III. Konrád jeruzsálemi király
| III. Konrád jeruzsálemi király | |
 | |
| Uralkodóház | Stauf-ház |
| Született | 1252. március 25.[1] Burgruine Wolfstein |
| Elhunyt | 1268. október 29. (16 évesen)[1] Nápoly[2] |
| Nyughelye | Santa Maria del Carmine |
| Édesapja | IV. Konrád német király |
| Édesanyja | Bajor Erzsébet német királyné |
| Testvére(i) |
|
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz III. Konrád jeruzsálemi király témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Konradin vagy Ifjabb Konrád (olaszul Corradino), (1252. március 25.,[3] Wolfstein vára,[3] Landshut[3] – 1268. október 29.,[3] Nápoly[3]) jeruzsálemi (1254–1268) és szicílai király (1254–1258), valamint a Hohenstaufen család utolsó törvényes házasságból született sarja.[3]
IV. Konrád német király és Bajor Erzsébet fiaként született.[3] Amikor nagybátyja, Manfréd király 1266. február 26-án a beneventói ütközetben elesett, az itáliai ghibellinek felszólították, hogy álljon élükre,[3] s Konradin 1267. őszén nagybátyja Lajos herceg, mostoha atyja Menyhért, tiroli gróf és fiatal barátja Badeni Frigyes kíséretében[3] átkelt az Alpokon és előrenyomult Rómáig,[3] hol rendkívüli fénnyel fogadták.[3] 1268. augusztus 11-én Konradin 10 000 főre menő seregével Rómából Luceria felmentésére indult,[3] miközben Anjou Károllyal Scurcola és Tagliacozzo között (1268. augusztus 23.) csatára került a sor.[3] Kezdetben a németeknek kedvezett a szerencse, sőt a franciák már futásnak indultak, de Anjou Károlynak csele s hirtelen támadása a győzelmet kezükből kicsikarta.[3] Konradin és barátja Frigyes Rómába, majd Astura várába siettek,[3] hogy onnan hajón Szicíliába meneküljenek,[3] de Frangipani János árulása az utolsó percben, midőn már hajóra akartak szállani, a menekülőket Anjou Károly kezébe juttatta.[3] A foglyokat Nápolyba vitték, ahol a törvényszék őket ugyan felmentette,[3] de Anjou Károly halálra ítélte őket s így Konradin 12 társával együtt 1268. október 29-én Nápoly piacán lefejeztetett.[3] Konradint és barátját Nápolyban a Santa Maria del Carmine-templomban temették el;[3] hamvaik fölé Miksa bajor trónörökös 1847-ben márványsíremléket állíttatott.[3]
A daliás ifjúnak tragikus sorsát több német költő és színműíró is feldolgozta (Klinger, Raupach, Köster, Herrig, Maltzahn stb.).
Eredeti források
[szerkesztés]- Schirrmacher: Die letzten Hohenstaufen (Göttinga, 1871)[3]
- del Giudice: Il giudizio e la condanna di Corradino (Nápoly, 1876)[3]
- Hampe: K. von Hohenstaufen (1894)[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x Bokor József (szerk.). Konradin, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
| Előző uralkodó: I. Konrád |
Következő uralkodó: I. Manfréd |
| Előző uralkodó: II. (Hohenstaufen) Konrád |
Jeruzsálem királya 1254 – 1268  |
Következő uralkodó: I. (Lusignan) Hugó |