Rjazany

Rjazany (Рязань)
Rjazany címere Rjazany zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Rjazanyi terület
Alapítás éve	1095
Polgármester	Vitalij Jevgenyjevics Artyomov
Irányítószám	390000–390048
Körzethívószám	4912
Testvérvárosok	Lista Bressuire Keszong Kruševac Lovecs Münster Novyy Afon Omiš Ostrów Mazowiecka Hszücsou Alessandria Breszt Genova
Népesség
Teljes népesség	523 203 fő (2023. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+03:00
Elhelyezkedése
é. sz. 54° 37′ 48″, k. h. 39° 44′ 33″54.63, 39.7425
Rjazany Pozíció a Rjazanyi terület térképén
Rjazany weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rjazany témájú médiaállományokat.

Rjazany (oroszul: Рязань) város Oroszország európai részén, a Központi szövetségi körzetben; a Rjazanyi terület közigazgatási, gazdasági és kulturális központja.

Lakossága: 525 062 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Fekvés, éghajlat

A Kelet-európai-síkság központi, alacsonyan fekvő vidékén fekszik, Moszkvától mintegy 180 km-re délkeletre. A város az erdőzóna és az erdős sztyepp határán helyezkedik el, az Oka jobb parti részén, a folyó közvetlen közelében. A városon folyik keresztül az Oka mellékfolyója, a Trubezs. Sok a kisebb tó, egy részük az Oka mellékágainak lefűződéséből alakult ki.

Az éghajlat mérsékelten kontinentális, viszonylag meleg nyárral. A januári középhőmérséklet -7,5 °C, a júliusi 19,2 °C. A valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet -40,9 °C (1940. január), a legmagasabb 39,5 °C (2010. augusztus). A csapadék évi mennyisége 575 mm, a legtöbb csapadék júliusban és októberben érkezik. A tavaszi árvizek a két folyó találkozásánál az árteret teljesen elöntik.

Történeti áttekintés

Első írásos említése Perejaszlavl (Perejaszlavl-Rjazanszkij) néven 1301-ből való; egy későbbi forrás azonban arról tudósít, hogy a települést 1095-ben alapították. Az Oka középső folyása mentén kialakult Rjazanyi fejedelemség székhelye a mai várostól 50 km-re délkeletre fekvő Rjazany volt (maradványai ma Sztaraja Rjazanyban, azaz régi Rjazany-ban találhatók). Ezt 1237-ben a mongol-tatár csapatok elpusztították, a székhely szerepét egy idő után Perejaszlavl-Rjazanszkij vette át. 1301-ben és 1342-ben a moszkvai fejedelem csapatai ostromolták, 1365-ben és 1379-ben mongol-tatár hadak égették fel, de a települést újjáépítették, védműveit a 14. század végére megerősítették.

1521-től a moszkvai államhoz tartozott és a 16. században az állam határán kialakított védővonal részeként megőrizte védelmi szerepét. 1708-tól a Moszkvai kormányzóság része, 1719-ben közigazgatási központ, 1796-ban a Rjazanyi kormányzóság székhelye lett; közben 1778-ban hivatalosan is fölvette a Rjazany nevet (de már korábbi írásos források is gyakran ezen a néven említik).

1801-ben nyomda kezdte meg működését, 1838-ban megjelent az első újság. 1863-ban megnyílt a várost Moszkvával összekötő vasútvonal. 1860-ban a városnak 21 600 lakosa volt, a 20. század elejére lélekszáma körülbelül a duplájára, majd 1939-re ismét a duplájára nőtt (95 000 fő). A városi kórház 1905-ben, az első erőmű 1913-ban, 1918-ban pedig tanárképző főiskola létesült.

Miután a szovjet időszakban a kormányzóságokat megszüntették, 1929-ben Rjazany a Moszkvai terület egyik körzeti központja, a következő évben járási székhelye, végül az 1937-ben megalakított Rjazanyi terület központja lett.

A háborús évek előtt a városban jellemzően könnyűipari, élelmiszeripari, fafeldolgozó üzemek működtek. A háború utáni években az erőteljes iparosítás következtében Rjazany nagy ipari, elsősorban nehézipari központtá változott. Az ipar növekedése maga után vonta a népesség, a kommunális szolgáltatások növekedését, trolibuszhálózat és új lakónegyedek kiépítését.

Gazdaság

Rjazany környékén nincsenek nagyobb mennyiségben kitermelhető ásványi nyersanyagok, a város gazdaságát elsősorban a feldolgozóipar jellemzi. Az ipar meghatározó ágazatai: a kőolajfeldolgozás és az ahhoz kapcsolódó vegyipar, a nehézgépgyártás és a korszerű műszeripar. A város vállalatai adják a Rjazanyi terület ipari termelésének több mint a felét. A nagy iparvállalatok jelentős megrendelője a hadsereg.

• Az olajfinomító a város kedvező földrajzi elhelyezkedése következtében kulcspozíciót tölt be a Központi Gazdasági Körzet kőolajtermékekkel való ellátásában.

• A háború utáni években alapított Rjazanyi Szerszámgépgyárban CNC szerszámgépeket, különleges eszterga-és köszörűgépeket, egyéb fémfeldolgozó berendezéseket gyártanak. 2008 végén a vállalatot csődgondnokság alá helyezték, de a termelést nem állították le.

