPBSA Statements – Ronnie O’Sullivan. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association, 2014. január 22. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  132. ↑ Ronnie O'Sullivan is fined £6,000 over Twitter comments. The Guardian, 2014. január 22. (Hozzáférés: 2014. február 3.)
  133. ↑ Ronnie O'Sullivan fined for comments on Twitter. Daily Express, 2014. január 23. (Hozzáférés: 2014. február 3.)
  134. ↑ Snooker: Ronnie O'Sullivan hit with fine over Twitter rage. BBC Sport, 2014. január 22. (Hozzáférés: 2014. február 3.)
  135. ↑ Welsh Open: Ronnie O'Sullivan wins, Maguire suffers shock exit. BBC Sport, 2014. február 27. (Hozzáférés: 2014. február 28.)
  136. ↑ a b Ronnie O'Sullivan reaches Welsh Open semi-finals. BBC Sport, 2014. február 28. (Hozzáférés: 2014. február 28.)
  137. ↑ 'Rocket' Ronnie O'Sullivan crowns Welsh Open triumph with brilliant 147 maximum. Wales Online. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  138. ↑ Ronnie O'Sullivan beats Ding Junhui in Welsh Open final. BBC Sport, 2014. március 2. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  139. ↑ Magical Maximum Seals Rocket Triumph. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association, 2014. március 2. (Hozzáférés: 2014. december 2.)
  140. ↑ „Ronnie O’Sullivan wins Welsh Open with 12th maximum”, The Daily Telegraph, 2014. március 3. (Hozzáférés: 2014. március 3.) 
  141. ↑ Order of Merit after the Gdynia Open (ET8) 2014 (PDF). worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association, 2014. február 10. [2014. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 15.)
  142. ↑ European Order of Merit 2013/2014. Snooker.org. (Hozzáférés: 2014. február 9.)
  143. ↑ Wyldecrest Park Homes Players Championship Grand Final (2014). Snooker.org. (Hozzáférés: 2014. március 14.)
  144. ↑ Players Championship: century breaks. worldsnookerdata.com. World Professional Billiards and Snooker Association. [2014. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 29.)
  145. ↑ World Snooker Championship: Ronnie O'Sullivan beats Hull. BBC Sport, 2014. május 5. (Hozzáférés: 2014. április 19.)
  146. ↑ Ronnie O'Sullivan into World Snooker Championship quarters. BBC Sport, 2014. április 26. (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  147. ↑ Nunns, Hector: O'Sullivan blows Murphy away. Inside Snooker, 2014. április 30. (Hozzáférés: 2014. április 30.)
  148. ↑ Ronnie O'Sullivan eases past Barry Hawkins as quest to regain title continues. Irish Independent, 2014. május 2. (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  149. ↑ World Snooker final: Mark Selby beats Ronnie O'Sullivan 18–14. BBC Sport, 2014. május 5. (Hozzáférés: 2014. május 5.)
  150. ↑ Ronnie O'Sullivan and six-year-old son in car crash hours after World Snooker final. Daily Mail, 2014. május 6. (Hozzáférés: 2014. május 6.)
  151. ↑ Ronnie O'Sullivan in M1 car crash on way home from snooker final. BBC Sport, 2014. május 6. (Hozzáférés: 2014. május 6.)
  152. ↑ World Rankings. WPBSA, 2014. május 8.
  153. ↑ Paul Hunter Classic 2014 (ET2) draw & results (PDF). World Professional Billiards and Snooker Association, 2014. augusztus 24. [2014. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 24.)
  154. ↑ Shanghai Masters: Ronnie O'Sullivan falls to Alan McManus. BBC Sport, 2014. szeptember 8. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
  155. ↑ International Championships. World Snooker . (Hozzáférés: 2014. november 1.)
  156. ↑ Williams and O'Sullivan into Quarters. World Snooker . (Hozzáférés: 2014. november 1.)
  157. ↑ Williams beat O'Sullivan in China. BBC Sport . (Hozzáférés: 2014. november 1.)
  158. ↑ Hafez, Shamoon: UK Championship 2014: Ronnie O'Sullivan makes 147 break. BBC Sport, 2014. december 4. (Hozzáférés: 2014. december 4.)
  159. ↑ Shamoon, Hafez: UK Championship final: Ronnie O'Sullivan beats Judd Trump. BBC Sport, 2014. december 7. (Hozzáférés: 2014. december 7.)
