Mangroveerdő
 |
Ezt a szócikket be kellene dolgozni a mangrove (fa) szócikkbe. A bedolgozás után ezt a cikket törölni kell, vagy – amennyiben a szócikk címe előfordulhat a keresésben – átirányítássá alakítani. A megbeszélésbe a vitalapon kapcsolódhatsz be. |
A mangroveerdő a trópusi növényzeti öv egyik intrazonális növénytársulása.
Eredete, elterjedése
[szerkesztés]A folyók torkolataiban és a hullámtöréstől egyéb módokon, például turzásokkal-lagunákkal védett brakkvizes tengerpartok árapályzónájában, az ún. mangrovepartokon (KVLEX) alakul ki az Egyenlítőtől az északi, illetve déli szélesség 25°-ig. A világ mangroveerdeinek összterülete 2000-ben 137 800 km² volt (ford.).
Növényzete
[szerkesztés]Fafajainak többsége elevenszülő — ezek nem magvakat, hanem félig fejlett, 20–40 cm-es csíranövényeket potyogtatnak el, azok pedig a puha iszapba fúródva rögtön meggyökeresednek. Hogy az iszapból ki ne forduljanak, a fákat többnyire rugalmas horgonygyökérzet rögzíti. Az időszakos elöntések miatt a törzseket az iszapszint fölött szellőzőgyökerek (pneumatofórák) sokasága veszi körül (EÖ). A mangrove életforma' egyedi jellegzetessége, hogy a tengervízből felvett fölösleges sót a leveleken sajátos sómirigyek választják ki (KVLEX). Fajösszetétele függ az árapály erejétől és a száraz évszak hosszától is (EÖ). Az apály csúcsán az egész erdő a szárazra kerül, a dagály csúcsán csak a lombkorona áll ki a vízből.
Lombkoronaszintjében dominálnak a mangrove fajok (Rhizophora spp., Avicennia spp. stb.). A lombkorona legnagyobb magasságát (35–40 m) a nedves trópusokon éri el (EÖ). A legtöbb fajt számláló változatok Délkelet-Ázsiában fejlődtek ki; az afrikaiak és dél-amerikaiak jóval fajszegényebbek (KVLEX).
A növényzetben az elöntés mélysége és a talajvíz sótartalma szerint jellegzetes vízszintes zonalitás alakul ki:
- a mélyebb vízben élnek az állványszerű támasztógyökerekkel rögzített légzőfa (Sonneratia) fajok, valamint a vörös mangrove (Rhizophora spp.),
- a sekély vízben a nagy ozmotikus nyomású fekete mangrove (Avicennia spp.) és különféle Conocarpus fajok (KVLEX).
Mangrove életmódú fák
[szerkesztés]A karakterfajok közül „mangrove életmódú”, a lombkoronaszint felépítésében részt vevő növények a konvergens evolúció eredményeként a növények öt(!) családjából fejlődtek ki:
| Család | Nemzetség, fajainak számával | Magyar neve |
|---|---|---|
| medvekörömfélék (Acanthaceae) | Avicennia, 9 | fekete mangrove |
| nyálkafafélék (Combretaceae) | Conocarpus, 1; Laguncularia, 1; Lumnitzera, 3 | fehér mangrove |
| pálmafélék (Arecaceae) | Nypa, 1 | mangrovepálma |
| Rhizophoraceae | Bruguiera, 7; Ceriops, 5; Kandelia, 2; Rhizophora, 8 | vörös mangrove |
| füzényfélék (Lythraceae) | légzőfa (Sonneratia), 5 | mangrovealma |
Elegyfák
[szerkesztés]| Család | Nemzetség, fajszám |
|---|---|
| medvekörömfélék (Acanthaceae) | akantusz (Acanthus), 2; Bravaisia, 2 |
| pálmafélék (Arecaceae) | datolyapálma (Phoenix), 1 |
| palkafélék (Cyperaceae) | Fimbristylis, 1 |
| kutyatejfélék (Euphorbiaceae) | Excoecaria, 2 |
| fazékfafélék (Lecythidaceae) | Barringtonia, 6 |
| füzényfélék (Lythraceae) | Pemphis, 2 |
| mályvafélék (Malvaceae) | Camptostemon, 2, Heritiera, 3 |
| szappanfavirágúak (Meliaceae) | Xylocarpus, 2 |
| mirtuszfélék (Myrtaceae) | Osbornia, 1 |
| Tetrameristaceae | Pelliciera, 1 |
| ólomgyökérfélék (Plumbaginaceae) | Aegialitis, 2 |
| kankalinfélék (Primulaceae) | Aegiceras, 2 |
| saspáfrányfélék (Pteridaceae) | Acrostichum, 3 |
| buzérfélék (Rubiaceae) | Scyphiphora, 1 |
Állatvilága
[szerkesztés]Speciálisan itt élnek a mangroverákok (Goniopsis cruentata).[1]
Felhasználása
[szerkesztés]Gazdasági jelentősége főként a szénégetés alapanyagaként van (EÖ).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Urania Állatvilág I. Alsóbbrendű állatok. Gondolat Kiadó Budapest, 1977. p. 575.
Fordítás
[szerkesztés]ford.: Ez a szócikk részben vagy egészben a mangrove című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- KVLEX: Környezet- és Természetvédelmi Lexikon II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. p. 60. ISBN 963-05-7849-2
- EÖ: Erdészeti ökológia Archiválva 2019. augusztus 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
