Pártállam
A pártállam egyfajta politikai hatalmi rendszer, ahol egy uralmon levő párt (melyet ebben az esetben állampártnak nevezünk) demokratikus kontrollok nélkül gyakorolja az állami funkciókat. A pártállam tehát olyan speciális formája a diktatúrának, ahol a hatalom gyakorlásában kiemelkedő szerepe van egy, a többpárti demokrácia pártjaihoz egyes külső jegyeiben hasonló szervezetnek.
Az állampárt részvétele a hatalomgyakorlásban történhet közvetve, amikor a párt az állami szervekkel szervezetileg és a működésében szorosan összefonódik, vagy közvetlenül, amikor a párt az állami szerveket saját szerveivel helyettesíti, illetve azok feladatkörében önállóan jár el.
A monopolisztikus hatalomgyakorlás
[szerkesztés]A pártállam arra törekszik, hogy a monopolisztikus helyzetben levő, az egész társadalmat irányítani – ellenőrizni törekvő párt az állami döntésekben is kizárólagosan érvényesítse hatalmát. A klasszikus pártállam a totalitárius, diktatórikus rendszerek, így a fasiszta, nemzetiszocialista és a kommunista államberendezkedés tipikus megnyilvánulása. Az állami és a pártapparátus nemcsak egybeépül, hanem a döntési hatáskörök gyakran tisztázatlanok és kialakul a törvényesség egyoldalú, az adott párt érdekeit szolgáló szűkítő értelmezése. A pártirányítás ugyanis valamennyi hatalmi ágban, mind a törvényhozásban, mind a végrehajtásban és az ügyészségi szervezetben, de még az igazságszolgáltatásban is érvényesül (például népbíró). A törvényhozás pártirányítása a választási rendszer törvényi szabályozása alapján válik lehetővé. Önmagában a többpártrendszer nem zárja ki az adott hatalomgyakorlás pártállami rendszerét. A pártállami jelleget több párt közül egynek a hegemonisztikus hatalomgyakorlása is megalapozza (például a volt NDK-ban formailag több párt működött). A pártállam működését gyakran zavarok jellemzik, miközben a hatalmi berendezkedést a szervezet töretlenül védi. Lehetnek politológiai értelemben különbségek az egyes konkrét pártállamok között, fennmaradhatnak a parlamenti demokrácia egyes formai elemei.
A pártállam Magyarországon
[szerkesztés]A magyar állam a Tanácsköztársaság és Szálasi Ferenc uralmának időszakát kivéve csak 1949-től 1989-ig, a Magyar Népköztársaság idején volt pártállam. A Rákosi Mátyás nevével fémjelzett időszakban a diktatúra kemény formáját jelenítette meg a pártállam. Az 1956-os forradalom után a hatalom gyakorlás módszerei sokat változtak, de a kommunista állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt továbbra is szilárdan kezében tartotta a hatalmat, bár az ún. gulyáskommunizmus időszakában Magyarországot kedélyesen a „legvidámabb barakk” jelzővel emlegették. A Rákosi-korszakhoz képest a különbségek legfeljebb a döntések központosításának mértékében jelentenek eltérést; egyes időszakokban a gazdasági élet irányítása lazábbá, áttételesebbé válhat (mint az új gazdasági mechanizmus 1968-ban) a választási rendszer is általában egyes jelöltekre épül, amelyeket – a formailag közvetlenül demokratikus jelölés fenntartása mellett – Magyarországon 1986 előtt kizárólagos joggal az ugyancsak az állampárt által irányított Hazafias Népfront tartott a kezében. Egyes állami feladatokat névleg társadalmasítottak, így az üdültetés a Szakszervezetek Országos Tanácsa, mint nem állami szerv hatáskörébe tartozott.
A pártállami rendszernek Magyarországon is, csakúgy, mint általában, az egyik legfontosabb jellegzetessége a kettős hatalmi struktúra volt. A kommunista pártszervezetek minden szinten a párhuzamos állam- és közigazgatás szervezeti egységeinek a felettesei voltak. A politikai döntések – ideértve a belpolitikai fő kérdései mellett a gazdaságpolitika, kultúrpolitika, egyházpolitika és sok más társadalompolitikai ágazatra vonatkozó döntéseket is – nem a formálisan illetékes állami, közigazgatási hivatalokban, hanem a párttestületekben hozták meg, és az állami szervek csak végrehajtották azokat. A párt a belpolitikai döntések előkészítésében és végrehajtásában egyaránt nagyban támaszkodott a politikai rendőrségre, ami Magyarországon az 1962-1990 közötti időszakban a Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnöksége volt.[1]
Mai pártállamok
[szerkesztés]2020-ban a következő országok voltak pártállamok:
Eritrea (Népi Front a Demokráciáért és az Igazságért)
Észak-Korea (Koreai Munkapárt)
Kína (Kínai Kommunista Párt) (kivéve Hongkong és Makaó különleges közigazgatási területeket)
Kuba (Kubai Kommunista Párt)
Laosz (Laoszi Népi Forradalmi Párt)
Szíria (Baasz Párt)
Türkmenisztán (Türkmenisztáni Demokrata Párt)
Vietnám (Vietnámi Kommunista Párt)
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- A pártállam fogalma – Magyar katolikus lexikon eredet szótár
- ↑ Tabajdi: Tabajdi Gábor: A III/III krónikája. Budapest: Jaffa. 2013.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Gerontokrácia
- Országgyűlés
- A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa
- Hazafias Népfront
- Szovjetunió
- Egypártrendszer Törökországban (1923–1950)
További információk
[szerkesztés]- Huhák Heléna: Agitátorok. Kommunista mozgósítás a pártállam kiépítésének mindennapjaiban, 1948–1953; Jaffa, Bp., 2022 (Modern magyar történelem)