Ugrás a tartalomhoz

Pécsi Sándor (színművész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Pécsi Sándor (egyértelműsítő lap).
Pécsi Sándor
1969-ben
1969-ben
Született1922. március 18.[1]
Sajószentpéter
Elhunyt1972. november 4. (50 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaDemián Ilona Olga (h. 1949–1972)
Foglalkozásaszínész
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1944)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (27-2-54)
Színészi pályafutása
Aktív évek1944–1972
Híres szerepeiMiller, a muzsikus
Schiller: Ármány és szerelem
Szellemfi
Liliomfi (film, 1954)
Bélyi János plébános
Szent Péter esernyője (film, 1958)
Bányai Péter
A pénzcsináló (film, 1964)
Balogh Imre
Kár a benzinért
Lovass Dezső
A Hamis Izabella
A Wikimédia Commons tartalmaz Pécsi Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pécsi Sándor (született Péchy) (Sajószentpéter, 1922. március 18. – Budapest, 1972. november 4.) kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész. A 20. századi magyar színjátszás kivételes tehetségű alakja.

Élete

[szerkesztés]

Édesapja Péchy Sándor üveggyári vas- és fémesztergályos, édesanyja Szalay Margit üveggyári munkás volt. Szülei az első impériumváltás után a Felvidékről menekült magyar nemesemberek voltak. A sajószentpéteri református templomban keresztelték meg. A településen nem sokáig éltek, mivel kisgyermekkorában szülei elköltöztek, és több, kisebb-nagyobb Borsod megyei faluban is megfordultak. Később Pécsi Sándor a származását érintően ezt mondta:[2]

A Pécsi családi név. De nem cs-vel, hanem ch-val írják. A Péchyt én póriasítottam Pécsire – közismert álszerénységem okából… Különben családunk Eperjes környékéről, Pécsújfalu községből származik… A kassai Miklós-börtönben találtam is egy körözvényt, Emerich Péchy aláírással. Ez az ősöm valami Habsburg-párti pernahajder kapitány lehetett. A körözvényben ugyanis megtiltotta Eperjes férfilakosságának, hogy Kossuth-szakállt, pakompartot s egyéb hazafias szőrzetet viseljen. Legyen békétlen haló porában!

Diákként nyolc évig a Sárospataki Református Kollégiumban tanult, és nem sokon múlott, hogy nem lett lelkész belőle. Helyette színésznek tanult, a budapesti Színművészeti Akadémiát 1944-ben végezte el, s a Miskolci Nemzeti Színház, 1946-ban a Művész Színház, majd 1948-ban a Madách Színház tagja lett.

Maradj gyermek örökké.

Kerüld a feltűnést.
Hogy több légy, mint a többi,
többet kell élned
(főleg szenvedésben)

s tenned!!
– Pécsi Sándor[3]

A színművész zsenialitását őrzi Fényes Szabolcs és Szenes Iván Gyermekkori álmok című dala, amelyet Pécsi Sándor a Fuss, hogy utolérjenek! című nagy sikerű film zárásaként adott elő.

1972. november 4-én hunyt el szívroham következtében.[4]

Színpadi szerepei

[szerkesztés]
Márkus Lászlóval Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus c. darabjának előadásán (1968)

Filmjei

[szerkesztés]
Az Egyiptomi történet című film forgatása közben. Középen Psota Irénnel és Latabár Kálmánnal

Játékfilmek

[szerkesztés]

Tévéfilmek

[szerkesztés]
  • Ők tudják mi a szerelem (1964)
  • Karácsonyi ének (1964)
  • Ninocska, avagy azok az átkozott férfiak (1967)
  • A két csaló (1968)
  • A régi nyár (1969)
  • 7 kérdés a szerelemről (és 3 alkérdés) (1969)
  • Az ember tragédiája (1969)
  • A 0416-os szökevény (1970)
  • Élő Klára – Ballada (1970)
  • Villa a Lidón (1971)
  • A fekete város 1–7. (Qendel Gáspár, 1971)
  • Jó estét nyár, jó estét szerelem (Juhász, 1972)
  • Szerelem jutányos áron (Oszkár, 1972)
  • A lámpás (1972)

Cd-k, hangoskönyvek

[szerkesztés]

