Ugrás a tartalomhoz

Leonyid Vitaljevics Kantorovics

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leonyid Vitaljevics Kantorovics
SzületettЛеонид Витальевич Канторович
1912. január 19.[1][2][3]
Szentpétervár[4][5][6][7][8]
Elhunyt1986. április 7. (74 évesen)[9][10][11][12][3]
Moszkva[13][14][15]
Állampolgársága
Foglalkozása
IskoláiLeningrádi Egyetem (1926–1930)
Kitüntetései
Lista
  • Méltóság Érdemrendje (1944)
  • Sztálin-díj (1949)
  • A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1949, 1953, 1975)
  • Lenin-díj (1965)[16]
  • doctor honoris causa from the University of Grenoble (1966)[17]
  • Lenin-rend (1967, 1982)
  • honorary doctorate from the University of Nice-Sophia Antipolis (1969)[18]
  • Fellow of the Econometric Society (1972)[19]
  • honorary doctor of the University of Paris 1 Pantheon-Sorbonne (1974. június 4.)[20][21][22]
  • közgazdasági Nobel-emlékdíj (Tjalling Koopmans, 1975)[23]
  • honorary doctor of the University of Halle-Wittenberg (1984)
  • Honvédő Háború Érdemrend I. fokozata (1985)
SírhelyeNovogyevicsi temető (10 уч. 3 ряд.)[24]
A Wikimédia Commons tartalmaz Leonyid Vitaljevics Kantorovics témájú médiaállományokat.

Leonyid Vitaljevics Kantorovics (oroszul: Леонид Витальевич Канторович) (Szentpétervár, 1912. január 19. – Moszkva, 1986. április 7.) szovjet-orosz matematikus és közgazdász, aki az optimális erőforrás-allokáció terén végzett elméleti és gyakorlati kutatásai miatt vált híressé. 1975-ben Tjalling Koopmans holland közgazdásszal megosztva közgazdasági Nobel-emlékdíjban részesült, és ő volt a Szovjetunió egyetlen kitüntetettje ebben a tudományágban.

Élete és munkássága

[szerkesztés]

Édesapja, Vitalij Kantorovics 1922-ben meghalt, így édesanyja nevelte föl.

1926 és 1930 között matematikát tanult a leningrádi egyetemen. A természettudományok mellett modern kori történelemmel és politikai gazdaságtannal is foglalkozott. 1934-ben lett doktor, ám a doktori címét csak 1935-ben kapta meg, amikor a szovjetek újra bevezették az akadémiai címeket. Az 1930-as években sokat foglalkozott funkcionálanalízissel, amely tanulmányozása során szerzett tapasztalatok később hasznosnak bizonyultak a numerikus analízisben.

Kantorovics a szovjet kormányzatnak dolgozott, azt a feladatot kapta az 1930-as években, hogy optimalizálja egy furnérüzem termelését. 1939-ben felvetett egy matematikai módszert, ami napjainkban lineáris programozásként ismert, néhány évvel azelőtt, hogy George Dantzig azt újra felfedezte és jelentősen továbbfejlesztette volna. Több könyvet adott ki, többek között a Matematikai módszer a termelés tervezésére és szervezésére (1939, Математические методы организации и планирования производства) és a Közgazdasági erőforrások optimális felhasználása (1972, Оптимальные решения в экономике) című köteteket.

A Svéd Királyi Bank Alfred Nobel-emlékdíját Tjalling Koopmansszal megosztva kapta az erőforrások optimális elosztásának elméletéhez történt hozzájárulásukért. A szóbeszéd szerint problémát jelentett a hosszú neve, ugyanis az nem fért el az emlékérmen, így le kellett kicsinyíteni a betűket, hogy hely legyen a teljes nevének.