  160. ↑ O'Sullivan Wins UK Classic. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association, 2014. december 7. (Hozzáférés: 2014. december 7.)
  161. ↑ Ronnie O'Sullivan passes Stephen Hendry's century record on his way to thrashing Marco Fu in Masters quarter-finals. Daily Mail. (Hozzáférés: 2015. január 18.)
  162. ↑ Neil Robertson sweeps Ronnie O’Sullivan aside to reach Masters final. The Guardian. (Hozzáférés: 2015. január 18.)
  163. ↑ World Championship: Ronnie O'Sullivan stunned by Bingham. BBC Sport, 2005. április 29.
  164. ↑ Ronnie O’Sullivan plays first-round world championship match in his socks. The Guardian, 2015. április 21.
  165. ↑ Ronnie O'Sullivan nearly snaps cue but leads Matthew Stevens. EuroSport, 2015. április 25.
  166. ↑ World Championship: Ronnie O'Sullivan chalk incident closed. BBC Sport, 2015. április 29.
  167. ↑ World Championship would be poorer without O'Sullivan - Hendry. BBC Sport, 2015. április 29.
  168. ↑ O'Sullivan in the Pink. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association, 2015. július 20. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
  169. ↑ Ronnie O'Sullivan will not defend Champion of Champions title. BBC Sport, 2015. október 12.
  170. ↑ Ronnie O’Sullivan will not defend UK Snooker Championship title. The Guardian, 2015. október 29.
  171. ↑ Ronnie O'Sullivan: I'm listening to my doctor. Insomnia makes it difficult for me to make 20 break. EuroSport, 2015. október 15.
  172. ↑ Ronnie O'Sullivan to make full punditry debut live on Eurosport for UK Championship. EuroSport, 2015. október 29.
  173. ↑ Ronnie O'Sullivan: Five-time world champion wins on tour return. BBC Sport, 2015. december 19.
  174. ↑ Ronnie O'Sullivan loses to Stuart Carrington in Masters qualifier. BBC Sport, 2015. december 20.
  175. ↑ Ronnie O'Sullivan hits 800th century break in Championship League. BBC Sport, 2016. január 5.
  176. ↑ Masters: Ronnie O'Sullivan beats Mark Williams in first round. BBC Sport, 2016. január 12.
  177. ↑ Masters: Ronnie O'Sullivan through to Masters semis. BBC Sport, 2016. január 14.
  178. ↑ Masters: Ronnie O'Sullivan to play Barry Hawkins in final. BBC Sport, 2016. január 16.
  179. ↑ Masters: Ronnie O'Sullivan beats Barry Hawkins to win sixth title. BBC Sport, 2016. január 17.
  180. ↑ Ronnie O'Sullivan criticised after turning down 'too cheap' 147 at Welsh Open. BBC Sport, 2016. február 16. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
  181. ↑ Rapid Rocket Punishes Peng. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association, 2016. február 16. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
  182. ↑ 'Bored' O'Sullivan Into Last 16. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association, 2016. február 17. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
  183. ↑ Ronnie O'Sullivan, John Higgins and Mark Selby win at Welsh Open. BBC Sport, 2016. február 17. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
  184. ↑ Ronnie O'Sullivan wins at Welsh Open but John Higgins is out. BBC Sport, 2016. február 18. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
  185. ↑ Ding Junhui tumbles out after making 147 as Ronnie O'Sullivan coasts into last four. EuroSport, 2016. február 19. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
  186. ↑ Ronnie O'Sullivan to play Neil Robertson in Welsh Open final. BBC Sport, 2016. február 20. (Hozzáférés: 2016. február 20.)
  187. ↑ Ronnie O'Sullivan beats Neil Robertson to win a fourth Welsh Open title. BBC Sport, 2016. február 21. (Hozzáférés: 2016. február 21.)
  188. ↑ Rocket Romps to Welsh Title. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association, 2016. február 21. (Hozzáférés: 2016. február 21.)
  189. ↑ Ronnie O'Sullivan to play in World Grand Prix in Wales. BBC Sport, 2016. február 24. (Hozzáférés: 2016. március 1.)
  190. ↑ Midweek Matchzone on Phoenix FM. Phoenix FM. (Hozzáférés: 2015. június 15.)
