II. Jazdagird szászánida király
| II. Jazdagird | |
 | |
| Szászánida király | |
| Uralkodási ideje | |
| 439 júniusa – 456. december 15. | |
| Elődje | V. Bahrám |
| Utódja | III. Hurmuz |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Szászánida-ház |
| Született | 5. század |
| Elhunyt | 456. december 15. |
| Édesapja | V. Bahrám király |
| Házastársa | Diang |
| Gyermekei | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Jazdagird témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. Jazdagird (? – 456. december 15.) V. Bahrám fia, a Szászánida Birodalom királya 439-456 között. Szerény és igazságos király volt, ám elnyomta a vallási kisebbségeket, főleg a kereszténységet.
Uralkodása elején II. Jazdagird létrehozott egy soknemzetiségű hadsereget, melyben még a szövetséges hinduk is harcoltak. Megtámadta a Bizánci Birodalmat, mely erődítményeket épített perzsa területen, Harránhoz közel, hogy azokból katonai akciókat indítson. A perzsa támadás váratlanul érte a rómaiakat, akik, nem lévén túl sokan, nem nagy ellenállást fejtettek ki. így Jazdagird sok római területet meg tudott szerezni. A bizánci császár, II. Theodosius békét kért, elküldte tárgyalni vezérét Jazdagird táborába. A 441. évben mindkét fél megígérte, hogy nem épít erődítményeket a két birodalom határán. Jazdagird jobb tárgyalási helyzetben volt, a keleti határon történt kidarita támadás miatt azonban nem tudott nagyobb eredményt elérni. A kidariták Parthia tartományt és Khoraszmiát támadták meg. Priszkosz rétor szerint az Újperzsa Birodalom adót fizetett a kidaritáknak, vagyis az avaroknak, egészen II. Jazdagird uralkodásáig, ki megtagadta a sarc fizetését.
Jazdagird a 443. évben Neisápurban gyűjtötte össze seregét, és hosszú hadjáratba kezdett a kidariták ellen. A végső csatára avarok és perzsák között a 449–453. évben került sor. Jazdagird megsemmisítő vereséget szenvedett.[1][2]
A hadjárat során Jazdagird gyanakodni kezdett a seregében szolgáló keresztényekre, ezért száműzte őket a seregből, de még a közigazgatásból is. Ekkor ismét kezdetét vette a keresztények, s kisebb mértékben a zsidók üldözése. Annak érdekében, hogy a zoroasztrizmust ismét meghonosítsa Armeniában, a 451. évben Vartanantznál legyőzte a keresztény örmények lázadását. Ennek ellenére az örmények többsége keresztény maradt. Uralkodása utolsó éveiben újra szembeszállt a kidaritákkal, majd a 457. évben meghalt.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Imperio Sasánida című spanyol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Grenet, F. (2005): Kidarites. Encyclopedia Iranica, online edition.
- Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez : császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Ford. Hulley Orsolya. Átdolgozott, felújított kiadás. Budapest: Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 963 547 849 6
- Xiang, W. (2012): A Study on the Kidarites. Reexamination of Documentary Sources. Archivum Eurasiae Medii Aevi 19: 243–301.
| Előző uralkodó: V. Bahrám |
Következő uralkodó: III. Hurmuz |
