Ivánfi Jenő
| Ivánfi Jenő | |
_Hungarian_actor_-_unknown_photographer_-_unmarked.jpg) | |
| 1900-ban | |
| Született | Weisbrunn Ignác 1863. október 6.[1] Szeghalom |
| Elhunyt | 1922. szeptember 26. (58 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | színész |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (36/2-1-34) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ivánfi Jenő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ivánfi Jenő, született Weisbrunn Ignác[3] (Szeghalom, 1863. október 6. – Budapest, 1922. szeptember 26.)[4] színész és színházi rendező. A budapesti Nemzeti Színház örökös tagja, a Petőfi Társaság tagja (1922).
Élete
[szerkesztés]Zsidó családban született, mint Weisbrunn Mózes és Breuer Katalin fia. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Elvégezte az Országos Színművészeti Akadémiát, utána Győrbe, majd Szegedre szerződött. A szegedi színház leégése után meghívták a kolozsvári nemzeti színházhoz. 1893-ban hosszabb tanulmányútra ment külföldre, ahol megismerkedett Németország, Franciaország és Anglia színészetével, közben Paulay Ede megbízásából drámákat fordított. Hazatérése után, 1893 októberében a budapesti Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol 1912-től rendezőként is dolgozott. 1922-ben főrendezővé nevezték ki.
Színészként elsősorban klasszikus drámák szerepeit alakította. Főbb alakításai: III. Richárd (Shakespeare), Oedipus király (Szophoklész), Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája).
Színműveket írt és fordított. Lefordította a Nemzeti Színház számára többek között Molière Tartuffe-jét, Friedrich Hebbel Judith-ját, Racine Britannicusát. Cikkei megjelentek többek között a kolozsvári Ellenzékben, a Fővárosi Lapokban, a Magyar Géniuszban, valamint külföldi lapokban.
Munkái
[szerkesztés]- A mult (drámai költemény, Kolozsvár, 1890)
- A tenger és szerelem hullámai (szomorújáték öt felvonásban. Franz Grillparzer darabjának fordítása, Budapest, 1892)
- Samil a mórok hercege (dráma négy felvonásban; Abonyi Lajossal együtt)
- Sappho (szomorújáték öt felvonásban. Grillparzer darabjának fordítása.) Bemutatták a budapesti Nemzeti Színházban 1893. november 24-én
- Századvégi leányok (színmű három felvonásban) Bemutatták a budapesti Nemzeti Színházban 1896. április 10-én.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC06707/06845.htm, Ivánfi Jenő, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. július 10.)
- ↑ „a vidéki színpadokon már zsidó jargon és zsidó termet tükrözi vissza a magyar jelleget s ha Ditrói (Himmelstein) Mór kolozsvári színházi direktor csakugyan kineveztetik a nemzeti színház főrendezőjévé, Fáy (Frankl) Szeréna, Ivánfi (Weisbrunn Ignácz) Jenő és Faludi (Held) Kálmán mellé majd kapunk még több művészt, kik annak a nyelvnek lesznek apostolaivá, a melyet a zsidó matadorok kegyelméből beszél a sajtó, színész és beszélnek már a szalonok." Magyar Szemle, 1894 (6. évfolyam, 1-52. szám)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 2981/1922. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 14.)
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. (Iczés–Kempner). Budapest: Hornyánszky. 1897.
- Révai nagy lexikona X kötet (Hérold–Jób). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1914.
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Szerk. Schöpflin Aladár. Magyar színművészeti lexikon (1929–1931)
