Kőszegfalva
| Kőszegfalva | |
 | |
| A Szent Lénárd templom | |
| Közigazgatás | |
| Település | Kőszeg |
| Alapítás ideje | 1712, első telepesek érkezése 1713. |
| Irányítószám | 9730 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 450 fő +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 268 m |
| Elhelyezkedése | |
 Kőszegfalva
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 21′ 56″, k. h. 16° 34′ 14″47.365556°N 16.570556°EKoordináták: é. sz. 47° 21′ 56″, k. h. 16° 34′ 14″47.365556°N 16.570556°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kőszegfalva témájú médiaállományokat. | |
Kőszegfalva Kőszeg városrésze, korábbi nevén Svábfalu, németül: Schwabendorf, amelyet a Rákóczi-szabadságharcot követően a Rajna-vidéki Württemberg területéről érkezett telepesek alapítottak Kőszeg város meghívására.
Kőszegfalva a Kőszegi járásban, Vas vármegye északnyugati részén, a történelmi belvárostól jól elhatárolódva délkeletre, a 87-es főútról Nemescsó felé letérve, a 8636-os út mentén fekszik. A településrész nyugati határát a Szombathely–Kőszeg-vasútvonal adja, melynek vasúti megállója is van itt, Kőszegfalva megállóhely. Határában épült a Kőszeg–Lukácsháza-víztározó.
Történelem
[szerkesztés]A római korból az egykori TSZ bejáratánál vízvezeték építése közben 1961-ben részlegesen feltárt, majd visszatemetett villagazdaság maradt ránk.[1]
Kőszegfalva alapítása
[szerkesztés]Kőszeg megalapításától kezdődően a város területéhez tartozott, ott mezőgazdasági területek terültek el. 1710-ben a várost Béri Balogh Ádám sikertelen ostromot követően felgyújtotta, amihez a pestis és a rossz termésű évek társultak. 1711-ben a szatmári békét követően a város célja a lakosságszám növelése volt. A városi tanács levélben kereste fel Württemberg vezetőit és telepeseket kért.[2] 1712. július 22-én aláírták a betelepedési megállapodást. Az első négy család 1713. május 9-én érkezett a sváb Kimratshofen faluból, Kempten (Allgäu) közeléből, és részükre földet osztottak. A falu akkor Württemberghez tartozott, 1800 után csatolták Bajorországhoz.[3]A község mindenkori bírája köteles volt helyi krónikát vezetni.[4] 1760-ban 24 családot jegyeztek fel, ahol a családfők iparosok: kőművesek, ácsok voltak. A sváb és osztrák közötti jelentős nyelvi különbségek mutatkoztak, de sokuk – elsősorban a nők – 1900-as évekig a magyart sem beszélték.[4]
Fejlődése
[szerkesztés]1722-ben harangot vettek, 1752-ben kápolnát építettek, amely hű mása volt a temetőben ma is állónak. 1724-től rendes adófizetői Kőszegnek. 1750-ben pusztított az első tűzvész,[5]majd a sorozatos pusztításokat követően a házakat 1865-ben cseréppel fedik.[6]
1850-ben elbontották a főutcán álló kápolnát és helyére templomot építettek, amit 1853. november 13-án fel is szenteltek.[7] 1896-ban a magyarosítás keretében Svábendorf helyett megkapta a Kőszegfalva elnevezést. Ebben az évben adták át a temetőt.[8] 1938-ban kapott csak vasúti megállót a városrész a Szombathely–Kőszeg-vasútvonalon. 1942-ben megalakult a Volksbund és a Deutsche Jugend helyi szervezete.
A második világháború után tömeges névmagyarosítás történt, majd 1946. május 20-án a kitelepítés következett, 91 főt érintve.[9] 1969-ben Kőszeg III. kerülete nevet kapta.
1990 után a Vadvirág utca kialakításával a területe jelentősen megnőtt. Helyben német nemzetiségi óvoda működik.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Lénárd templom, Kőszegfalvi utca
- Temető kápolna, mely a templom előtt álló egykori kápolna másolata
- Kőszeg–Lukácsháza-víztározó
- Szarvas forrás a falutól keletre lévő erdőben.
Képgaléria
[szerkesztés]-
A városrész nyugati oldalán található a Kőszeg–Lukácsháza-víztározó -
Temető kápolna, az egykori templom másolata -
A Kőszegfalvi utca -
Kitelepítési emlékmű -
Vasúti megálló a Szombathely–Kőszeg-vasútvonal -
Az új házak a Vadvirág utcában
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 6. o. (2003)
- ↑ Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 8. o. (2003)
- ↑ Kőszegfalva/Schwabendorf az ungarndeutsche.de oldalán
- ↑ a b Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 11. o. (2003)
- ↑ Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 15. o. (2003)
- ↑ Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 19. o. (2003)
- ↑ Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 17. o. (2003)
- ↑ Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 20. o. (2003)
- ↑ Gulner Ferenc:. Kőszegfalva története és népszokásai. In: Kőszegfalva története és népszokásai = Kőszegfalvi Baráti Kör, 22. o. (2003)
