Korányi Frigyes (politikus)
| Korányi Frigyes | |
 | |
| Pesti Hírlap (1878-1944) 1937. Az év halottai. | |
| Magyarország pénzügyminisztere | |
| Hivatali idő 1919. szeptember 12. – 1920. december 16. | |
| Előd | Grünn János |
| Utód | Hegedüs Lóránt |
| Magyarország pénzügyminisztere | |
| Hivatali idő 1924. március 24. – november 15. | |
| Előd | Walko Lajos |
| Utód | Bud János |
| Magyarország pénzügyminisztere | |
| Hivatali idő 1931. december 16. – 1932. október 1. | |
| Előd | Vargha Imre |
| Utód | Imrédy Béla |
| Született | 1869. június 21. Pest |
| Elhunyt | 1935. december 26. (66 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Párt | |
| Szülei | Korányi Frigyes |
| Foglalkozás |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Korányi Frigyes témájú médiaállományokat. | |
Tolcsvai báró ifjabb Korányi Frigyes (Pest, 1869. június 21. – Budapest, 1935. december 26.) gazdaságpolitikus, pénzügyminiszter, író.
Életpályája
[szerkesztés]Korányi Frigyes belgyógyász professzor és a régi magyar nemesi családból származó tolcsvai Bónis Malvin fia. Egyetemi tanulmányait a budapesti és külföldi egyetemeken végezte. 1892-ben a pénzügyminisztérium szolgálatába lépett, hamarosan osztálytanácsos, majd 1912-től az Országos Központi Hitelszövetkezet vezérigazgatója. 1919. szeptember 12-től 1920. december 16-ig pénzügyminiszter;[1] lemondása után az Országos Központi Hitelszövetkezet élére tért vissza. Minisztersége idején kisgazdapárti, a kormányból való kiválása után a disszidens képviselők csoportjához csatlakozott, majd 1922-ben belépett az Egységes Pártba. 1923–1924-ben párizsi követ, 1924. március 24-től november 15-ig újra pénzügyminiszter a Bethlen-kormányban, de még ugyanebben az évben visszatért a párizsi követség élére. 1928-ban a Pénzintézeti Központ elnöke lett. 1931. december 16-tól 1932. október 1-ig Károlyi Gyula kormányában ismét pénzügyminiszter, majd újból a Pénzintézeti Központ elnöke. Horthy Miklós 1932-ben a felsőház örökös tagjává nevezte ki. 1935-ben hunyt el, 66 éves korában.
1901. május 4-én feleségül vette Koller Editet, akitől két gyermeke – Edit (* 1902) és István (* 1906) – született.[2]
Szépirodalmi művei
[szerkesztés]Irodalommal is foglalkozott; írt színdarabot, regényeket:
- Hajnalhasadás (társadalmi dráma, 1900)
- Serédy Gábor (regény, 1902)
- Aranyfürt (regény, 1904)
- Ireneusi kertek (1906)
- Egy új asszony levelei (elbeszélés)
- A halotthalász (elbeszélés)
- Gyónás (elbeszélés)
Fordításai:
- Goncourt: Demailly Károly (Klasszikus Regénytár),
- Maupassant: Mont-Oriol (Klasszikus Regénytár)
Szakműve:
- Az Országos Központi Hitelszövetkezet szerepe a népjólét emelésében, Pátria Rt. Budapest, 1915
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ebből az időszakból származó írása: A kommün pénzügyi mérlege. In: A vörös rémuralom Magyarországon. Szerk. Huszár Károly. New York, 1920. (54-66. old.)
- ↑ Kempelen Béla: Magyar nemes családok, 6. kötet. Budapest: Grill Károly Könyvkiadó vállalat. 1913. 134. o. Hozzáférés: 2020. július 27.
Források
[szerkesztés]- (szerk.) Dézsi Lajos – Pintér Jenő – Ványi Ferenc (szerk.): Magyar irodalmi Lexikon, "Studium" kiadása, Budapest, 1926, 479. o.
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