Hangjáték

[szerkesztés]
  • Agatha Christie: Tíz kicsi néger (1946)
  • Eugene Labiche: Nászutazás (1947)
  • Jean Giraudoux: Trójában nem lesz háború (1947)
  • Kántor László: Szőrszálhasogatás (1947)
  • Oscar Wilde: Salome (1947)
  • Tamási Áron: Tündöklő Jeromos (1947)
  • Tamási Áron: Vitéz lélek (1947)
  • Vészi Endre: A pók hatalma (1947)
  • Victor Eftimiu: Prometheus (1947)
  • Mihail Szvetlov: Mese (1948)
  • William Shakespeare: Felsült szerelmesek (1948)
  • Alekszej Tolsztoj: A vörös kakas (1949)
  • Dékány András: A verbunkos cigány (1950)
  • Illés Béla: Tűz Moszkva alatt (1950)
  • Anatolij Szofronov: Város a sztyeppen (1951)
  • Karinthy Ferenc: Kőművesek (1951)
  • Bán Pál-Kállai István: Segíteni nem szégyen (1952)
  • Székely Júlia: Kutuzov tábornok (1952)
  • Hunyady József: A nép tudósa (1953)
  • Silova, Bohumilova: Emberek papírból (1953)
  • Révay József: Párduc (1955)
  • Hendrick Klára–Tasnádi Éva: Utazás a széllel bélelt papucsban (1959)
  • Euripidész: Alkésztisz (1961)
  • Nicola Manzari: A holtak nem fizetnek adót (1961)
  • Sós György: Igaz legenda (1961)
  • Takács Tibor: A hét lépés vers legendája (1961)
  • Stanislawa Flesarowa-Muskat: Menekülés (1962)
  • Majoros István: Baleset, avagy az igazság lovagja (1962)
  • Aziz Neszin: Fölfedezem Törökországot (1964)
  • Dino Buzzati: Hét emelet (1964)
  • Fáklyavivők – dalok, hősök, emlékek (1964)
  • Harold Pinter: Az étellift (1964)
  • Lévai Béla–Siklós Judit: Egy hang tragédiája (1964)
  • Móricz Zsigmond: Az isten háta mögött (1964)
  • A zenélő doboz (1964)
  • Karel és Jozef Čapek: A rovarok életéből (1965)
  • Don Juan kalandos élete (1965)
  • Gáspár Margit: Egyedül a toronyban (1965)
  • Gyárfás Miklós: Sír az oroszlán (1965)
  • Jevgenyij Svarc: A két juharfa (1965)
  • Kenneth Miller: Az eltemetett ügy (1965)
  • Hollós Ervin: Fiúk a térről (1966)
  • Hámori Ottó: Szorgalmas évszázad (1967)
  • Kapor, Momo: Álomhinta (1967)
  • Graham Billing: Forbush és a pingvinek (1968)
  • Joachim Goll: Himalája-madár (1968)
  • Anders Bodelsen: Előléptetés (1969)
  • Dorothy Sayers: A nagy sugallat (1969)
  • Karel Čapek: Janecsek, az ősember meg a római császár (1969)
  • Gáspár Margit: Memento (1969)
  • Lendvai György: A bálvány (1969)
  • Anton Pavlovics Csehov: A szirén (1970)
  • Homérosz: Odüsszeia (1970)
  • Németh László: II. József (1970)
  • Ollier, Claude: Merénylet egyenes adásban (1970)
  • Pekka Lounea: Álomtalan éjszaka (1970)
  • Romain Rolland: Colas Breugnon (1970)
  • Sós György: A szürke autó utasai (1970)
  • Az elhagyott robot (1972)
  • Alan Plater: Az a mizé a lépcsőházban (1972)
  • Mándy Iván: Legenda az árusok teréről (1973)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
Emléktáblája egykori lakhelyén, a Cserje utca 6. szám alatt
Sírja Budapesten. Farkasréti temető: 27-2-54

Emlékezete

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Cserje Zsuzsa. Pécsi Sándor. Múzsák Közművelődési Kiadó. ISBN 9635640315 
  3. ↑ Kiváló színész volt, nem hős. 90 éves lenne Pécsi Sándor (magyar nyelven). civishir.hu. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
  4. ↑ Archivált másolat. [2018. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 11.)
  5. ↑ http://www.sajoszentpeter.hu/_new/a-legfiatalabb-oregember/
  6. ↑ Sárospatak – Pécsi Sándor utca (térkép) Utcakereso.hu
  7. ↑ Pécsi Sándor Guruló Színház (magyar nyelven). guruloszinhaz.uw.hu. [2011. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 18.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pécsi_Sándor_(színművész)&oldid=27537231”