Ugrás a tartalomhoz

Pentaeritrit

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pentaeritrit
Más nevek 2,2-Bisz(hidroximetil)1,3-propándiol
pentaeritrit[1]
Hercules P 6
Monopentaeritrit
Tetrametilolmetán
THME
PETP
Pentaeritritol
Pentek
Hercules Aqualon improved technical PE-200
Kémiai azonosítók
CAS-szám 115-77-5
PubChem 8285
ChemSpider 7984
DrugBank DB13526
KEGG D08331
ChEBI 134760
RTECS szám RZ2490000
SMILES
OCC(CO)(CO)CO
InChI
1/C5H12O4/c6-1-5(2-7,3-8)4-9/h6-9H,1-4H2
InChIKey WXZMFSXDPGVJKK-UHFFFAOYSA-N
UNII SU420W1S6N
ChEMBL 3186112
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C5H12O4
Moláris tömeg 136.15 g/mol
Megjelenés fehér szilárd anyag
Sűrűség 1.396 g/cm3
Olvadáspont 260,5 °C
Forráspont 276 °C
Oldhatóság (vízben)
38,46 g/l (0 °C)
Oldhatóság
tBuOH, 15 g/l (60 °C)[2]

Kissé oldódik metanolban, etanolban, glicerinben, etilénglikolban, formamidban;

Nem oldódik acetonban, toluolban, heptánban, dietil-éterben, diklórmetánban

Gőznyomás 0,00000008 mmHg (20°C)[3]
Veszélyek
PEL TWA 15 mg/m3 (összes) TWA 5 mg/m3 (resp)[3]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A pentaeritrit szerves vegyület, képlete C(CH2OH)4. Fehér szilárd poliol. A pentaeritrit robbanóanyagok, műanyagok, festékek, berendezések, kozmetikumok és számos más kereskedelemben kapható termék alapanyaga.

A szó az 5 szénatomra utaló penta- szóból és a 4 hidroxilcsoportot tartalmazó eritrit nevéből ered.

Szintézis

[szerkesztés]

A pentaeritritet először 1891-ben írta le Bernhard Tollens és tanulója, P. Wigand.[4] Előállítható az acetaldehid és a formaldehid báziskatalizált többszörös addíciója révén, ami pentaeritrózt ad, majd egy negyedik formaldehid Cannizzaro-reakciója révén pentaeritritet és formiátot ad.[5]

A pentaeritrit szintézise

Használat

[szerkesztés]

A pentaeritrit számos vegyület alapanyaga,[6] különösen polifunkciós származékoknál használják. Használják alkidgyantákhoz, lakkokhoz, poli(vinil-klorid)-stabilizátorokhoz, fenyőolajészterekhez, antioxidánsokhoz (például Anox 20-hoz). Származékai megtalálhatók műanyagokban, festékekben, kozmetikumokban és számos más termékben.[7]

A pentaeritrit-észterek biológiailag lebomlanak,[8][9] és transzformátorolajként használják.[10] A nagyon magas lobbanáspont miatt gázturbina-síkosításra is használják.[11]

Poliészter-származékok

[szerkesztés]

A pentaeritrit a C(CH2OX)4 alakú észterek prekurzora. Ilyen származékok például a vazodilatációhoz és robbanóanyagként is használt pentaeritrit-tetranitrát (PETN), a trinitrátszármazék, a pentrinitrol (Petrin), a tetraacetát, a normoszterol (PAG) és egy polimerkeresztkötés-segítő anyag, a pentaeritrit-tetraakrilát.[12]

Tűzgátlás

[szerkesztés]

A pentaeritrit tűzgátlóként is használt például műanyagokban, festékekben és bevonatokban. Vizet bocsát ki hevítéskor, hőszigetelő anyagot hagyva maga után.[13]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Nomenclature of Organic Chemistry: IUPAC Recommendations and Preferred Names 2013 (Blue Book). Cambridge: The Royal Society of Chemistry, 691. o.. DOI: 10.1039/9781849733069-FP001 (2014. december 8.). ISBN 978-0-85404-182-4 
  2. (2019. szeptember 1.) „Production of Pentaerythritol Monoricinoleate (PEMR) by immobilized Candida antarctica lipase B”. Biotechnology Reports 23, e00353. o. DOI:10.1016/j.btre.2019.e00353. PMID 31304100. PMC 6599945. 
  3. a b c d NIOSH Pocket Guide to Chemical Hazards #0485. National Institute for Occupational Safety and Health (NIOSH)
  4. (1891) „Ueber den Penta-Erythrit, einen aus Formaldehyd und Acetaldehyd synthetisch hergestellten vierwerthigen Alkohol” (német nyelven). Justus Liebig's Annalen der Chemie 265 (3), 316–340. o. DOI:10.1002/jlac.18912650303. 
  5. Schurink, H. B. J. (1925). „Pentaerythritol”. Org. Synth. 4, 53. o. DOI:10.15227/orgsyn.004.0053. ; Coll. Vol. 1: 425
  6. (1948. augusztus 1.) „The Chemical Reactions of Pentaerythritol and its Derivatives”. Chemical Reviews 43 (1), 149–202. o. DOI:10.1021/cr60134a004. PMID 18876970. 
  7. Ullmann Vegyipari Enciklopédia
  8. The Complete Book on Adhesives, Glues & Resins Technology (with Process & Formulations) 2nd Revised Edition (2016) 
  9. Synthetic Resins Technology Handbook (2005) 
  10. Synthetics, Mineral Oils, and Bio-Based Lubricants: Chemistry and Technology (2005. december 22.). ISBN 9781420027181 
  11. Modern Tribology Handbook, Two Volume Set (2000. december 28.). ISBN 9780849377877 
  12. S. F. Marrian (1948). „The Chemical Reactions of Pentaerythritol and its Derivatives”. Chemical Reviews 43 (1), 149–202. o. DOI:10.1021/cr60134a004. PMID 18876970. 
  13. Ullmann Vegyipari Enciklopédia

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pentaerythritol című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.