Királyok völgye 60
| Királyok völgye 60 | |||||
| Szitré In temetkezési helye | |||||
| Elhelyezkedés | Királyok völgye, keleti völgy | ||||
| Felfedezés dátuma | 1903 tavasz | ||||
| Feltárta | Howard Carter Edward R. Ayrton Donald P. Ryan | ||||
| Itt talált múmia | Szitré In Hatsepszut | ||||
| Térkép | |||||
 Királyok völgye 60
Pozíció Egyiptom térképén
| |||||
 é. sz. 25° 26′ 24″, k. h. 32° 21′ 36″25.440000°N 32.360000°E | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Királyok völgye 60 témájú médiaállományokat. | |||||
A Királyok völgye 60 (KV60) egy egyiptomi sír a Királyok völgye keleti völgyében, a délkeleti vádi délkeleti ágában. 1903-ban fedezték fel; a benne talált egyik múmiáról 2007-ben derült ki, hogy Hatsepszut fáraónőé.
A sír egyenes tengelyű; egy bejárati lépcsőből, egy falfülkékkel folyosóból, egy durva kialakítású sírkamrából, valamint egy, a folyosóból nyíló mellékkamrából áll. Hossza 20,98 m, területe 55,66 m². A falfülkék fölötti, durva kialakítású udzsat-szemeket leszámítva díszítetlen.[1][2]
Felfedezése és feltárása
[szerkesztés]A sírt Howard Carter fedezte fel 1903 tavaszán. Már az ókorban kifosztották, de a két múmiát (ideiglenes nevükön KV60A és KV60B) és némi megrongálódott temetkezési kelléket még találtak itt a régészek. Carter nem sok munkát végzett a síron, egy rövid vizsgálat után visszazárta. 1906-ban Edward R. Ayrton, aki a szomszédos KV19 sírt kutatta, folytatta Carter munkáját. Ayrton a KV60B múmiát kairói Egyiptomi Múzeumba vitte, koporsójával együtt. Az elhunytat a koporsó feliratai alapján azonosították Szitrével (becenevén: In vagy Inet), a XVIII. dinasztia idején élt Hatsepszut fáraónő dajkájával. A KV60A múmiáról többen, köztük Elizabeth Thomas is, feltételezték, hogy magának Hatsepszutnak a teste,[3] és hogy a trónon őt követő mostohafia, III. Thotmesz temettette itt újra, eltávolítva eredeti sírjából. (Az akkoriban elterjedt, ma már meghaladott elmélet szerint ez része volt Thotmesz bosszújának trónbitorlónak tartott mostohaanyja ellen.)
A sírról sem Carter, sem Ayrton nem készített rajzokat vagy térképeket, és holléte feledésbe merült. 1990-ben egy Donald P. Ryan és Mark Papworth vezetése alatt dolgozó csapat újra felfedezte és feltárta a sírt. A még mindig itt található KV60A múmiát megvizsgálták, és úgy találták, van bizonyíték, ami alátámaszthatja Thomas elméletét. A múmia egy idősebb hölgyé volt, bal karját a királyi múmiákhoz hasonló pózban tartotta, ezenkívül megtalálták egy valószínűleg férfi számára készült koporsó darabjait, rajta az álszakáll rögzítésére szolgáló hellyel, annak ellenére, hogy a sírban csak női múmiákat találtak – Hatsepszut a fáraók összes hatalmi jelvényét viselte, az álszakállt is beleértve. Másfelől viszont az ásatás során előkerült cserépdarabok mindegyike jóval későbbi, XX. dinasztia korabeli (valószínű, hogy a KV19 munkálatai közben rátaláltak a sírra és raktárnak használták). A múmiát új fakoporsóba helyezték és az újra lezárt sírban hagyták.[2]
2007 elején a sírt újra felnyitották, és a KV60A múmiát elszállították, hogy vizsgálatokat hajtsanak végre rajta. 2007. június 27-én Zahi Hawass bejelentette, hogy biztos abban, hogy a múmia valóban Hatsepszut.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Theban Mapping Project: KV60. [2010. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 13.)
- ↑ a b Reeves–Wilkinson, p.186
- ↑ Highfield, Roger. „How I found Queen Hatshepsut”, Daily Telegraph, 2007. június 27. (Hozzáférés: 2007. június 30.) [halott link]
- ↑ Search for Hatshepsut
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a KV60 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Nicholas Reeves – Richard H. Wilkinson: The Complete Valley of the Kings (Thames & Hudson, 1996) pp. 186–187.
- Donald P. Ryan: Who is buried in KV60? in: KMT 1:1, 1990.
- Alberto Siliotti: Guide to the Valley of the Kings and to the Theban Necropolises and Temples. 1996, A.A. Gaddis, Kairó.