  191. ↑ O’Sullivan takes up TV challenge. The Times (Málta), 2014. március 10. (Hozzáférés: 2014. március 13.)
  192. ↑ Snooker – Ronnie O'Sullivan signs for Eurosport. Eurosport UK, 2014. március 7. (Hozzáférés: 2014. március 13.)
  193. ↑ David, Alan. „Ding breaks test limits of O’Sullivan's patience”, The Guardian, 2006. augusztus 21. (Hozzáférés: 2007. május 1.) 
  194. ↑ Thorne, Willie. „How to beat Ronnie O’Sullivan”, BBC Sport, 2005. február 21. (Hozzáférés: 2007. május 1.) 
  195. ↑ Controversial frame Ronnie O' Sullivan vs Alain Robidoux-96. YouTube, 2009. április 9. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
  196. ↑ World Snooker Player Profiles – Ronnie O’Sullivan. Sporting Life, 2005. március 31. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 22.)
  197. ↑ a b „No ordinary genius”, BBC Sport, 2001. május 1. (Hozzáférés: 2007. április 22.) 
  198. ↑ Steve Davis hails 'genius' champion Ronnie O’Sullivan. Daily Record, 2008. május 7. (Hozzáférés: 2010. január 28.)
  199. ↑ Warren, Dan. „O’Sullivan 'may be greatest'”, BBC Sport, 2004. május 4. (Hozzáférés: 2007. április 22.) 
  200. ↑ „Superb Higgins blows Rocket away”, BBC Sport, 2005. október 16. (Hozzáférés: 2007. április 22.) 
  201. ↑ „Whirlwind Q&A”, BBC Sport, 2007. április 20. (Hozzáférés: 2007. május 1.) 
  202. ↑ Honeyball, Lee. „O’Sullivan no value in wide-open contest”, The Guardian, 2007. április 19. (Hozzáférés: 2007. április 22.) 
  203. ↑ Broadbent, Rick. „O’Sullivan feels in touch with better of the two Ronnies”, The Times, 2007. április 20. (Hozzáférés: 2007. április 22.) 
  204. ↑ „White stuns O’Sullivan”, BBC Sport, 2001. február 8. (Hozzáférés: 2007. május 3.) 
  205. ↑ „Ronnie O’Sullivan”, BBC Sport, 2002. január 21. (Hozzáférés: 2007. május 3.) 
  206. ↑ Hattenstone, Simon. „Ronnie's runner”, The Guardian, 2006. december 15. (Hozzáférés: 2007. május 5.) 
  207. ↑ Ronnie O’Sullivan On the Spot. BBC Sport, 2003. május 19. (Hozzáférés: 2007. május 5.)
  208. ↑ Duncan, John. „Rocket fired up to conquer a new world”, The Guardian, 2006. július 29. (Hozzáférés: 2007. május 3.) 
  209. ↑ A Forgószél, amely mindent elsöpört, csak a Crucible Színházat nem (1. rész). Nemzeti Sport, 2011. június 27. [2012. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
  210. ↑ „O’Sullivan calls for support”, BBC Sport, 2002. november 12. (Hozzáférés: 2007. április 17.) 
  211. ↑ „Awesome O’Sullivan wins Masters”, BBC Sport, 2005. február 20. (Hozzáférés: 2007. április 21.) 
  212. ↑ „Tale of two Ronnies”, BBC Sport, 2001. május 8. (Hozzáférés: 2007. április 21.) 
  213. ↑ „Ronnie love child; Snooker champ meets the secret daughter he always denied was his”, HighBeam Research, 2001. május 17.. [2012. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. szeptember 29.) 
  214. ↑ „Ronnie O’Sullivan on how he changed his life”, The Observer, 2004. október 31. (Hozzáférés: 2007. április 21.) 
  215. ↑ Ronnie wieder Papa (német nyelven). Eurosport, 2004. június 13. [2008. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 13.)
  216. ↑ O’Sullivan denies Muslim claim. BBC Sport. (Hozzáférés: 2011. szeptember 12.)
  217. ↑ Hattenstone, Hattenstone: O’Sullivan denies conversion to Islam. The Guardian. (Hozzáférés: 2011. szeptember 12.)
  218. ↑ Rocket Man: Ronnie O’Sullivan interview. BBC South Yorkshire, 2004. április 27. (Hozzáférés: 2008. május 6.)
