II. Zsigmond Ágost lengyel király
| II. Zsigmond Ágost | |
 | |
| Lengyelország királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1548 – 1572. július 7. | |
| Elődje | I. Zsigmond |
| Utódja | III. Henrik |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Jagelló-ház |
| Született | 1520. augusztus 1. Krakkó |
| Elhunyt | 1572. július 7. (51 évesen) Knyszyn |
| Nyughelye | Waweli székesegyház |
| Édesapja | I. Zsigmond lengyel király |
| Édesanyja | Sforza Bona |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | |
| Gyermekei | Ágyasától, Barbara Giżycka úrnőtől: Borbála (Barbara) (1571–1615) |
 | |
| II. Zsigmond Ágost aláírása | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Zsigmond Ágost témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. Zsigmond (I.) Ágost (Krakkó,[1] 1520. augusztus 1.[1] – Knyszyn,[1] Lengyelország, 1572. július 7.[1]) lengyel király 1548-tól és litván nagyfejedelem haláláig, a Jagelló-ház utolsó tagja. Egyesítette Livóniát és a Litván Nagyfejedelemséget Lengyelországgal, s hatalmas királyságot hozott létre.[1]
Élete
[szerkesztés]1520. augusztus 1-jén született I. Zsigmond lengyel király és Bona Sforza milánói hercegnő egyetlen fiaként.[1] A lengyel rendek még apja életében, 1529-ben litván nagyherceggé választották. 1530-ban édesapja társuralkodójává választották és megkoronázták.[1] 1544-től ő kormányozta a Litván Nagyfejedelemséget,[1] édesapja halála után, 1548. április 1-jén elfoglalta a lengyel trónt is. A tényleges uralmat azonban anyja, Bona Sforza gyakorolta helyette, és Zsigmond csak az özvegy anyakirályné 1556-os Itáliába távozása után kezdett uralkodni.[forrás?]
Miután első felesége 1545-ben gyermektelenül meghalt, titokban elvette a litván főúri családból származó Barbara Radziwiłłt 1547-ben.[1] Amikor 1548-ban bejelentette házasságát, a szlachta (a szejm, vagyis országgyűlés alsóházát képező köznemesség) megpróbálta semmissé nyilvánítani azt, mert félt a Radziwiłłek befolyásától.[1] A király legyőzte a szejm ellenkezését, de Barbara 1551-ben gyermektelenül meghalt, állítólag Zsigmond édesanyja mérgezte meg.[1]
A király 1553-ban házasságot kötött első felesége féltestvérével, Katalinnal.[1]
Fráter György, akit Erdélyben a törökök és a románok szorongattak, próbálta Zsigmondot rávenni, hogy indítson támadást Moldva ellen, de nem tudta ezt elérni.
Közben kitört a Lengyelország és Oroszország között dúló livóniai háború (1558-1583). A Livóniai Rend (a Német Lovagrend egyik ága) 1559-ben az oroszok ellenében Zsigmond segítségét kérte és kapta meg.[1] Minthogy az orosz nyomás nem enyhült, sőt a svédek és dánok is igényt tartottak a területre, a Livóniai Rend és Zsigmond 1561-ben megkötötte a wilnói (vilniusi) szövetséget;[1] ezzel a Dvina folyótól északra fekvő livóniai térséget közvetlenül Litvániához csatolták, míg a folyótól délre fekvő Kurföld világi hercegség és lengyel hűbérbirtok lett,[1] Polackot azonban 1563-ban át kellett engednie IV. Iván orosz cárnak. 1562-ben elismerte a brandenburgi választófejedelem örökletes címét a Porosz Hercegségben, ezzel szövetségest szerzett apósa, I. Ferdinánd német-római császár ellen.
A háború miatt Zsigmond kénytelen volt megerősíteni pozícióját oly módon, hogy alkotmányos módon egyesítette a lengyel koronához csatolt összes területet.[1] A lengyel és litván köznemesség támogatását élvező király 1564-ben Lengyelországra engedményezte Litvániában fennálló örökletes jogait, és ezzel megalkotta a két állam alkotmányos jogegyenlőségét, de nem a teljes unióját.[1] 1569-ben hivatalosan a lengyel királysághoz csatolta a volhíniai és kijevi területeket, bejuttatva képviselőiket a szejmbe, majd 1569-ben a kibővített szejm törvényébe iktatta a lublini uniót, egyesítve Lengyelországot és Litvániát, valamint a hozzájuk csatolt területeket.[1]
1572-ben országgyűlést hívott össze, amelyen vallásszabadságot biztosított a protestánsoknak.
1572. július 7-én halt meg a lengyelországi Knyszynben. Mivel harmadik feleségétől, Habsburg Katalintól, Ferdinánd leányától sem született utóda, vele kihalt a Jagelló-ház férfiága. A lengyel trónt 1574-ben Valois Henrik, majd ennek lemondása után 1576-ban Jagelló Anna férje, Báthory István erdélyi fejedelem foglalta el.
Családfa
[szerkesztés]| IV. Jagelló Kázmér sz. 1427. XI. 30. † 1492. VI. 7. |
Habsburg Erzsébet sz. 1437 † 1505. VIII. 30. |
Gian Galleazzo II Sforza sz. 1469. VI. 20. † 1494. X. 21. |
Aragóniai Izabella sz. 1470. X. 2. † 1524. II. 1. | ||||||||||
| I. (Öreg) Zsigmond sz. 1467. I. 1. † 1548. IV. 1. |
Bona Sforza sz. 1494. II. 2. † 1557. XI. 19. |
||||||||||||
| 1 Habsburg Erzsébet sz. 1526. VII. 9. † 1545. VI. 15. OO 1543. V. 5. |
2 Barbara Radziwiłłówna sz. 1520. XII. 6. † 1551. V. 8. OO 1547. VII.28/VIII.6. |
II. Zsigmond Ágost sz. 1520. VIII. 1. † 1572. VII. 7. |
3 Habsburg Katalin sz. 1533. IX. 15. † 1572. II. 28. OO 1553. VI. 23. után |
4 Barbara Giżycka sz. 1550 körül † 1589. V. OO 1571 előtt | |||||
| 4 | |||||||||
| Borbála (Barbara) sz. 1571. IX. 8. † 1615. VI. 5. után |
|||||||||
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4 , 695. oldal
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Lengyelország uralkodóinak listája
- Lengyel fejedelmek és királyok családfája
- Litvánia uralkodóinak listája
- Litván nagyfejedelmek családfája
| Előző uralkodó: I. Zsigmond |
Következő uralkodó: III. Henrik |
| Piastok (1x) | I. Mieszko · I. Boleszláv · II. Mieszko · Veszprém · I. Kázmér · II. Boleszláv · I. Ulászló · III. Boleszláv · II. Ulászló · IV. Boleszláv · III. Mieszko · II. Kázmér · I. Leszek · III. Ulászló · IV. Mieszko · Konrád · I. Henrik · II. Henrik · V. Boleszláv · II. Leszek · IV. Henrik · II. Przemysł |  |
|---|---|---|
| Přemyslek | ||
| Piastok (2x) | ||
| Anjouk | ||
| Jagellók | ||
| Valois-k | ||
| Báthoryak | ||
| Vasák | ||
| Wiśniowieckiek | ||
| Sobieskiek | ||
| Wettinek (1x) | ||
| Leszczyńskiek | ||
| Wettinek (2x) | ||
| Poniatowskiak | ||