Nakaszone Jaszuhiro
Nakaszone Jaszuhiro | |
Japán 71., 72. és 73. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1982. november 27. – 1987. november 6. | |
Előd | Szuzuki Zenkó |
Utód | Takesita Noboru |
Katonai pályafutása | |
Csatái | csendes-óceáni háború |
Született | 1918. május 27.[1][2][3][4] Takaszaki, Japán |
Elhunyt | 2019. november 29. (101 évesen)[5][6][3] Tokió |
Párt | Liberális Demokrata Párt |
Választókerület | Gunma, 3. kerület |
Szülei | Matsugorō Nakasone |
Házastársa | Nakaszone Cutako |
Gyermekei | Nakaszone Hirofumi |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái |
|
Vallás | sintó |
Díjak |
|
Nakaszone Jaszuhiro aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nakaszone Jaszuhiro témájú médiaállományokat. |
Nakaszone Jaszuhiro (japánul: 中曽根 康弘, Hepburn-átírással: Yasuhiro Nakasone) (Takaszaki, 1918. május 27. – Tokió, 2019. november 29.) japán politikus, a Liberális Demokrata Párt korábbi elnöke, Japán miniszterelnöke 1982 és 1987 között. Nakaszone Ronald Reagan, Helmut Kohl, François Mitterrand, Margaret Thatcher és Mihail Gorbacsov kortársa.[7]
Élete
[szerkesztés]Fiatalkora
[szerkesztés]Egy jómódú fakereskedő gyermekeként született. 1941-ben szerzett diplomát a Tokiói Császári Egyetemen, majd a második világháborúban hadnagyként szolgált a japán haditengerészetnél.
Politikai pályafutása
[szerkesztés]Még nem volt 30 éves, amikor 1947-ben a japán parlament alsóházának tagjává választották. Mandátumát a következő választásokon számos alkalommal megvédte. Több alkalommal tagja lett a japán kormánynak is: 1967-1968-ban szállítmányozási miniszterként, 1970-1971-ben hadügyminiszterként, 1972-1974 között pedig nemzetközi kereskedelmi és ipari miniszterként szolgált.[7]
1982-ben Szuzuki Zenkó lemondása után nyerte el a Liberális Demokrata Párt elnöki tisztségét és ezzel a miniszterelnöki posztot is. Novemberi megválasztása után az ellenzék már decemberben előrehozott választást tudott kikényszeríteni és ezen a liberális demokraták elvesztették abszolút többségüket. Nakaszone azonban miniszterelnök maradt, miután koalíciós kormányt hozott létre. Kormányzása során igyekezett szorosabbra fűzni Japán kapcsolatait az Egyesült Államokkal: kormánya megemelte a katonai kiadásokat, nagyobb részt vállalva így saját hazája védelmének költségeiből, és megkönnyítette az amerikai áruk bejutását a japán piacra. Nakaszone intenzív külpolitikai offenzívába kezdett, hogy megerősítse a japán gazdaság nemzetközi pozícióit, míg belföldön megszorításokat vezetett be az államadósság leszorítása érdekében.[7]
1987-ig töltött be a miniszterelnöki posztot, utóda Takesita Noboru lett, akit ő javasolt a posztra. Ezután is pártja, és a japán politikai élet meghatározó szereplője maradt, ám 1989-ben korrupciós ügybe keveredett és ekkor jelentősen vesztett befolyásából.[8] Ugyanakkor 2003-ig a parlament tagja maradt. Ekkor pártja új szabályt vezetett be, 73 évben maximálva jelöltjei életkorát, így Nakaszonét – több más veterán politikussal együtt – kiszorították a parlamentből.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Ex-Japanese Prime Minister Yasuhiro Nakasone dies at 101 (angol nyelven)
- ↑ La Vanguardia (katalán és spanyol nyelven). La Vanguardia Ediciones, SL. (Hozzáférés: 2019. november 29.)
- ↑ a b c Encyclopædia Britannica
- ↑ TWP, 1989.05.29.
- ↑ JT, 2003.10.24.
Források
[szerkesztés]- ↑ Encyclopædia Britannica: Nakasone Yasuhiro, Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica Inc. Hozzáférés ideje: 2017. augusztus 5.
- ↑ TWP, 1989.05.29.: Fred Hiatt: Nakasone to resign from party (angol nyelven). The Washington Post, 1989. május 29. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
- ↑ TJT, 2003.10.24.: Single-seat constituencies offer refuge for LDP elders who refuse to retire (angol nyelven). The Japan Times, 2003. október 24. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
Elődje: Szudzuki Dzenkó |
Utódja: Takesita Noboru |