  219. ↑ „Pocket calculator”, The Guardian, 2004. október 31. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.) 
  220. ↑ Inside Sport. BBC. BBCWorld News. 2008. december 8. 20.
  221. ↑ Top Gear. Suzuki, 2009. augusztus 14. [2010. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.)
  222. ↑ Ronnie Turb-O’Sullivan. Global Snooker, 2009. augusztus 14. [2009. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.)
  223. ↑ O’Sullivan Puts The Wheels In Motion. Snooker Scene Blog, 2009. augusztus 16. (Hozzáférés: 2009. augusztus 17.)
  224. ↑ Az új Main Tour-játékosoknak nincs pozíciójuk.
  225. ↑ a b c d Turner, Chris: UK Championship. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  226. ↑ a b c Turner, Chris: Major European Tournaments. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archvie. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  227. ↑ a b c Turner, Chris: British Open (including British Gold Cup, Yamaha Organs Trophy and Yamaha International Masters). cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  228. ↑ Turner, Chris: Thailand Open, Thailand Classic, Thailand Masters. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chri Turner's Snooker Archive. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  229. ↑ Turner, Chris: Other Asia Ranking Events. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  230. ↑ a b Turner, Chris: Scottish Open. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 11.)
  231. ↑ a b c d Turner, Chris: Major Snooker Events in China. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archvie. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  232. ↑ a b c d Turner, Chris: Professional Players Tournament, Grand Prix, LG Cup. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  233. ↑ a b c Turner, Chris: World Professional Championship. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. [2013. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  234. ↑ a b Turner, Chris: Irish Masters. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  235. ↑ a b c Turner, Chris: Welsh Open. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  236. ↑ a b Turner, Chris: Northern Ireland Trophy. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 11.)
  237. ↑ Turner, Chris: World Open. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. [2012. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 11.)
  238. ↑ 2012 PartyPoker.net German Masters results. worldsnooker.com. World Professional Billiards and Snooker Association. (Hozzáférés: 2012. február 1.)
  239. ↑ http://www.dailymail.co.uk/sport/othersports/article-2140941/World-snooker-championships-2012-Ronnie-OSullivan-wins-fourth-title.html
  240. ↑ Betfair World Championship (2013). Snooker.org. (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  241. ↑ Coral UK Championship (2014). Snooker.org. (Hozzáférés: 2014. december 7.)
  242. ↑ BetVictor Welsh Open (2016). Snooker.org. (Hozzáférés: 2016. február 22.)
  243. ↑ European Masters (2016). [2013. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 22.)
  244. ↑ UK Championship (2016). [2013. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 3.)
  245. ↑ Dafabet English Open (2017). Snooker.org. [2017. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 23.)
  246. ↑ Juss Sports Shanghai Masters (2017). Snooker.org. [2017. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 18.)
  247. ↑ Betway UK Championship (2017). Snooker.org. [2017. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 10.)
  248. ↑ Ladbrokes World Grand Prix (2018). Snooker.org. [2018. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 25.)
  249. ↑ Ladbrokes Players Championship (2018). Snooker.org. [2018. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 25.)
  250. ↑ BetVictor Northern Ireland Open (2018). Snooker.org. [2018. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 19.)
  251. ↑ Betway UK Championship (2018). Snooker.org. [2018. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 10.)
  252. ↑ Coral Players Championship (2019). Snooker.org. [2019. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 11.)
  253. ↑ Coral Tour Championship (2019). Snooker.org. [2019. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 25.)
  254. ↑ 19.com Northern Ireland Open (2019). Snooker.org. (Hozzáférés: 2019. november 17.)
  255. ↑ https://www.nemzetisport.hu/egyeb_egyeni/sznuker-vb-ronnie-osullivan-hatodszor-a-vilag-tetejen-2778435/
  256. ↑ Northern Ireland Open (2020). (Hozzáférés: 2020. november 23.)
  257. ↑ Scottish Open (2020). (Hozzáférés: 2020. december 13.)
  258. ↑ Ronnie O'Sullivan hatalmas hajrával szerezte meg 38. pontszerző trófeáját (magyar nyelven). Eurosport HU, 2021. december 20. (Hozzáférés: 2021. december 30.)
  259. ↑ https://www.wst.tv/rocket-capture-eighth-uk-crown/
  260. ↑ Turner, Chris: PTC. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archvie. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 11.)
