Ugrás a tartalomhoz

Olasz veréb

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olasz veréb
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Verébfélék (Passeridae)
Nem: Passer
Faj: P. italiae
Tudományos név
Passer italiae
(Vieillot, 1817)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Olasz veréb témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Olasz veréb témájú médiaállományokat és Olasz veréb témájú kategóriát.

Az olasz veréb (Passer italiae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a verébfélék (Passeridae) családjába tartozó faj. Egyes korábbi rendszerezések a házi veréb alfajának tartották, más vélekedések szerint a házi veréb és a berki veréb hibridje lehet.

Újabban egyre többen tekintik önálló fajnak, többek közt a Glenn-Peter Sætre és munkatársai által a Molecular Ecology című folyóiratban 2011-ben publikált DNS-vizsgálatok alapján, melyek egyébként a hibrid eredetre vonatkozó feltételezést támasztották alá.[1] Érdekes adat, hogy a faj mitokondriális DNS-e ugyanakkor igen közeli rokonságot jelez a házi verébbel.[2][3]

Előfordulása

[szerkesztés]

Elsősorban Olaszországban és Dél-Európa más területein él, Korzikától Svájcon át Szlovéniáig, fészkelési területe mindössze keskeny sávban mutat átfedést a házi veréb elterjedési területével. Máltán és Krétán, illetve a mediterrán szigetvilágban átmeneti alakok is előfordulnak. Világállományát 5 és 10 millió közöttire becsülik,[4] de állománya a házi verébhez hasonlóan 1990 óta csökkenést mutat.

Kárpát-medencei előfordulása

[szerkesztés]

Magyarországon 2008-ban bizonyították az előfordulását, a faj első hazai megfigyelése Pécsett történt 2008. március 9-én.[5]

Megjelenése

[szerkesztés]

Megjelenése a legtöbb tekintetben átmenetet képez a házi veréb és a berki veréb között, mindkettőhöz sok mindenben hasonlít. Hossza 14-16 centiméter, farokhossza 5-6 centiméter. A hímek a berki veréb hímjeihez hasonlóan csokoládébarna fejtetejűek, és arcuk is hasonlóképpen fehéres, de fekete torokfoltjuk a berki verébtől eltérően nem nyúlik le a testaljukra és oldalukra, hanem jóval kisebb, nagyjából akkora kiterjedésű, mint a házi veréb hímjénél, és határozott kontraszttal válik el testaljuk világos színétől. A tojókat viszont nehéz megkülönböztetni rokon fajok – elsősorban a házi veréb – tojóitól; mindkét nemnél hiányzik a testoldal sötét csíkozottsága, ami a berki veréb jellemző sajátossága. Irodalmi adatok szerint elvétve albinizmus és leucizmus is előfordul a fajnál.[6]

A hím
és a tojó

Életmódja

[szerkesztés]

Magevő, nem vonuló, de kisebb mértékű kóborlásra hajlamos. Viselkedése meglehetősen hasonlít a házi veréb életmódjára, ahhoz hasonlóan a környezetszennyezés biológiai indikátorfajának is tekintik.[7]

Tojásai

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Archivált másolat. [2015. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 22.)
  2. [Allende, L.M.; Rubio, I.; Ruíz-del-Valle, V. et al (2001): "The Old World sparrows (genus Passer) phylogeography and their relative abundance of nuclear mtDNA pseudogenes" (PDF). Journal of Molecular Evolution 53 (2): 144–154. PMID 11479685. https://web.archive.org/web/20110721034443/http://chopo.pntic.mec.es/~biolmol/publicaciones/Passer.pdf.]
  3. Archivált másolat. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 22.)
  4. [Dinetti, Marco (2008). "I passeri Passer spp.: da "problematici" a specie di interesse conservazionistico". Avocetta 32: 61–68. http://www.ciso-coi.org/avoxvol32.htm Archiválva 2010. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben.]
  5. Archivált másolat. [2012. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 22.)
  6. [1]
  7. [Gragnaniello, S.; Fulgione, D.; Milone, M. et al. (2001): "Sparrows as Possible Heavy-Metal Biomonitors of Polluted Environments". Bulletin of Environmental Contamination and Toxicology 66 (6): 719–726. DOI:10.1007/s001280068. PMID 11353373.]

További információk

[szerkesztés]