Leningrád ostromakor Kantorovics az élet útjának a biztonságáért volt felelős, ami az ostromlott város egyetlen utánpótlási útvonala volt a Ladoga-tó jegén a hátországból. Kiszámolta az optimális távolságot a jégen közlekedő teherautók között a jég vastagságának és a hőmérsékletnek a függvényében. 1941 decemberében és 1942 januárjában maga sétált a járművek között a Ladoga-tó jegén, hogy biztosan ne merüljenek el az autók az úton. Ennek ellenére több teherautó elsüllyedt a túlélőknek szánt élelemmel a német bombázások során.

A hősiességéért és a bátorságáért a Nagy Honvédő Háború Érdemrendben részesült, és a Leningrád Védelméért Éremmel tüntették ki.

Magyarul

[szerkesztés]
  • L. V. Kantorovics–V. I. Krilov: A felsőbb analízis közelítő módszerei; ford. Rényi Artúr; Akadémiai, Bp., 1953

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Leonid Vitaliyevich Kantorovich Facts (angol nyelven). nobelprize.org . Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2021. február 4.)
  2. ↑ http://www.mi.ras.ru/index.php?c=inmemoriapage&id=21951&l=1
  3. ↑ a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  4. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  5. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Канторович Леонид Витальевич, 2015. szeptember 28.
  6. ↑ http://www-history.mcs.st-and.ac.uk/BirthplaceMaps/St_Petersburg.html
  7. ↑ http://www.mat.uniroma2.it/~pdes/docs/3DAYS_CapuzzoDolcetta.pdf
  8. ↑ http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/economic-sciences/laureates/1975/kantorovich-facts.html
  9. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  10. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  11. ↑ http://www.britannica.com/EBchecked/topic/311550/Leonid-Vitalyevich-Kantorovich
  12. ↑ http://www.nndb.com/cemetery/732/000208108/
  13. ↑ S. V. Pereverzev – M. Askarov (1995. április 1.). „On the rate of convergence of projection-iterative methods for classes of weakly singular integral equations”. Ukrainian Mathematical Journal 47 (4), 578-587. o. DOI:10.1007/BF01056043. 
  14. ↑ https://link.springer.com/chapter/10.1007%2F978-3-0348-8789-2_12
  15. ↑ A. Gorbis – A. Tempelman (1989). „Averaging almost-periodic functions and finite-dimensional unitary representations on free groups”. Lithuanian Mathematical Journal 28 (4), 332-335. o. DOI:10.1007/BF00972215. 
  16. ↑ MacTutor History of Mathematics archive
  17. ↑ https://www.legifrance.gouv.fr/jorf/jo/id/JORFCONT000000019031
  18. ↑ Journal officiel de la République française (francia nyelven) pp. 9412, 1969. szeptember 20.
  19. ↑ https://www.econometricsociety.org/society/organization-and-governance/fellows/memoriam. (Hozzáférés: 2023. április 6.)
  20. ↑ Ernst Bloch, philosophe de l'espérance (francia nyelven). Le Monde pp. 17. Societe Editrice Du Monde, 1975. március 7.
  21. ↑ Le Monde (francia nyelven). Le Monde . Societe Editrice Du Monde
  22. ↑ https://web.archive.org/web/20190827094853/http://www.pantheonsorbonne.fr/universite/actualites/actualite-detaillee/article/les-docteurs-honoris-causa-de-luniversite/
  23. ↑ The Sveriges Riksbank Prize in Economic Sciences in Memory of Alfred Nobel 1975 (angol nyelven). nobelprize.org . Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2021. február 4.)
  24. ↑ Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave

Források

[szerkesztés]
  • Bekker Zsuzsa (szerk.) (2005): Közgazdasági Nobel-díjasok 1969-2004, KJK-Kerszöv, ISBN 963-224-840-6

További információk

[szerkesztés]
  • Angol nyelvű önéletrajza a Nobel-bizottság honlapján
  • Simon György–Kondor György: A gazdasági optimumszámítások problémái Kantorovics és Novozsilov műveiben; MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Bp., 1963 (A Magyar Tudományos Akadémia, Közgazdaságtudományi Intézet tájékoztató közleményei)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Leonyid_Vitaljevics_Kantorovics&oldid=26821749”