Kovács Péter (bűnöző)
| Kovács Péter | |
| Született | Kovács Péter 1934. január 11. Szolnok |
| Elhunyt | 1968. december 1. (34 évesen) Szeged |
| Halál oka | akasztás |
| Bűncselekmények részletei | |
| Áldozatok száma | 4 halálos, 2 sérült, (+1 nem bizonyított) |
| Modus operandi | kalapácsos támadás |
| Indíték | szexuális aberráció |
| Országok | Magyarország |
| Időszak | 1957. július 22.–1967. június 20. |
| Őrizetbe véve | 1967. augusztus 11. |
| Nyomozó szerv | Szolnok Megyei Főügyészség |
| Büntetés | halálbüntetés |
Kovács Péter (Szolnok, 1934. január 11. – Szeged, 1968. december 1.), a sajtóban gyakran martfűi rém néven emlegetett magyar sorozatgyilkos. Kovács a sorozatgyilkosok azon típusához tartozott, akik kéjvágytól vezérelve gyilkoltak. Szolnok megye déli településein az esti órákban magányosan az utcán tartózkodó védtelen nőket támadott meg. Az általa elkövetett gyilkosságsorozathoz kötődik a korabeli magyar bűnüldözés egyik legnagyobb szakmai hibája, egy ártatlan személy elítélése is.
Az első gyilkosság
[szerkesztés]Kovács Péter teherautó-vezetőként dolgozott Martfű környékén, ebben a minőségében gyakran megfordult a környékbeli településeken és a nem lakott külterületi részeken is jó terepismerettel rendelkezett, amit a gyilkosságok elkövetése során ki is használt. A kéjsóvár sorozatgyilkosoktól eltérően Kovács átlagosnak mondható, rendezett háttérrel bírt, a saját maga által épített házban élt családjával és munkakerülőként sem tartották számon. 1957. július 22-én este Kovács a Visszaélés c. argentin filmet nézte meg a martfűi moziban. A filmben látható egyik jelenetben egy férfi erőszakosan viselkedett egy nővel szemben. Kovácsot igen felizgatta a filmbéli jelenet, erős vágyat érzett arra, hogy a filmben látottakhoz hasonlóan erőszakosan léphessen fel egy nő ellen. A moziból kijövet a Martfűi Cipőgyár épületkomplexuma felé indult, amelynek kapuján éppen a délutáni műszakot befejező munkásnők léptek ki. Ott felfigyelt egy lányra, aki magányosan indult hazafelé egy Tiszaföldvár felé vezető dűlőúton. Bár nem ismerte a nőt, a közvilágítás nélküli úton kerékpárral utána eredt. A sötét külterületen Kovács rátámadt áldozatára és egy nála lévő vasdarabbal nagy erejű ütést mért a koponyájára. A védekezésre képtelen áldozatot a filmben látott módon megerőszakolta, fojtogatta, majd végül egy vízelvezető árokba rejtette. (A nő halálát végül nem a fojtogatás vagy a fejére mért ütések okozták, hanem fulladás.) Kovács az áldozat elrejtése után hazakerékpározott.
Az áldozat holttestét másnap találták meg a határban dolgozó munkások. A rendőrség gyorsan felderítette az áldozat személyes kapcsolatait és felfigyeltek egy munkahelyi kapcsolatára. A lány ugyanis baráti hangnemű, de még érzelmileg nem eléggé elmélyült kapcsolatot ápolt egy munkatársával, Kirják Jánossal. A rendőrség kihallgatta Kirjákot, aki ellentmondásokba keveredett vallomásában. Az általa a gyilkosság időpontjára bemondott alibit édesanyja nem volt hajlandó igazolni. A nyomozók úgy vélték, hogy Kirják a gyárhoz közeli iskola mellett megvárta a lányt hogy hazakísérhesse, útközben pedig megkérte a kezét, ám a nő elutasító válasza annyira feldühítette, hogy felindultságában végzett vele. A nyomozók egyre határozottabban léptek fel annak érdekében, hogy Kirjákból beismerő vallomást kicsikarva lezárhassák az ügyet és ezzel megnyugtassák a felháborodott martfűi lakosságot. Kirják végül megtört és aláírta beismerő vallomását. (A gyilkosság helyszíni rekonstrukciójakor összeverődött kíváncsiskodó tömegben megjelent Kovács Péter is.) Az ügyészség által előterjesztett bizonyítékok és a beismerő vallomás alapján Kirják Jánost a Szolnok Megyei Bíróság halálra ítélte. Az ítéletet a Legfelsőbb bíróság egy újratárgyalási forduló után enyhítette, így az ártatlan Kirják János a szegedi Csillag börtönben megkezdte életfogytig tartó börtönbüntetésének letöltését.
