Ugrás a tartalomhoz

Paul Bourget

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paul Bourget
Született1852. szeptember 2.[1][2][3][4][5]
Amiens[6][7]
Elhunyt1935. december 25. (83 évesen)[1][2][3][4][5]
Párizs[8][7]
ÁlneveJunius
Állampolgárságafrancia
SzüleiJustin Bourget
Foglalkozása
Tisztsége
  • seat 33 of the Académie française (1894. május 31. – 1935. december 25.)
  • elnök (1926–1930)
Iskolái
Kitüntetései
  • Concours général
  • Taylorian Lecture
  • a francia Becsületrend lovagja (1885. július 11.)[1]
  • a francia Becsületrend tisztje (1895. július 16.)[1]
  • a francia Becsületrend parancsnoka (1923. augusztus 7.)[1]
  • a francia Becsületrend főtisztje (1931. augusztus 11.)[1]
  • a francia Becsületrend nagykeresztje (1935. július 25.)[1]
SírhelyeMontparnasse-i temető
Paul Bourget aláírása
Paul Bourget aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Bourget témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Paul Charles Joseph Bourget (Amiens, 1852. szeptember 2. – Párizs, 1935. december 25.) francia író, kritikus

Az irodalomtörténészek Bourget-t mint a modern pszichológiai regény úttörőjét tartják számon. Irodalmi kritikáira rányomja bélyegét világlátása, félt a liberalizmustól, a társadalmi rend alapját pedig a monarchia és vallás eszményében vélte követendőnek.

Regényeiben a 19. század bírája lett, viszont nemcsak a rosszat, hanem a jót is láttatja. Társadalmi kérdésekkel foglalkozó regényei a családról, a nevelésről, a generációk egymást követő hegemóniájáról szólnak. A regényíró Bourget azonban elsősorban kritikus és szociológus, élete főműve az Essais de psychologie contemporaine, kritika-gyűjtemény.

„Az embernek úgy kell élnie, amint gondolkodik, máskülönben előbb vagy utóbb úgy fog gondolkodni, amint él.” – írta Paul Bourget, ami akár saját írói, kritikusi munkájára is vonatkozhat.

Élete

[szerkesztés]

Az apja matematikus volt, a matematika professzora Clermont-Ferrand-ban. Tanulmányait a Lycée Louis-le-Grand és az École des Hautes Études iskolákban végezte. 1872-ben kiadta az első verskötetgyűjteményét Au bord de la mer címen, melyet újabbak követtek (pl. Poésies – 1885, Les Aveux) Ezek a versek Shelley és Rossetti hatását tükrözték.

Études et portraits, 1889

1883-ban újságíró lett, ekkor jelent első írása Nouvelle Revue-ben, címe: Essais de psychologie contemporaine A Revue des Deux mondes, a Nouvelle Revue s egyéb folyóiratok munkatársaként jelentek meg kritikusi írásai (kötetben gyűjtve jelent meg Essais és Nouveaux essais de psychologie contemporaine (1883, 1885), Études et portaits (1888); Sociologie et littérature (1906) címeken) Ezek az írások Stendhal és Hippolyte Taine hatását tükrözték.

Közben regényeket is írt, inkább lélektani regényeket, a szerelem témakörében, (Irréparable (1884); Cruelle énigme (1885); Un crime d'amour (1886); André Cornélis és Mensonges (1887); Cœur de femme (1890); Cosmopolis (1892); La terre promise (1892); Un scrupule (1893)). Legfontosabb, a maga korában nagy vitát kiváltott regénye, A tanítvány (Le disciple, 1889), a pozitivizmus mélyreható kritikája. Későbbi könyveiben társadalmi kérdéseket feszegetett (L'Étape (1902) és L'Émigré (1907)), főleg konzervatív szemüvegen keresztül.

1884-ben hosszú időt töltött Angliában, 1894-ben a Francia Akadémia tagja lett.

Regényei és újságírói tevékenysége mellett színdarabokat is írt 1908-ban az André Curyvel írta az Un divorce című darabot, míg a másikat egyedül jegyezte: a L'Émigré c. regényéből La Barricade címmel. 1911-ben Le Tribun címmel írt színdarabot, melyet Párizsban mutattak be.

Novelláskötetei: Pastels (1889), Nouveaux pastels (1891), Drames de famille (1900), Monique (1902), L'eau profonde (1903), Un saint (1905), Les détours du cœur (1909).

Finom megfigyelésekkel gazdag útleírásai: Outre-mer (1895) és Sensations d'Italie (1892). Műveinek gyűjteményes kiadása 1900. indult meg

Magyar nyelven is megjelentek kötetei Tóth Béla, Zolnai Béla, Hevesi Sándor, Szenessi Emil, Cholnoky Viktor a legjelentősebb fordítói.

