Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–393

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–393
GyártóPivdenne
TípusDSZ-P1-Yu
Indítás dátuma1971. január 26.
Indítás helyePleszeck űrrepülőtér 133. indítóállás
HordozórakétaKoszmosz–2 hordozórakéta

COSPAR azonosító1971-007A
SCN04884
SablonWikidataSegítség

Koszmosz–393 (oroszul: Космос 393) (DSZ-P1-Yu – oroszul: ДС-П1-Ю/39) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Technikai műhold.

Küldetés

[szerkesztés]

Feladata, hogy kijelölt pályán mozogva mérési etalonként segítse a ballisztikus ellenrakéták felderítését végző lokátorok (radarok) technikai műveleteinek tesztelését. Segítse a légvédelem szerves egységeinek (irányítás, védelmi eszközök riasztása, imitált elfogás és megsemmisítés) összehangolt működését.

Jellemzői

[szerkesztés]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz (DSZ–2/, ДС-2) műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium.

1971. január 26-án a Pleszeck űrrepülőtérről, a LC–133/1 indítóállásából egy Koszmosz–2 (11K63) típusú hordozórakétával juttatták (LEO = Low-Earth Orbit) alacsony Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 91,6 perces, 71 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 263 kilométer, apogeuma 451 kilométer volt. Hasznos tömege 325 kilogramm.

A Koszmosz–388 programját folytatta. Alakja hengeres, átmérője 1.2 méter, hossza 1.8 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energiahasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).

1971. június 16-án, 140 napos programja után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–392

Koszmosz-program
1971

Utódja:
Koszmosz–394