Támadások az 1960-as években
[szerkesztés]Az első gyilkosságot hosszabb ideig nem követte hasonló bűncselekmény Kovács részéről. Ez idő alatt megnősült és házat épített családjának; a családalapítás azonban csak ideig-óráig foglalta le. 1963. november 13-án este rátámadt egy Homok község felé tartó munkásasszonyra; a nőt egy kalapácsütéssel védekezésre képtelenné tette, letépte róla a ruháit, ám az elkezdett gyilkosságot nem tisztázott okok miatt nem tudta befejezni. Az eszméletlen sértettet hamarosan megtalálták, életét a gyors orvosi beavatkozás révén sikerült megmenteni. Fél év múlva, 1964. március 21-én újabb befejezetlen gyilkossági kísérlet történt a környéken, az elkövető ekkor egy magányos járókelő asszonyt támadott meg, az azonban a hátulról a fejére irányzott kalapácsütés elől egy reflexmozdulattal elhajolt, így az erős ütés csak a nyakát érte, és el tudott menekülni.
1964. május 4-én Nagyrév közelében a Tiszában egy nő holttestét találták meg. A holttest igen rossz állapotban volt, a becslés szerint nagyjából egy hónapja lehetett már a vízben. A holttesten nem találtak bűncselekményre utaló jelet, a halál okaként fulladást állapítottak meg. 1965 áprilisában egy tizenéves lány erősen oszlásnak indult tetemét találták meg a Tiszában. A rossz állapotú holttesten ekkor sem tudtak bűncselekményre utaló jelet kimutatni, így arra jutottak, hogy ez a lány vélhetően öngyilkosság áldozata lett. A rendőrökben elsőként ekkor merült fel, hogy a környéken sorozatgyilkos garázdálkodhat, ugyanis több hasonló motívumot találtak a fellelt esetekben. 1965 áprilisában és májusában a hatóságok egy alaposabb felderítést végeztek, melynek során 40 férfi került a látókörükbe, köztük Kovács Péter is. A rendezett családi és munkahelyi háttérrel bíró férfit azonban kizárták a lehetséges elkövetők közül, így ez a vizsgálat eredmény nélkül zárult.
Lebukása
[szerkesztés]1967. június 20-án újabb női holttestet találtak, ezúttal Öcsöd közelében a Körös folyóban. A nőt halála előtt olyan durván bántalmazták, hogy koponyája berepedt, testét megcsonkították. Vér és szövetmaradványokat találtak a közeli Körös-híd korlátján is, így feltételezték, hogy a testet a hídról lökték a folyóba. A nyomozók újból megvizsgálták a korábban a környékbeli folyókból kifogott fiatal női holttestek és az öcsödi gyilkosság közötti összefüggés lehetőségét. Az áldozat koponyasérülése miatt felvetődött az öcsödi gyilkosság elkövetője és a hazafelé tartó asszonyokat fejre célzott ütésekkel támadó ismeretlen személy azonossága is. Az öcsödi holttesten a hatóság értékes nyomra bukkant: a köröm alatt apró üvegdarabkát találtak.
