Jean-Claude Juncker
| Jean-Claude Juncker | |
 | |
| Az Európai Bizottság elnöke | |
| Hivatali idő 2014. november 1. – 2019. november 30. | |
| Előd | José Manuel Barroso |
| Utód | Ursula von der Leyen |
| Luxemburg miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1995. január 20. – 2013. december 4. | |
| Előd | Jacques Santer |
| Utód | Xavier Bettel |
| Luxemburg pénzügyminisztere | |
| Hivatali idő 1989. július 14. – 2009. július 23. | |
| Előd | Jacques Santer |
| Utód | Luc Frieden |
| Született | 1954. december 9. (69 éves) Redange, Luxemburg |
| Párt | Keresztényszociális Néppárt |
| Házastársa | Christiane Frising |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
| Vallás | római katolikus |
 | |
| Jean-Claude Juncker aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Claude Juncker témájú médiaállományokat. | |
Jean-Claude Juncker (IPA: [ʒ̊ɑ̃ːkloːd ˈjʊŋ.kɐ], Redange, 1954. december 9. –) luxemburgi politikus, 1995 és 2013 között hazája miniszterelnöke, 2014 és 2019 között az Európai Bizottság elnöke. Az Európai Unió országaiban ő volt a leghosszabb ideig szolgáló miniszterelnök és világviszonylatban az egyik leghosszabb ideig szolgáló demokratikusan választott kormányfő.[1] 2005 és 2013 között az Eurócsoport elnöke, 1989 és 2009 között Luxemburg pénzügyminisztere volt.
Előmenetele
[szerkesztés]1984-ben választották a Képviselőház tagjává a Keresztényszociális Néppárt tagjaként, és kinevezték Jacques Santer kormányába munkaügyi miniszternek. 1989-ben követte Santert pénzügyminiszterként és 1995-ben miniszterelnökként, amikor elődjét kinevezték az Európai Bizottság elnökének. 1999-ben, 2004-ben és 2009-ben is újraválasztották. 2013 júliusában felajánlotta lemondását az ország hírszerzését érintő botrányt követően.[2] Lemondása december 4-én hatályosult, a 2013-as választás megtartása után, amelyen Juncker is indult.[3][4]
2014 márciusában az Európai Néppárt Dublinban tartott kongresszusán őt jelölték a Néppárt csúcsjelöltjének, az ún. „Spitzenkandidat”-rendszernek megfelelően, amely szerint a legtöbb EP-mandátummal rendelkező páneurópai pártcsalád jelöltjét kötelesek megválasztani az uniós kormányfők, valamint az Európai Parlament, az Európai Bizottság élére. A 2014-es európai parlamenti választásokat követően meg is történt.[5] Június 27-én az Európai Tanács hivatalosan is jelölte a posztra,[6] 26 támogató és 2 ellenszavazat mellett. Csupán David Cameron brit és Orbán Viktor magyar miniszterelnök ellenezte a jelölését.[7] Július 15-én az Európai Parlament 729 képviselőjéből 422 szavazott mellette, így erős többséggel választották meg.[8] A tisztséget 2004-től betöltő José Manuel Barrosót 2014 novemberében váltotta.[9]
Tevékenysége az Európai Bizottság élén
[szerkesztés]
Személyével kapcsolatos ellentmondások
[szerkesztés]Marx bicentenáriumán
[szerkesztés]Juncker 2018. május 4-én felszólalt Trierben, a Karl Marx születésének kétszázadik évfordulójára szervezett rendezvénysorozat megnyitóján. Kiemelte: Marxot korából kiindulva kell megérteni, nem lehet felelősségre vonni azért, hogy írásait egyes követői „fegyverként használták mások ellen”. Juncker úgy látja, hogy nem a tőke és a munka ellentétének mélyítésére, hanem ezek „megbékítésére” kell törekedni a keresztényszocializmus elvei mentén, mert csak így lehet a kapitalizmus hibáit mérsékelni, ebből fakadóan az Európai Unió feladata, hogy szociális téren nyújtson segítséget a rászorulóknak és segítse elviselhetőbbé tenni ezt a gazdasági rendszert.[10]
Betegsége
[szerkesztés]Junckert egyesek alkoholistának tartják, mivel nyilvános szereplésein időnként bizonytalanul mozgott. Környezete szerint csak isiásza produkálta ezeket a szimptómákat. Margaritis Schinas, az Európai Bizottság szóvivője hivatalosan is kommentálta a sajtóértesüléseket: „több mint ízléstelen”-nek minősítette azokat a feltételezéseket, melyek Juncker ittasságára vonatkoznak.[11][12]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ McDonald-Gibson, Charlotte. „Luxembourg PM Jean-Claude Juncker calls snap elections amid secret service scandal – risking longest held office for any EU leader”, The Independent, 2013. július 11. (Hozzáférés: 2013. augusztus 12.)
- ↑ Higgins, Andrew. „Luxembourg's Prime Minister Resigns”, The New York Times , 2013. július 12. (Hozzáférés: 2013. július 17.)
- ↑ "The Luxembourg government resigned on Thursday, brought down by a spying and corruption scandal that shook the tiny country better known for wealthy bankers than political intrigue" Archiválva 2013. július 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, Reuters, 11 July 2013. Hozzáférés ideje: 11 July 2013.
- ↑ Stephanie Bodoni, "Juncker Hands Fate to Luxembourg Ruler as Coalition Fails", Bloomberg, 11 July 2013. Hozzáférés ideje: 11 July 2013.
- ↑ EU veteran Juncker wins centre-right backing for top Brussels job. Reuters, 2014. június 27. [2014. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 27.)
- ↑ EU backs Juncker to head Commission. BBC, 2014. június 27. (Hozzáférés: 2014. június 27.)
- ↑ 26:2 – Juncker lesz Európa új ura. Index, 2014. június 27. (Hozzáférés: 2014. június 28.)
- ↑ European Commission (2014. július 15.). „A new start for Europe: My agenda for Jobs, Growth, Fairness and Democratic Change”. (Hozzáférés: 2014. július 15.)
- ↑ "MEPs elect Jean-Claude Juncker to head EU Commission", BBC News, 15 July 2014, <http://www.bbc.com/news/world-europe-28299335>. Hozzáférés ideje: 15 July 2014
- ↑ Valószínűtlenül sok tiltakozó levelet kapott Juncker Marx méltatásáért[halott link]
- ↑ Videó: Európa első embere beteg vagy alkoholista?. nyugat.hu, 2018. július 13.
- ↑ Kiszivárgott Brüsszelből: Juncker töményet iszik víz helyett
További információk
[szerkesztés]- Jean-Claude Juncker, Európai Bizottság (angol)
| Elődje: José Manuel Barroso |
Az Európai Bizottság elnöke
2014–2019 |
Utódja: Ursula von der Leyen |
