Ugrás a tartalomhoz

Lítium-hidroxid

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lítium-hidroxid

Lítium-hidroxid
IUPAC-név lítium-hidroxid
Más nevek Lithine
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1310-65-2,
1310-66-3 (monohidrát)
PubChem 3939
ChemSpider 3802
RTECS szám OJ6307070
SMILES
[Li+].[OH-]
InChI
1/Li.H2O/h;1H2/q+1;/p-1
InChIKey WMFOQBRAJBCJND-UHFFFAOYSA-M
UNII 903YL31JAS
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet LiOH
Moláris tömeg 23,95 g/mol
Megjelenés szagtalan, fehér színű, higroszkópos szilárd anyag
Sűrűség 1,46 g/cm³ (anhidrát)
1,51 g/cm³ (monohidrát)
Olvadáspont 462 °C
Forráspont 924 °C bomlik
Oldhatóság (vízben) anhidrát:
12,8 g/100 ml (20 °C)
12,5 g/100 ml (25 °C)
17,5 g/100 ml (100 °C)

monohidrát:
22,3 g/100 ml (10 °C)
26,8 g/100 ml (100 °C)[1]
Törésmutató (nD) 1,464 (anhidrát)
1,460 (monohidrát)
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−20,36 kJ/g
Hőkapacitás, C 2,071 J/g K
Veszélyek
MSDS ICSC 0913
ICSC 0914 (monohidrát)
EU Index Nincs listázva
Főbb veszélyek Korrozív
NFPA 704
0
3
0
 
Lobbanáspont nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos kation lítium-amid
Azonos anion nátrium-hidroxid
kálium-hidroxid
rubídium-hidroxid
cézium-hidroxid
Rokon vegyületek lítium-oxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A lítium-hidroxid szervetlen vegyület, képlete LiOH. Fehér, higroszkópos kristályokat alkotó anyag. Vízben jól, etanolban kis mértékben oldódik. A kereskedelemben anhidrát és monohidrát (LiOH·H2O) formában kapható, mindkettő erős bázis.

Előállítása és reakciói

[szerkesztés]

A lítium-hidroxidot lítium-karbonát és kalcium-hidroxid reakciójával állítják elő:[2]

Li2CO3 + Ca(OH)2 → 2 LiOH + CaCO3

A kapott hidrátot vákuumban 180 °C-ra melegítve dehidratálják.

Laboratóriumban előállítható lítium vagy lítium-oxid vízben való oldásával. A reakciók egyenlete a következő:

2 Li + 2 H2O → 2 LiOH + H2
Li2O + H2O → 2 LiOH

Ezeket a reakciókat azonban ritkán használják.

Bár a lítium-karbonátot gyakrabban használják, a lítium-hidroxid az egyéb lítiumsók előállításának előanyaga.

pl.: LiOH + HF → LiF + H2O.

Felhasználása

[szerkesztés]

A lítium-hidroxid fő felhasználási területek a lítiumos kenőanyagok gyártása. Az egyik népszerű anyag a lítium-sztearát, mely vízzel szembeni ellenállóképessége, valamint kis és nagy hőmérsékleten való alkalmazhatósága révén általános célú kenőanyag.

Szén-dioxid megkötése

[szerkesztés]

A lítium-hidroxidot felhasználják az űreszközök levegőcserélő rendszereiben, tengeralattjárókban és lélegeztető készülékekben, mivel a kilélegzett szén-dioxidot lítium-karbonát és víz keletkezése közben megköti:[3]

2 LiOH·H2O + CO2 → Li2CO3 + 3 H2O

vagy

2LiOH + CO2 → Li2CO3 + H2O

Az utóbbi vízmentes hidroxidot kisebb tömege és kisebb víztermelése miatt előnyben részesítik az űrrepülőgép lélegeztető rendszerénél. 1 gramm vízmentes lítium-hidroxid 450 cm³ szén-dioxid gázt képes megkötni. A monohidrát 100-110 °C-on veszíti el a kristályvizét.

Egyéb felhasználási területek

[szerkesztés]

A lítium-hidroxidot felhasználják hőátadó közegként, illetve elemek elektrolitjaként. Kerámiákban és bizonyos Portland cementekben is használják. Nyomottvizes reaktorok hűtővizét 7-es tömegszámú lítiumizotópban dúsított lítium-hidroxiddal lúgosítják a korrózió gátlására.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lithium hydroxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Pradyot Patnaik. Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2002, ISBN 0070494398
  2. Ulrich Wietelmann, Richard J. Bauer "Lithium and Lithium Compounds" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry 2005, Wiley-VCH: Weinheim. doi:10.1002/14356007.a15_393
  3. Jaunsen, JR (1989). „The Behavior and Capabilities of Lithium Hydroxide Carbon Dioxide Scrubbers in a Deep Sea Environment”. US Naval Academy Technical Report USNA-TSPR-157. [2009. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 17.) 

További információk

[szerkesztés]