A nyomozók látóterébe került Kovács Péter is, akiről megállapították, hogy egy nappal a holttest megtalálása előtt munkahelyi teherautóját saját céljaira felhasználva ún. feketefuvart vállalt sógorával, tehát lehetősége volt a gyilkosság elkövetésére. Az időpontra ugyan Kovács felesége alibit igazolt férjének, ám a nyomozók nem bíztak az asszonyban, így folytatták a felderítő munkát. A Kovács által vezetett vállalati teherautó átvizsgálásakor a sofőrfülkében is üvegszilánkokra bukkantak. Kiderült, hogy Kovács június 19-én véletlenül nekihajtott gépjárművével a cipőgyár bejáratát elzáró láncnak, amely összetörte a teherautó szélvédőjét. A szilánkokat megtalálták Kovács ruházatán is. A nyomozók igyekezete tanúk felkutatása terén is sikert hozott, több szemtanút is találtak, akik együtt látták Kovácsot, annak sógorát és a később áldozattá vált asszonyt egy kocsmában. A kéjgyilkos letartóztatására végül a sógorának kifaggatása után került sor: a sógor bevallotta, hogy együtt szórakoztak az áldozattal, majd Kovácsot és a nőt azzal hagyta magukra, hogy Kovács hazafuvarozza a nőt. Kovács Pétert 1967. augusztus 11-én tartóztatták le. Ekkor a kéjgyilkos még tagadott, de két nappal később beismerte az öcsödi gyilkosságot. Augusztus végére Kovács beismerte a Tiszából kifogott nők meggyilkolását is. 1968 februárjára az ügyészség már azt is tudta, hogy Kovács Péter gyilkolta meg a Martfűi Cipőgyárból hazafelé induló lányt, nem pedig az azért elítélt Kirják János.[1] Kovácsot kapcsolatba hozták egy további gyilkossággal is, ám ezt nem tudták rábizonyítani.
Az ártatlan Kirják Jánost 11 év letöltése után bocsátották szabadon. A négy gyilkosságot és két sikertelen támadást beismerő Kovács Pétert az első fokon eljáró Szolnok megyei Bíróság halálra ítélte, a Legfelsőbb Bíróság pedig jóváhagyta az ítéletet. Az Elnöki Tanács Kovács kegyelmi kérvényét elutasította. A martfűi rémet 1968. december 1-én végezték ki. Feltételezhető, hogy Kovács Péter az ismertté váltakon túl több gyilkosságot is elkövetett, ám a holttestek nem kerültek elő.[2]
Filmfeldolgozás
[szerkesztés]- 2015-ben Sopsits Árpád filmet készített Kovács Péterről A martfűi rém címmel, amit Magyarországon 2016. november 10-én mutattak be. Kovács Pétert (a filmben Bognár Pál) Hajduk Károly alakította.[3] A film természetesen nem követi teljesen a valóságot, mivel a nyomozást vezető dr. Barna Bálint nem járt búvárkodni a Körösre, illetve a nyomozás után sem gázolták halálra.[4]
- Kovács Péter esetét dolgozza fel Berkesi András: Ha az igazságra esküdtél című könyve, amiből 1983-ban Hintsch György tévéfilmet forgatott.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Többszörös kéjgyilkos; Délmagyarország, 1967. október 15.; p11
- ↑ Hatodik típusú sorozatgyilkosság (magyar nyelven). Népszabadság, 2009. május 17. (Hozzáférés: 2015. augusztus 28.)
- ↑ Varsóban már bemutatták A martfűi rémet
- ↑ Archivált másolat. [2017. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 28.)
Források
[szerkesztés]- "Én kaptam el a martfűi rémet!" - interjú a 85 éves Barna Bálinttal Archiválva 2018. október 30-i dátummal a Wayback Machine-ben, Bors, 2018. október 6.
- „Bíróság előtt a kéjgyilkos - Megkezdődött Kovács Péter ügyének tárgyalása”, Szolnok Megyei Néplap, 1968. július 26., 6. oldal (Hozzáférés: 2016. április 13.) (magyar nyelvű)
- CS. B.: Kik voltak az elmúlt száz év leghírhedtebb magyar sorozatgyilkosai? (magyar nyelven). HVG, 2013. július 31. (Hozzáférés: 2015. augusztus 31.)
- Mészáros Géza: Brutális gyilkosságok: film készül a martfűi rém sztorijából (magyar nyelven). Szoljon, 2015. május 25. [2015. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 31.)
- Bátyi Zoltán: 11 évig ártatlanul a Csillagban - egy kéjgyilkos helyett ült (magyar nyelven). Délmagyarország, 2008. június 19. (Hozzáférés: 2015. augusztus 31.)
- Majnár: Halálra ítélték a négyszeres kéjgyilkos Kovács Pétert (magyar nyelven). Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus 10. (Hozzáférés: 2018. április 15.)
- Bitófára került a sorozatgyilkos bestia – a „martfűi rém” utolsó része Archiválva 2018. augusztus 20-i dátummal a Wayback Machine-ben szoljon.hu, 2018. 07. 18.
