Kemerovó-lakótelep
| Kemerovó-lakótelep | |
 | |
| Látkép a lakótelep "kiskörúti" részéről | |
| Egyéb elnevezés: Plató, Kemerotyó | |
| Közigazgatás | |
| Település | Salgótarján |
| Alapítás ideje | 1960-as évek |
| Irányítószám | 3100 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Elhelyezkedése | |
 Kemerovó-lakótelep
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 48° 07′ 08″, k. h. 19° 48′ 07″48.118889°N 19.801944°EKoordináták: é. sz. 48° 07′ 08″, k. h. 19° 48′ 07″48.118889°N 19.801944°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kemerovó-lakótelep témájú médiaállományokat. | |
A Kemerovó-lakótelep Salgótarján egyik lakótelepe, a belvárostól északra, a 21-es főúttól nyugatra. Az 1960-as években építették a József-akna meddőhányójára a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat (NÁÉV) tervei alapján. Két részből áll: Az ún. "nagykörútból" és az ún. "kiskörútból". Utóbbi egy északi irányú kisebb méretű toldása a lakótelepnek.
A lakótelep az oroszországi Kemerovo városáról kapta a nevét, mellyel Salgótarján testvérvárosi kapcsolatot ápolt. Viszonzásként Kemerovóban több salgótarjáni vonatkozású névadás is történt: egyik lakótelepét Salgótarjánról, egyik utcáját (Ноградская улица) és egy szupermarketet Nógrád megyéről nevezték el, a helyi óvoda a „Tavaszocska” nevet kapta (Детский сад № 215 "Тавосочка"); sőt, 1980. november 5-én a testvérvárosi kapcsolatra utaló emlékművet is avattak Kemerovóban.[1][2] A lakótelepen Kemerovóval kötött testvérvárosi kapcsolat jelképeként 1985-ben avatták fel a Kiss István által készített, szökőkútként üzemelő térplasztikát, amely egy pitypangot formáz. A pitypang végein ötágú csillagok jelennek meg, ezzel is jelképezve az akkori kor szellemét. A szökőkút állapota ma már eléggé megviselt, helyzetén a rongálók is tovább rontanak.[3]
A lakótelep egy körútból (névadója Fáy András) és egy kis összekötő útból áll. Az utóbbi úton át lehet megközelíteni a városrészt. Tömegközlekedés tekintetében a 7-es, a 7A, a 7B, a 7C és a 27A jelzésű buszjáratokkal. A lakótelepen működött a Lívia Csokoládégyár Kft. amely a korábbi "piros iskola" épületében működött. Az épület 2011. október 15-re virradóra leégett.[4]
További képek
[szerkesztés]-
Vihar a lakótelep fölött -
Téli kép a Fáy András körútról -
A leégett csokigyár a tűzeset másnapján
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Шалготарьян: знайте о солнечном городе! – Газета Кемерова, 2009. december 25.
- ↑ Google Maps – az emlékmű képe
- ↑ Testvérvárosok szökőkút. [2016. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 11.)
- ↑ - Lángba borult a csokigyár Salgótarjánban, langlovagok.hu. [2013. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 22.)
Források
[szerkesztés]- Salgótarjáni új almanach (szerk. Cs. Sebestyén Kálmán, Szvircsek Ferenc), Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, Salgótarján, 1997. ISBN 963 7224 440
|
Ez a Salgótarjánnal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |