Pókhálós moly

Pókhálós moly
Pókhálós moly imágója
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea) Rend: Lepkék (Lepidoptera) Alrend: Valódi lepkék (Glossata) Alrendág: Heteroneura Öregcsalád: Yponomeutoidea Család: Pókhálós molyfélék (Yponomeutidae) Alcsalád: Pókhálós molyformák (Yponomeutinae) Nem: Pókhálós moly (Yponomeuta)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pókhálós moly témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pókhálós moly témájú médiaállományokat és Pókhálós moly témájú kategóriát.

Hernyók a nyári hernyófészekben
Y. cagnagella

Y. evonymella rajzása madárcseresznyefa törzsén
Oulu, Finnország

Tarra rágott fák (Y. evonymella)

Y. padella bábjai

A pókhálós moly (Yponomeuta avagy Hyponomeuta) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe tartozó pókhálós molyfélék (Yponomeutidae) családjának (és egyúttal a pókhálós molyformák (Yponomeutinae) alcsaládjának) névadó neme.

Elterjedése, élőhelye

Palearktikus elterjedésű nem; egymáshoz igen közel álló fajokkal, amelyek megjelenése és életmódja is annyira hasonló, hogy sokáig egyetlen faj különböző növényekre specializálódott csoportjainak gondolták őket. Éppen ezért a fajok megkülönböztetése (sőt, száma is) máig bizonytalan.

Megjelenése

Hamvas fehér lepke, sötét pettyekkel. Teste karcsú, csápjai vékonyak, fonalasak. Szárnyai majdnem a végükig ugyanolyan szélesek maradnak; az elülsők erősen íveltek, a hátsók keskenyek és lándzsa alakúak. A szárny fesztávolsága 20–30 mm. Sárgás színű hernyóikat fekete pontok tarkítják.

Életmódja

Évente egy nemzedéke nő fel. A fajok monofágok, azaz egy-egy tápnövényre specializálódtak. Hazánkban legismertebb közülük a pókhálós almamoly (Y. malinellus), aminek gazdanövénye az alma, de nálunk nem számít jelentős kártevőnek.

A petecsomóban a peték a petehéj védelme alatt telelnek át. A hernyók tavasszal, lombfakadás után kelnek ki, csoportosan berágják magukat egy hajtásba, majd egy levélbe, és együtt táplálkoznak. „Nyári hernyófészek”nek nevezett szövedékük védelmében pusztítják a leveleket, és egyre újabbakat szőnek a fészekhez – ha a közelben nincs újabb levél, akkor továbbvonulnak, és a fa más részén szőnek újabb fészket. Kedvező körülmények között egyes fajok az utolsó levélig lecsupaszítják gazdanövényüket. Fejlődésüket júniusban fejezik be, Ekkor a fészekben sűrűn egymás mellett gubókat szőnek, és azokban bábozódnak be.

A lepkék júniusban–júliusban rajzanak, és petecsomóikat a tápnövény fás részeire rakják.

Fajai

Hazánkban mintegy tizenegy fajuk él:

• • • Yponomeuta cagnagella (Hb., 1796) – hazánk számos pontjáról ismert,
    • kecskerágómoly (Yponomeuta evonymella L., 1758) – amint erre neve is utal, tápnövénye a kecskerágó (Euonymus europaeus), annak hiányában pedig a májusfának is nevezett zelnice (Padus avium). Hazánkban általánosan elterjedt,
    • Yponomeuta irrorrella (Hb., 1796) – hazánk számos pontjáról ismert;
    • pókhálós almamoly (Yponomeuta malinellus avagy Y. malinella Zeller, 1838 = Hyponomeuta malinellus) – hazánkban általánosan elterjedt,
    • pókhálós szilvamoly (Y. padella L., 1758) – a Duna-Tisza közéről és a Mátrából ismert,
    • Yponomeuta plumbella (Denis et Schiffermüller) – hazánkban általánosan elterjedt,
    • Yponomeuta rorrella (Hb., 1796) – Somogy megyéből ismert,
    • Yponomeuta sedella (Treitschke, 1832? 1833?) – hazánk több pontjáról ismert.

Külső hivatkozások

• Mészáros Zoltán – Szabóky Csaba: A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma. Budapest: Agroinform. 2005. arch Hozzáférés: 2018. április 6. (PDF)  
• A Mátra Múzeum molylepke-gyűjteménye I.
• Fazekas Imre: Somogy megye molylepke faunája
• Révai lexikon