Luna–4

Luna–4
Ország	Szovjetunió
Küldetés típusa	megközelítés
NSSDC ID	1963-008B
Küldetés
Célégitest	Hold
Indítás dátuma	1963. április 2. 08:04:00 UTC
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
Hordozórakéta	R–7 Szemjorka
Az űrszonda
Tömeg	1422 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–4 témájú médiaállományokat.

A Luna–4 (Luna E–6–3) második generációs szovjet holdautomata, a Luna-program része.

Küldetés

Tervezett feladata a Hold megközelítése – sima leszállás, felületének fényképezése, repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1, ОКБ-1).

1963. április 2-án startolt a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 87,98 perces, 64,7 fokos hajlásszögű, az elliptikus pálya adatai: perigeuma 167 kilométer, apogeuma 182 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával elérte a szökési sebességet. Három ponton stabilizált (kettő Földközpontú, egy Napra érzékeny) űreszköz.

Az 1422 kilogrammos űrszonda 87 óra repülés után 8336 kilométerre elhaladt a Hold mellett és egy 89 250–694 000 kilométeres ellipszispályára állva keringett a Föld körül. Hírkapcsolatot két hétig sikerült tartani. Később mesterséges bolygó lett.

Felépítése: leszállóegység (felszíni szonda), vezérlőegység, orientációs gáztartály és hideggáz-fúvókák, magasságmérő radar, üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű, kormányhajtóművek, csillagérzékelő (tájolás), az asztroorientációs rendszer elektronikája, valamint az optikai-mechanika, rádiórendszer, antennák.

Leszállóegység (felszíni szonda):

• fékező rakétarész a szükséges üzemanyaggal,
• légzsák-rendszer, biztosította a – hordozóegységből – ledobott műszeres egység épségét,
• a leszállóegységből négy szárny nyílott ki, biztosítva a stabil helyzetet, egyben antennaként szolgálva,
• a légmentesen lezárt 100 kilogramm tömegű, 60 centiméteres gömbtartály tartalmazta: az akkumulátoros erőforrást, hőellenőrzőt, televíziós egységet, sugárzásdetektort, rádió adó-vevő berendezést, vezérműegységet, külső felületén a 4 darab rúdantennát,
• stabilizált állapotban a televíziós kamerák tükörrendszer segítségével fényképezték környezetét, elektronikus feldolgozás után antennájával sugározta vevőállomásaira a képeket.

Források

• (1970) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1970. XXIII. évfolyam 12. szám. 
• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Luna–4. zarya.info. [2022. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
• Luna–4. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
• Luna-4. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
• NSSDC: Luna4 (angol nyelven). [2008. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
• Luna-4. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 15.)

Elődje: Luna E–6–2

Luna-program 1963–1968

Utódja: Luna E–6–4