• A hatalmas rjazanyi kovácsoló- és sajtológépgyárat (mai neve: Tyazspresszmas) 1955-ben alapították, később acél- és színesfém öntödével is bővítették; itt különféle szerszámgépeket, nagy teljesítményű hidraulikus kovácspréseket állítanak elő.

• A Rjazanyi Műszergyár az 1930-as évek óta a hadiipar fontos vállalata; precíziós elektronikus rendszereit a légierő használja, az itt készülő fedélzeti radar berendezéseket korszerű repülőgépekbe, például MiG–29, Szu–30 harci gépekbe építik be.

• A Rjazcvetmet (rjazanyi színesfém rövidítése) vállalatnál ónt, ólmot, ólomötvözeteket állítanak elő, illetve dolgoznak fel. Termékei részben szintén a hadiipar számára készülnek.

Közlekedés

Rjazany fontos közlekedési csomópont; az M5-ös „Urál” főút (Moszkva–Rjazany–Penza–Szamara–Ufa–Cseljabinszk-autópálya mentén fekszik. Az autópálya nyugaton és délen vezetett fél körgyűrűvel kerüli el a városközpontot.

A városnak két nagyobb pályaudvara van: a Rjazany I. Moszkva és az ország keleti területei, a Rjazany II. Moszkva és a déli vidékek között biztosítja a vasúi forgalmat.

A közösségi közlekedést autóbusz- és trolibuszhálózat szolgálja. Az egyetlen villamosvonalat a város határában 1963-ban felépült olajfinomítóhoz építették ki. Hosszú halódás után ezt a vonalat és vele a városi villamosközlekedést 2010-ben megszüntették.

A nyugati határban, Gyagilevo katonai légibázison működik az orosz légierő 43. harci alkalmazási és átképző központja. A légibázison nagy hatótávolságú bombázó repülőgépek és a személyzet kiképzéséhez használt repülőgépek (Tu–134UBL) is állomásoznak.

Kultúra, felsőoktatás

A városban 2010-ben huszonhét felsőoktatási intézmény működött (ebből tizenkettő állami), köztük négy egyetem.

• A Jeszenyinről elnevezett állami egyetem az 1915-ben alapított első orosz női tanárképző intézet jogutódja. Sokáig tanárképző főiskola, majd pedagógiai egyetem volt, 2005-ben szervezték át általános egyetemmé. Nyolc kara és két tudományos intézete van, az egyetemen körülbelül tizenegyezer hallgató, köztük mintegy ötezer nappali tagozatos hallgató tanul.
• orvostudományi egyetem,
• agrártudományi egyetem; elődjét főiskolaként 1949-ben alapították
• rádiótechnikai egyetem; az ország egyetlen ilyen profilú egyeteme, ahol jelentős részben a hadiipar igényeinek megfelelő szakemberképzés folyik; 1951-ben alapították, 2006-ban emelték egyetemi rangra.

A katonai oktatási intézmények egyike a szövetségi védelmi minisztériumhoz tartozó légidesszant főiskola, a hozzá tartozó, a várostól 60 km-re fekvő kiképző központtal. Rjazanyi felsőoktatási intézmény a büntetés-végrehajtási szolgálat jogi és igazgatási akadémiája is.

Itt működik az ország egyik legrégibb színháza: a mai drámai színház ősét 1787-ben alapították. Társulata 1862-ben költözött az akkor felépített színházépületbe, (ez később a gyermek- és ifjúsági színházé lett); mai épületét az 1960-as évek elején adták át rendeltetésének.

• A rjazanyi kreml műemlék épületegyüttesének egy része helytörténeti és építészeti múzeum. Elődjét 1881-ben alapították; az államosított és összevont múzeumot az 1920-as években költöztették a kreml épületeibe. 1950-ben elkezdődött ezek felújítása, tudományos feltárása és a műemlékek restaurálása. 2007–2008-ban a kreml hat épületét, templomokat és a külön álló harangtornyot a múzeumtól elvették és az egyháznak adták át.
• A korábbi összevont múzeumból a képzőművészeti gyűjteményeket 1937-ben leválasztották és önálló múzeummá szervezték: a Rjazanyi terület Képzőművészeti Múzeuma később a város egyik klasszicista stílusú műemlék épületében kapott helyet.
• Rjazany híres szülötte, I. P. Pavlov akadémikus egykori házában berendezett emlékmúzeum a tudós fiziológus, az első orosz Nobel-díjas életét és munkásságát mutatja be.

Források

• Nagy szovjet enciklopédia, 3 (orosz nyelven) (1969–1978) 
• szerk.: G. M. Lappo: Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994). ISBN 5 85270 026 6 
• Isztorija goroda (orosz nyelven). A város hivatalos honlapja. [2013. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 14.)
• Obscsije szvegyenyija (orosz nyelven). A város hivatalos honlapja. [2013. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 14.)
• Antal Zoltán. Szovjetunió (II. kötet: Gazdaságföldrajz). Budapest: Gondolat Kiadó, 491. o.. ISBN 963-280-304-3 II. kötet (1980) 
• A város éghajlata (orosz nyelven). Pogoda i klimat. [2012. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 14.)
• Múzeumok (orosz nyelven). Ryazanru.ru. [2012. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 16.)
• Felsőoktatási intézmények (orosz nyelven). Gorod.ryazan.ru. [2013. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 16.)