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés]
  • Ne ölj! 1-2. kötet. Ford.: Fái J. Béla. Bp., Pallas, 1887. 179, 132 p. (Pallas Könyvtár)
  • Asszonyi szív. 1-2. kötet. Ford.: Tóth Béla. Bp., Athenaeum, 1893. 163, 184 p. (Az Athenaeum Olvasótára)
  • Hazugságok. 1-3. kötet. Ford.: Tóth Béla. Bp., Athenaeum, 1893-94. 121, 137, 146 p. (Az Athenaeum Olvasótára)
  • Bűnös szerelem [és három novella: Szaida, Aline, A szerelem kora]. 1-2. kötet. Ford.: Tóth Béla. Bp., Athenaeum, 1896. 148, 131 p. (Az Athenaeum Olvasótára / Jeles Elbeszélők Kincsestára)
  • Végzetes idyll. 1-3. kötet. Ford.: Cserhalmi H. Irén. Bp., Athenaeum, 1896. 184, 176, 180 p. (Az Athenaeum Olvasótára)
  • A kék herczegnő. 1-2. kötet. Ford.: Szomory E. Bp., Athenaeum (Az Athenaeum Olvasótára)
  • Három elbeszélés [Az igazi atya – Az ellenségünk – Saida]. Ford.: Hevesi Sándor. Bp., Lampel, é. n. 69 p. (Magyar Könyvtár 33.)
  • A különcz. Ford.: Stella A. 1901
  • A különcz. Franczia regény; ford. Stella [Nyíry Lajos]; Europa, Bp., 1901 (A Képes Családi Lapok könyvtára)
  • A köpönyeg. Magyar Géniusz, 1903. május 24 – szeptember 27.
  • Velenczei éjszakák és egyéb elbeszélések [Velenczei éjszakák – Candale grófnő – Senorita Rosario]. Bp. – Bécs, Freund Frigyes kiadása, 1904. 90 p. (Modern Írók Könyvtára X.)
  • Ne ölj! Regény; Magyar Hírlap, Bp., 1905
  • Elcserélt szívek. Regény; ford. Cholnoky Viktor; Élet, Bp., 1905
  • A vetélytársnők. (A L'eau profonde c. regény csonkított szövegű fordítása.) Ford.: n. n. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny Hírlap- és Könyvkiadó Vállalata, 1907. 158 p.
  • Válás. Ford.: Győri Károly. Bp., Szent István Társulat, 1908. 359 p.
  • Egy karácsonyéj a rémuralom alatt. Ford.: dr. Rada István. Veszprém, Egyházmegyei Könyvnyomda, 1911
  • A hazugság. Ford.: Benedek Marcell. Bp., Lampel, é. n. 83 p. (Magyar Könyvtár 827-828.)
  • Szemközt a halállal. Ford.: Trugly Margit. Bp., Magyar Kultúra, 1918. 160 p.
  • A tanítvány. Ford.: Zolnai Béla. Bp., Révai, 1919. 266 p. (Klasszikus Regénytár Új Sorozat)
  • Pia. Úti emlék. Ford.: Farkasdfalvi Hajdú Béla. Bp., Pallas, 1921. 74 p.
  • Nagyvilági dráma. Ford.: Kállay Miklós. Bp., Pantheon, 1922. 256 p.
  • A vetélytársnők. Regény; Tolnai, Bp., 1923 (Tolnai regénytára)
  • Paul Bourget–Gérard D'Houville–Henri Duvernois–Pierre Benoit: A négyek regénye; ford. Kállay Miklós, Kosztolányi Dezső, Lányi Viktor, Szélné Bálint Aranka; Genius, Bp., 1923 (A regényírás művészei)
  • Állomásról állomásra (L'étape). Ford.: Mátrai Rudolf. Bp., Szent István Társulat, 1925. 309 p. (A Nemzeti Újság Aranykönyvtára)
  • Merengő szív nem tudja hova visz útja (Cœur pensif ne sait où il va). Ford.: Kendeffy Katinka. Bp., Szent István Társulat, 1925. 180 p.
  • A parkettáncos. Ford.: Rényi Artúr. Bp., Athenaeum, é. n. 153 p. (Korunk Mesterei)
  • A lelkiismeret. Ford.: Dánielné Lengyel Laura. Bp., Athenaeum, 1930. 334 p. (Athenaeum Könyvtár)
  • Örök ellenség; Napsugár, Bp., 1943 (Napsugár könyvek)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g [LH//329/8 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Paul_Bourget&oldid=24846013”