  261. ↑ A győztes körmérkőzéses rendszer után került ki.
  262. ↑ a b c Turner, Chris: Other Non-Ranking and Invition Events (First held 1990–1999). cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  263. ↑ Turner, Chris: Benson & Hedges Championship, The Masters Qualifying Tournament. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 11.)
  264. ↑ a b c d e f g h i Turner, Chris: Masters.html The Masters. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archvie. (Hozzáférés: 2011. március 18.)[halott link]
  265. ↑ Wildcat Lanes and Game Center. weber.edu. [2014. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 23.)
  266. ↑ a b c d e Turner, Chris: Liverpool Victoria Charity Challenge, Champions Sup. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. [2012. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 11.)
  267. ↑ a b c d e f g h i j Turner, Chris: Premier / Matchroom League. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archvie. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  268. ↑ Eredetileg 9–3-as győzelmet aratott, később azonban drogfogyasztás miatt kizárták.
  269. ↑ O'Sullivan stripped of Irish title
  270. ↑ a b c d Turner, Chris: Scottish The Masters. cajt.pwp.blueyonder.co.uk. Chris Turner's Snooker Archive. [2012. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  271. ↑ 2001 CueTracker – Irish Masters
  272. ↑ Hendon, David. „O’Sullivan smashes 147 on way to Irish The Masters title”, The Guardian, 2007. március 12. (Hozzáférés: 2010. március 8.) 
  273. ↑ 2011 Power Snooker Masters. powersnooker.com. [2011. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 22.)
  274. ↑ The Masters snooker 2014: Scores, results and schedule. BBC Sport. [2014. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 15.)
  275. ↑ Dafabet Champion of Champions (2014). Snooker.org. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  276. ↑ 888.com World Grand Prix (2015). Snooker.org. (Hozzáférés: 2015. március 22.)
  277. ↑ Dafabet The Masters (2016). Snooker.org. (Hozzáférés: 2016. január 18.)
  278. ↑ Championship League - Winners' Group (2016). Snooker.org. (Hozzáférés: 2016. március 3.)
  279. ↑ Dafabet Champion of Champions (2016). Snooker.org. [2016. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 12.)
  280. ↑ Dafabet The Masters (2017). Snooker.org. [2016. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 22.)
  281. ↑ Hong Kong Masters (2017). Snooker.org. [2017. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 24.)
  282. ↑ 188BET Champion of Champions (2017). Snooker.org. [2017. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 13.)
  283. ↑ Shanghai Masters (2018). Snooker.org. [2019. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 16.)
  284. ↑ ManBetX Champion of Champions (2018). Snooker.org. [2018. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 12.)
  285. ↑ Dafabet Masters (2019). Snooker.org. [2019. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 21.)
  286. ↑ Shanghai Masters (2019). Snooker.org. [2019. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 15.)
  287. ↑ Bisset, Roddy: Rocket Soars To Hong Kong Title (amerikai angol nyelven). World Snooker , 2022. október 9. (Hozzáférés: 2022. október 9.)

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ A torna korábban German Open néven futott (1995/1996–1997/1998)
  2. ↑ A torna neve volt Grand Prix (1992/1993–2000/2001 és 2004/2005–2009/2010), LG Cup (2001/2002–2003/2004), World Open (2010/2011) és Haikou World Open (2011/2012–2013/2014) is.
  3. ↑ a b 1997 és 1999 között China International.
  4. ↑ Korábban Thailand Classic vagy Asian Classic.
  5. ↑ Korábban Asian Open (1992/1993) és Thailand Open (1993/1994–1996/1997).
  6. ↑ Korábban International Open (1992/1993–1996/1997) és Players Championship (2003/2004)
  7. ↑ Korábban European Open (1992/1993–1996/1997, 2001/2002–2003/2004) és Irish Open (1998/1999)
  8. ↑ Korábban Charity Challenge (1994/1995–1998/1999)
  9. ↑ Korábban European League (1992/1993–1996/1997)
  10. ↑ This format was based on points. O'Sullivan lost 258–286.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ronnie O’Sullivan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Ronnie O'Sullivan
A Wikimédia Commons tartalmaz Ronnie O’Sullivan témájú médiaállományokat.
  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ronnie_O’Sullivan&oldid=27473688”