Ugrás a tartalomhoz

Pietro Nenni

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pietro Nenni
Született1891. február 9.[1][2][3][4][5]
Faenza[6]
Elhunyt1980. január 1. (88 évesen)[1][2][3][4][5]
Róma
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1980)
  • olasz (1891. február 9. – 1946. június 18.)
GyermekeiGiuliana Nenni
Foglalkozása
Tisztsége
  • member of the Constituent Assembly of Italy
  • minister for Constituent Assembly of the Kingdom of Italy (1945. augusztus 15. – 1946. június 13.)
  • Vicepresident of the Council of Ministers of the Kingdom of Italy (1945. december 10. – 1946. július 13.)
  • Olaszország külügyminisztere (1946. október 18. – 1947. február 2.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1948. április 27. – 1953. június 24.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1953. június 15. – 1958. június 11.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1958. június 6. – 1963. május 15.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1963. május 9. – 1968. június 4.)
  • Olaszország miniszterelnök-helyettese (1963. december 4. – 1968. június 24.)
  • Olaszország miniszterelnök-helyettese (1963. december 4. – 1964. július 21.)
  • Olaszország miniszterelnök-helyettese (1964. július 22. – 1966. február 22.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1968. május 30. – 1970. november 24.)
  • Olaszország külügyminisztere (1968. december 13. – 1969. augusztus 6.)
  • Senatore a vita (1970. november 25. – 1980. január 1.)
Kitüntetései
  • Nemzetközi Sztálin-békedíj
  • Viareggio-Versilia International Prize (1977)[7]
SírhelyeCampo Verano
A Wikimédia Commons tartalmaz Pietro Nenni témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pietro Nenni (Faenza, 1891. február 9. – Róma, 1980. január 1.) olasz újságíró, szocialista politikus. 1970-től örökös szenátor. Az olasz baloldal jelentős politikusa volt az 1920-as–1960-as években.

Életpályája

[szerkesztés]

1908-tól egy kerámiagyárban dolgozott. Először 1911-ben került börtönbe, a líbiai háború ellen tiltakozó sztrájk szervezéséért. 1921-től volt tagja az Olasz Szocialista Pártnak, 1923-tól pedig a párt vezetőségének. Ebben az időszakban az Avanti! című pártlap párizsi tudósítója, majd 1926-ig főszerkesztője volt. Politikai tevékenységéért több alkalommal letartóztatták. 1926-ban emigrált Franciaországba, ahol 1933 és 1939 között az ott működő Olasz Szocialista Párt főtitkára volt. 1931-ben a Szocialista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának tagjaként működött. Szorgalmazta az akcióegység-egyezmények megkötését a kommunista és a szocialista pártok között. 1936 és 1938 között a Vörös Brigádok tagjaként részt vett a spanyol polgárháborúban, ahol a Garibaldi-brigád politikai biztosa volt.

A második világháború alatt, 1942-ben a németek Franciaországban letartóztatták Nennit és átadták Mussolininek, aki internáltatta őt. Kiszabadulása után, 1943-ban Sandro Pertinivel újjászervezte a szocialista pártot, PSIUP (Egyesült Munkásság Olasz Szocialista Pártja) néven.

1944-től 1963-ig az Olasz Szocialista Párt főtitkára, valamint parlamenti képviselő volt. 1945-1947-ben miniszterelnök-helyettes, 1946-1947-ben tárca nélküli miniszter, egyben külügyminiszter. 1950 és 1955 között a Béke Világtanács (BVT) alelnöki tisztét töltötte be.

1957-ben felmondta az akciószövetséget az olasz kommunista párttal. Az ezt követő kereszténydemokrata-szocialista koalíció idején, 1963 és 1968 között miniszterelnök-helyettes, majd 1968-1969 folyamán külügyminiszter volt. 1966 és 1969 között az Egyesült Szocialista Párt elnöke, majd 1973-tól ismét az Olasz Szocialista Párt elnöke volt. 1969-től a Szocialista Internacionálé alelnökeként tevékenykedett. 1970-ben örökös szenátori címet kapott. 1979-től haláláig ő volt a szenátus elnöke.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Sztálin-díj (1951)

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés]
  • Beszámoló a Varsói Békekongresszuson (1950)
  • Új barátságok felé (1952)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  5. ↑ a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  6. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Ненни Пьетро, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ http://www.premioletterarioviareggiorepaci.it/premi/vincitori/2-Premio%20Internazionale%20Viareggio-Versilia

Források

[szerkesztés]
  • A nemzetközi munkásmozgalom története 1945-1974. Kossuth Könyvkiadó, 1975, 654. old. ISBN 963 09 0502 7
  • Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 695. o. ISBN 963-9257-09-5  
  • Ki kicsoda? Kossuth Könyvkiadó 1975. 418-419. old.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pietro_Nenni&oldid=24753027”