Ugrás a tartalomhoz

Kisfészkű hangyabogáncs

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisfészkű hangyabogáncs
Virágzata
Virágzata
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 5 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Bogáncsformák (Carduoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Cardueae
Alnemzetség-
csoport
:
Carduinae
Nemzetség: Hangyabogáncs (Jurinea)
Cass.
Faj: J. mollis
Tudományos név
Jurinea mollis
(L.) Rchb.
Szinonimák
Szinonimák
  • Carduus mollis L.
  • Serratula mollis (L.) Wallr.
  • Acarna mollis Besser
  • Carduus simplex Sweet
  • Cirsium molle Scop.
  • Cnicus mollis Roth
  • Jurinea heterophylla Schur
  • Jurinea integrifolia Schur
  • Jurinea mollis Wettst.
  • Jurinea mollis f. erectobracteata F.Conti
  • Serratula cyanoides Gaertn.
  • Serratula simplex DC.
  • Tulakenia mollis Raf.
  • Jurinea moschata (Guss.) DC.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kisfészkű hangyabogáncs témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kisfészkű hangyabogáncs témájú médiaállományokat és Kisfészkű hangyabogáncs témájú kategóriát.

A kisfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe, ezen belül az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó Magyarországon védett, évelő, fészkes virágzatú növényfaj.[1]

Elnevezése

[szerkesztés]

A kisfészkű hangyabogáncsot már Linné is leírta és érvényes elnevezéssel látta el. A mai botanikai nevezéktannak megfelelő besorolását Heinrich Gottlieb Ludwig Reichenbach végezte el. A Jurinea (hangyabogáncs) nemzetséghez, e fajjal együtt hozzávetőlegesen 180–270 faj tartozik.

A növény egyéb magyar nevei: puha hangyabogáncs,[2] lágylevelű hangyabogáncs.[2]

Elterjedése

[szerkesztés]

A kisfészkű hangyabogáncs pontuszi-balkáni elterjedésű faj, így őshonos Közép-Európa keleti felén, Romániában, az Appennin-félszigeten, a Balkán-félszigeten és Törökországban. Hazánkban mészkő- és dolomit sziklagyepek szórványosan előforduló növényfaja. Egyes adatok arra utalnak, hogy korábban a mainál elterjedtebb lehetett, a 19. században például leírták a Dél-Mezőföld homok- és löszvidékeiről is, ahol azóta nem ismert.[3] Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság,[4] valamint a Kisalföld, a Keszthelyi-fennsík és a Cserhát területén él.[5][6][7][8]

Alfajai

[szerkesztés]
  • Jurinea mollis subsp. mollis
  • Jurinea mollis subsp. moschata (DC.) Nyman

Leírása

[szerkesztés]

Többnyire magányos, felegyenesedő szárú, 10-től 80 centiméterig terjedő magasságú évelő növény; ép levéllemezű levelei tőlevélrózsákban helyezkednek el. Egy tőlevélrózsából egy, többnyire erősen lapított félgömb formájú, 3–6 cm átmérőjű virágzat emelkedik ki a vékony, ritkásan molyhos száron; lila-lilásvörös színű virágai májustól júliusig nyílnak. Termése széllel terjedő kaszattermés. Virágzás idején a lila virágok, majd a termésérésig a termések röpítőkészülékei által alkotott, krémfehér színű, lapított félgömb alakú "párnák" is díszítenek.

Felhasználása

[szerkesztés]

Virágkötészeti hasznosítására (főleg szárazvirágként) történtek szórványos kísérletek, de ezek nem vezettek számottevő eredményekre, részben a növény magjainak alacsony csírázóképessége miatt.[9]

Kártevői

[szerkesztés]

Számottevő kártevői nem ismeretesek. Az ugyancsak természetvédelmi oltalom alatt álló, 2000 Ft természetvédelmi értékű, a tollasmolyfélék családjába tartozó hangyabogáncs-tollasmoly (Calyciphora xanthodactyla) tápnövénye.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Carduus mollis L. The Plant List (2010). Version 1. (www.theplantlist.org). (angolul) Royal Botanic Gardens, Kew and Missouri Botanical Garden (2010. december 1.) (Hozzáférés: 2013. november 1.) (html)
  2. a b Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 110., 406. o. ISBN 963 9121 22 3  
  3. [1]
  4. Florisztikai adatok a Gˆdˆllıi-dombs·g ter¸letÈrıl I.. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  5. A Kisalföldi meszes homokpuszta növényélete – egykor és ma. 100 éve jelent meg Polgár Sándor első leírása a győri homoki sztyeppvidékről. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  6. [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol51_p61-62.pdf Adatok a Cserhát flórájához]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  7. Felhagyott szőlők botanikai és tájtörténeti vizsgálata az Északi-Cserhátban. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  8. A Gyötrős-tető (Keszthelyi-hegység) védett növényei. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 21.)
  9. Archivált másolat. [2013. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 1.)

További információk

[szerkesztés]